Vélemény és vita
Visszatért az ingyenebéd
Álláspont. Karácsony pedig most tizenharmadik havi nyugdíjat ígér. Annak az MSZP-nek a nevében, amely megszüntette
Tetszettek volna forradalmat csinálni! Ezzel a mondattal vágott vissza Antall József néhai miniszterelnök MDF-en belüli politikai ellenfeleinek, amikor azok elégedetlenkedtek a rendszerváltó reformok puhasága miatt. A magukat szocialistaként meghatározó kommunisták lelkesen tapsoltak, s már sejtették, nincs messze az idő, amikor ők jönnek – újra. S lám, így történt. Rögtön akadtak szövetségesek is, a pártállamot szívből gyűlölő szabad madarak azonnal rendelkezésre álltak, hogy a rendszerváltozás kevéske maradék hevületét is eltiporják. Ez még megijesztette volna a már tülekedő nemzetközi tőkéseket, akik liberális piacgazdaságot szerettek volna építeni, úgy, ahogyan az a forgatókönyvben elő vagyon írva: előbb foglaljuk el a médiát, aztán jöhet a gyáripar, majd az energiaszektor, s ha mind megvan, bevesszük a pénzügyi szektort is. Ezt majd elnevezzük bankkonszolidációnak.
Ezt tette velünk a történelem. A Fidesz váratlan – a szép szabad madaras és a „múlteltörlős” szocialista forgatókönyvet átírva –, 1998-as győzelme a parlamenti választáson időszerűséget adhatott volna Antall József szavainak, ám a forradalom ismét elmaradt. Az Orbán-kormány naiv volt, azt hitte, a hatalom megőrzéséhez elegendő a jó kormányzás, ha az államadósságot leszorítja majdnem az uniós maastrichti szintre, ahogyan történt (a bűvös GDP hatvan százalékára), a reálbéreket emelik (harminckét százalékkal), és amikor 2002-ben ráfordul a választásokra, az államkincstárban hagy még több százmilliárdos költségvetési tartalékot is. Tévedett, nem volt elegendő.
A nagytőke-édesgető Szocialista Internacionálé és a fősodratot mindig is a vállukon cipelő liberálisok újra visszatértek – ennek eredményeként 2010-re alig maradt valami abból, amit korábban Magyarországnak hívtunk. Kiürített államkassza, elpárolgott vagyonnal. Ám a történelem most is ismétli önmagát, újra visszatérésre készülnek a múltat végképp eltörlők meg a liberálisok – csak már új, színesebb dresszben. De nem szavahihetőbben. A forradalomról szóló klasszikus antalli mondást pedig úgy kellene módosítani, hogy tetszettek volna megújulni. Megszabadulni a 2002–2010 közötti időszak súlyos terheitől. Megszabadulni Gyurcsánytól. A liberálisoktól. A választók által 2010-ben elkergetett szadeszosoktól. Mindazoktól, akik az akkori politikát csinálták, akik például csődbe vitték az országot, akiknek az őszödi beszédet köszönhetjük, akik a népboldogítás szólama közepette, 2009-ben elvették az idős emberektől a tizenharmadik havi nyugdíjat.
Hát, most újra elővették ezt a kártyát. Egy olyan politikus, Karácsony Gergely által, aki azért adta a fejét a politizálásra, hogy megdöntse Gyurcsányt – akit, a szocikkal együtt, négy éve még csak Unicummal tudott elviselni. Most meg egy színpadon szónokol a bukott kormányfővel, a magyar történelem egyik legkártékonyabb alakjával. A megújulást nyolcadik éve elszabotáló szocialisták pedig tűrik, hogy az egyszázalékos támogatottságú párt embere árnyékkormányt hirdet, s abban egyetlen szocialista politikus neve sem bukkan fel. Tűrik azt is, hogy egy politikai szélhámos, vagyis Gyurcsány bohócot csinál az önbizalmukat vesztett szocialistákból Botka jelöltsége kapcsán. Eltűrik, hogy a DK-vezér átveri a teljes ellenzéket, amikor irodájába hívja őket, ám ott „szellemi részegséggel” csőbe húzza még a jobb sorsra érdemes LMP-t is, bejelenti, hogy össze kell fogni a Jobbikkal, majd a szellemi részegség állapotában újra lenácizza őket.
Karácsony pedig most tizenharmadik havi nyugdíjat ígér. Annak az MSZP-nek a nevében, amely megszüntette. Mondván, nincs ingyen ebéd. Arcpirító.
Ezt tette velünk a történelem. A Fidesz váratlan – a szép szabad madaras és a „múlteltörlős” szocialista forgatókönyvet átírva –, 1998-as győzelme a parlamenti választáson időszerűséget adhatott volna Antall József szavainak, ám a forradalom ismét elmaradt. Az Orbán-kormány naiv volt, azt hitte, a hatalom megőrzéséhez elegendő a jó kormányzás, ha az államadósságot leszorítja majdnem az uniós maastrichti szintre, ahogyan történt (a bűvös GDP hatvan százalékára), a reálbéreket emelik (harminckét százalékkal), és amikor 2002-ben ráfordul a választásokra, az államkincstárban hagy még több százmilliárdos költségvetési tartalékot is. Tévedett, nem volt elegendő.
A nagytőke-édesgető Szocialista Internacionálé és a fősodratot mindig is a vállukon cipelő liberálisok újra visszatértek – ennek eredményeként 2010-re alig maradt valami abból, amit korábban Magyarországnak hívtunk. Kiürített államkassza, elpárolgott vagyonnal. Ám a történelem most is ismétli önmagát, újra visszatérésre készülnek a múltat végképp eltörlők meg a liberálisok – csak már új, színesebb dresszben. De nem szavahihetőbben. A forradalomról szóló klasszikus antalli mondást pedig úgy kellene módosítani, hogy tetszettek volna megújulni. Megszabadulni a 2002–2010 közötti időszak súlyos terheitől. Megszabadulni Gyurcsánytól. A liberálisoktól. A választók által 2010-ben elkergetett szadeszosoktól. Mindazoktól, akik az akkori politikát csinálták, akik például csődbe vitték az országot, akiknek az őszödi beszédet köszönhetjük, akik a népboldogítás szólama közepette, 2009-ben elvették az idős emberektől a tizenharmadik havi nyugdíjat.
Hát, most újra elővették ezt a kártyát. Egy olyan politikus, Karácsony Gergely által, aki azért adta a fejét a politizálásra, hogy megdöntse Gyurcsányt – akit, a szocikkal együtt, négy éve még csak Unicummal tudott elviselni. Most meg egy színpadon szónokol a bukott kormányfővel, a magyar történelem egyik legkártékonyabb alakjával. A megújulást nyolcadik éve elszabotáló szocialisták pedig tűrik, hogy az egyszázalékos támogatottságú párt embere árnyékkormányt hirdet, s abban egyetlen szocialista politikus neve sem bukkan fel. Tűrik azt is, hogy egy politikai szélhámos, vagyis Gyurcsány bohócot csinál az önbizalmukat vesztett szocialistákból Botka jelöltsége kapcsán. Eltűrik, hogy a DK-vezér átveri a teljes ellenzéket, amikor irodájába hívja őket, ám ott „szellemi részegséggel” csőbe húzza még a jobb sorsra érdemes LMP-t is, bejelenti, hogy össze kell fogni a Jobbikkal, majd a szellemi részegség állapotában újra lenácizza őket.
Karácsony pedig most tizenharmadik havi nyugdíjat ígér. Annak az MSZP-nek a nevében, amely megszüntette. Mondván, nincs ingyen ebéd. Arcpirító.