Valami végtelenül frusztrált dolog ez, amikor valaki már a félelmei beigazolódására vágyik, arra a perverz, keserédes örömre, hogy rácáfoljon azokra, akik kinevették vagy semmibe vették, amikor már – közismert rettegőként és hazudozóként – hatvanadszor kiáltott farkast. Lám, lám, hatvanegyedszerre igaza lett. Nem? Most sem? De lehetett volna, majd meglátjátok! Kiált hát legközelebb is. Valahol nagyon szomorú is az, ha valaki csak így tud némi figyelemhez jutni, ha a következő alkalommal is ordast kiált. A nagy számok törvénye alapján egyszer csak igaza lesz – reméli szorongva.
Még furcsább persze, amikor maga a farkas kiabál – vagyis inkább a római farkast imitáló román sakál, amelynek ugyancsak megfeküdte a zsákmány a gyomrát. Ráadásul, minthogy élve nyelte le, még mozog. Így hát – maradva a dákoromán kontinuitáshoz méltó, ám annál jóval régibb és több valóságalapot tartalmazó Grimm-mesék szimbolikájánál – stílszerűen „vadászt kiált”, mert igen fél, hogy felhasítják a gyomrát, s megszabadulnak áldozatai, ő pedig éhen marad, netán ki is múlik.
Persze mások nem félelemből vetítik ki saját vágyképeiket, hanem saját tetteik igazolására, akár még akkor is, ha pontosan tudják, hogy hazudnak. Például az amerikai South Park című, ördögi humorú rajzfilmben Jimbo és Ned – két fegyvermániás, lecsúszott, többféle módon korlátolt karakter – vadászni indul, gépfegyverekkel. Azonban a helyi törvények szerint csak önvédelemből lőhetik ki a fauna értékes, veszélyeztetett állatait, ezért – mielőtt módszeresen lemészárolják az erdei vadakat – minden állatnál igazolásképpen azt kiabálják, „vigyázz, támadni akar!” Így ölik le a feketemedvét, a szarvasbikát, de még a kost és a nyulat is, végig pontosan tudva, hogy támadásról szó sincs, s hogy mindezt csupán az öldöklés öröméért, a trófeákért és a húsért teszik. Az egésznek tanúja a rajzfilmben főszerepet játszó négy kisfiú is, de a helyzetet nyilvánvaló cinizmussal kezelő vadorzók pontosan tudják, hogy az egész közösség tudtával és cinkos hallgatása mellett űzhetik hobbijukat, s hogy sosem lesznek felelősségre vonva a „demokraták által kisírt hülye törvény” miatt.
Az önvédelemre hivatkozva lövöldöző cinikus kocavadászok, a minden zörejre sivalkodó, paranoiás toportyán, valamint a nagyváradi virágkarneválon felvonuló, a magyar Szent Koronát mintázó virágkocsit a napokban Erdélyt visszafoglaló magyar tanknak hallucináló Gheorge Funar (Kolozsvár egykori magyarellenes, román soviniszta polgármestere) közötti bárminemű hasonlóság természetesen csupán a véletlen műve.