Vicsorgó Csabi

A törekvő politikus a bukott kormányfő, Gyurcsány Ferenc pártja, a Demokratikus Koalíció alelnöke. A titulusfelsoroláshoz hozzátehetjük azt is, hogy a baloldali kormányokban többször is miniszterkedett. Ez az ember így kommentált egy EP-döntést. Tőlük egyáltalán nem szokatlanul, Magyarországot mocskolta:

„A Demokratikus Koalíció szerint az Orbán-kormány világméretű szégyent hozott Magyarországra, veszélybe sodorta a magyarokat, és beavatkozott Macedónia belügyeibe, amikor Macedóniából Magyarországra csempészett egy börtön elől menekülő köztörvényes bűnözőt. Mi, európai magyarok nem fogunk beletörődni, hogy Orbán bukott politikusok, bűnözők és terroristák gyűjtőhelyévé tegye a hazánkat.”

A baloldali gazemberek – akik egyben hivatásos hazaárulók is – képviseletében Gyurcsány helyettese ezt közleményben tudatta. Szokásától eltérően most nem egy tudálékos varjú elszánt artikulációjával olvasta fel a „kiáltványt” a Demokratikus Koalíció immáron kiégett padlásirodáinak háza előtt, mert akkor szó szerint igazodott volna a magyar közmondáshoz, miszerint az kiabál, akinek a háza ég. Ez a mondat egyébként rokona két másik szólásnak: Valaki sz…ban van, vagy vaj van a fején. A teátrális megnyilvánulás a maga túlzó közhelyei­vel a baloldali észkombájnok önmagukat lebuktató kiáltványává vált.

A mai kormányzatra egyáltalán nem jellemző, hogy bűnözők és terroristák gyűjtőhelyévé tenné hazánkat. Gyurcsányéknak azért, hogy országlásuk idején mindez megvalósuljon, semmit nem kellett tenniük, hiszen itt voltak ők maguk, az országot válságba taszító és szétlopkodó gengszterek, a saját népükre 2006-ban mérhetetlen erőszakkal, terrorista módon rátámadók. Aztán meg, hogy Gyurcsány ifjú titán korában, még a rendszerváltás előtti Kommunista Ifjúsági Szövetség idején, ki mindenki bűnözőt bújtattak itt, nyílt titok, közülük csak egyet említsünk, Carlost, a tömeggyilkos terroristát. Az legalábbis furcsa, hogy éppen annak a politikai irányzatnak a képviselője beszél belügyekbe beavatkozásról, amelynek elődei gátlástalanul kiszolgáltak minden külföldi hatalmat és érdekcsoportot. Hogy mer tehát efféle patetikusnak szánt, ám valójában a rájuk égett, dölyfös és végtelenül ostoba magabiztossággal újra és újra belekárogni a magyar politikába ez a fiatalember? Hát úgy, hogy maga mögött érzi Brüsszelt, a brüsszeli baloldalt, Junckerestül, Sargentinistül és főleg George Sorosostul. A macedón kormányfőt éppen az az amerikai spekuláns tette tönkre és üldöztette el hazájából, aki hasonló módon verte szét Ukrajnában a társadalom békéjét és vitte mára már háborús helyzetbe szomszédunkat.

A nyílt társadalom gátlástalan álfilantrópja nyilván nem véletlenül jelent meg a napokban Brüsszelben, ahol a bevándorláspárti baloldal szinte minden jelentős képviselőjével tárgyalt. A jelek arra utalnak, hogy az európai parlamenti választások forgatókönyve ott már elkészült, leosztották a szerepeket, és az unió rendjét, békéjét, biztonságát védő, a hivatalos és erőszakos brüsszeli központi akarattal szembeszegülőket pedig ilyen nemtelen módon igyekeznek pályán kívülre szorítani.

Egyszer talán eljön az az idő, amikor Molnár Csaba arról is vicsoroghat, hogy mi is történt a saját gazembe­reikkel. Hova tűntek a 4-es metró ellopott eurómilliárdjai, miért játszadozhatott aranytömbökkel a szocialisták Simon Gábora, hogyan zsonglőrködött a Nokia-dobozos Hagyó, és talán odáig is eljutunk egyszer, hogy miként vált milliárdossá már jóval bukása előtt a gázrezsós Gyurcsány.