Visszaszólás-szabadság

A pikáns adok-kapokot az váltotta ki, hogy az örökké dacos Tamás Gáspár Miklós azt találta mondani: minden „demokratikus” erő és erőcske álljon be a szegedi szabadságharcos, azaz Botka László szocialista aspiráns mögé, felejtsék el a programvitákat, azt, hogy ki mit akar kezdeni ezzel az országgal, és vonuljon egy szép nagy piros esernyő alá.

Egyetlen cél van ugyanis a marxizmusban és antifasizmusban megőszült filozófus szerint: az Orbán-féle rezsim leváltása. Jöhet az őskáosz, a politikai nézetkülönbségek miatt hamar káoszba fulladó kormányzás, ennek nyomán pedig akár az újabb gazdasági válság, csak ne a Fidesz kapjon társadalmi felhatalmazást az ország vezetésére jövőre is. Ismerős szöveg ez, a felmérések szerint azonban nem túl hatásos. Az egyéni érdekekkel és konfliktusokkal átszőtt balos világ ugyanis nem különösebben vonzó alternatíva, még a legvérmesebb Orbán-ellenes választóknak sem. Hovatovább a gazdaság csak-csak teljesít, a bérek nőnek, belendült az ipar, van munka bőven, szóval akármire nem érdemes leváltani a kormányt. Mindenesetre a TGM-féle bemondásra mondhatni váratlan helyről érkezett felhevült válasz, mégpedig az egyre gőgösebb Momentum egyelőre ismeretlen képviselője részéről. Bizonyos Pottyondy Edina, kvázi pártpolitikusként, nem átallott egy kvázi civil kissé nevetséges javaslatára ágyúval visszalőni, mikor olyanokat írt, hogy a „Momentum a jövő, a Momentum a múltból tanul, a jelenben cselekszik, a jövőért felelősséget vállal”. Demagógiából és nagyképűségből jeles. Szerinte az MSZP a múlt, amivel nehéz vitatkozni, márpedig „leszerepelt politikusok rehabilitálása, idejétmúlt elképzelések újrajátszása csak újabb kudarchoz vezet”. A „múlt embere” aztán szintén visszaszólt, jelezve: nagyon is meglehet, hogy Pottyondy és barátai képviselik a magyar jövőt. Istenem, szegény hazánk, jegyezte meg.

Na most az a helyzet, hogy ezzel a felvetéssel is nehéz vitatkozni. Tehát ott tartunk, hogy a különböző kormányellenes alakok és alakulatok - bár vonzó alternatívát egyelőre nem tudnak kínálni a szavazópolgárok számára, ezt sok egyéb példa is bizonyítja -, egymás gyenge pontjainak kifürkészésében és megtámadásában már valódi profinak számítanak.

Kevésbé megy a hiteles kormánykritika. Vegyük csak a minapi Netanjahu-látogatást. Érdemes felidézni, hogy az elmúlt években, évtizedekben az volt a módi, hogy aki Izrael politikáját kritizálta, antiszemita lett. Maga a Zsidó Világkongresszus elnöke erősítette meg, hogy a zsidóellenesség új formája az anticionizmus, ezzel együtt pedig a palesztin ügy támogatása. Aztán jött a második Orbán-kormány, amelyet eredendően fasisztoidnak bélyegeztek, hiába hirdetett évekkel ezelőtt zéró toleranciát minden szélsőséggel szemben. Nem hittek neki. És eljutottunk oda, hogy ebbe a libsik által antiszemitának bélyegzett kormány vezette országba eljön Izrael miniszterelnöke, és köszönetet mond Orbánéknak azért, amit Európa harmadik legnagyobb zsidó közösségéért tesz. Erre a balos ellenzék, szinkronban a Mazsihisszel, mit lép? Védi az Izraelben nem túl népszerű Sorost, és kritizálja az izraeli politikát, áttételesen is az antiszemitizmussal vádolva a zsidó államot. Pikáns mellékszál, hogy eközben szépen csendben összebútoroznak a korábbi főellenség Jobbikkal.

Ezekkel a hitelességi bukfencekkel aligha lehet meggyőzni a magyar embereket. Ha mégis, az lesz a valódi tragédia!