Világrend hiányában

Bizonytalanság, celebkultusz felé hajló közízlés, hangsúlyosan magyar státusszimbólumok és antiglobalista közszellemben kiteljesedő globális világ – mindezek sajátjai a rendszerváltás után kialakult magyar társadalomnak. Szilárdnak tűnő világrend – mint a szocializmus idején – nincs. S a politika – amely a rendszerváltáskor megpezsdült – az okos gépek korszakában kezd másodrendűvé válni, mint a magyar foci a világ labdarúgásához képest. A neoliberalizmus piaci radikalizmust jelent, és ahogy a fociban, a cserepad hosszúsága itt is sok mindent eldönt. Boross Péter legutóbb bölcs szkepszissel beszélt arról a zsugorodó európai térről, amelyben illik illemtudóan viselkednünk.

De hogy is állunk azzal a népies tiltakozással, amelyet a szélsőjobboldalinak mondott pártok testesítenek meg? Mit kezdjünk a Jobbikkal, amelynek szólamai sokunkban régi MIÉP-es, protestáló emlékeket ébresztenek?

S mért feledkezik meg ez a párt a Keserű Hátország írójáról, a rendszerváltás egész filozófiáját rossznak, hibáinak egymást hatványozó sorozatát elénk táró Csurka Istvánról?

Valahogy úgy vannak Vona Gáborék Csurka szellemiségével, mint ahogy a Nemzeti Front fiatal generációja az alapító atya, Jean-Marie Le Pen tanításával, igyekeznek megszabadulni tőle. A siker mértékegysége nem a hűség, hanem a decibel.

A Jobbikot éppúgy a globalizmus elleni közérzet és a nemzetféltés szülte, mint a többi új, protestáló európai jobboldali pártot. A párt a tiltakozók, a protestálók, a kurucok gyűjtőhelye. A tiltakozás tartja össze híveit, mint egykor Jörg Haider Szabadságpártját, de bizonytalan, hogy a parlamenti harcok során milyen irányba fog menni. A Szabadságpárt Ausztria második legnagyobb pártjává verekedte fel magát, de a fiatal technokraták és karrieristák beözönlése után zsákutcába jutott: elveszítette arculatát az establishmenttel való alkudozásokban, és cserbenhagyta saját kurucait.

Gianfranco Fini is szakított mentorával, a Mussolini Itáliája iránti nosztalgiát élesztgető Giorgio Almirantéval, és pártja, az Alleanza Italia frigyre lépett Silvio Berlusconi Forza Italiájával, kormányra juttatta a labdarúgást, a liberalizmussal kevert konzervativizmust és a nőket egyaránt szerető Berlusconit. A protestálók, az öregedő szkínhedek, és a bevándorlókat meg a délolaszokat elutasító kemény mag pedig – akik az ifjú Finit, egykori ifjúsági titkárukat pajzsra emelték – protestálhatott tovább, elvek és célok nélkül, magában.
Mennyire lehet hát autentikus a globális világ elleni tiltakozás? Paradox módon annyira, amennyire a tiltakozó gettóba, szűk körbe zárja be önmagát. Ez történt a Német Nemzeti Párttal, az Igazi Finnekkel, a Svéd Demokratákkal és az angolokkal is, és bár Nigel Farage az Európai Parlamentben az establishment legnagyobb ostorozója lett, pártja, a UKIP sem képes többre, mint verbalitásának bizonyítására a honi parlament rivaldafényében. A Jobbik – noha a magyar történelem lényeges és húsba vágó konfliktusairól őszintén és néhány ügyes csattanóval próbál beszélni – csak tisztes kormányzást tud kínálni katarzis helyett.

Talán épp a csattanóknak, a poénoknak köszönheti a párt a népszerűségét a rendszerváltás igazi nyertesei, a fiatal menedzserek és technokraták, a yuppie-k körében is, akikből többen a párt holdudvarához tartoznak. A párt láthatóan nem akarja magát gettóba zárni, de kérdés, hogy mennyire tudja megőrizni az országgyűlési pozícióharcokban a Tiszta Tant, azt, hogy a politikai elittel akkor is, ott is szembe kell menni. S mivel önmeghatározásában a nemzeti függetlenség vállalása, az unió központosítása elleni harc és a polgároknak a pénzügyi lobbikkal szembeni védelme alapvető szempont, nyugodtan kijelenthetjük, hogy jelszavai nagyon közel állnak a Fideszéhez. Még az újszocialista gender ideológiák elutasításában is sok a hasonlóság. Ugyanakkor a két jobboldali párt ellentéte – bár a külföldi kommentátorok és a baloldal alattomosan egyenlőségjelet tesz közéjük – kibékíthetetlennek tűnik. Utat találni nehéz, hiszen a Jobbik csak úgy képviselheti a Tiszta Tant, ha az ugyanazon alapelveket hirdető kormánypártról be tudja bizonyítani, hogy korrupt és hazug. S ha bármelyikük hibázik, a választó azt fogja mondani, fütyülök rátok. Nem érdekel a vitátok.