Viccnek durva

Alacsonyan szállnak az úgynevezett balos ellenzék népszerűségi mutatói, az MSZP-re és elvbarátaira, így a dicstelen karriert befutó milliárdos, Gyurcsány Ferenc által gründolt DK-ra a társadalom igen kis százaléka vevő. A bukott kormányfő hű fegyverhordozója eközben roppant ijesztő forgatókönyvvel állt elő. Nem, nem a támogatói bázis növelésére tesz újabb javaslatot, annak dacára sem, hogy a közvélemény-kutatások alapján leginkább erre lenne szükségük a szocialista szakadároknak. Habár kétségtelen, ismerve Gyurcsány kormányzati ténykedését, a hatásos vonzerő megszerzése az ország szempontjából szintén ijesztő szcenárió lenne.

De nézzük csak a legújabb ötletbombát, ami bizony súlyos fejfájást okozhat a magukat oly büszkén, és tegyük hozzá, bizony kissé mókásan demokratának titulálóknak.

Első ránézésre Kerék-Bárczy Szabolcs irománya plágiumnak tetszik. Mintha a minap az Élet és Irodalom nevű újságban közölt sorokat már megírta volna valaki, úgy a múlt század negyvenes éveinek végén, a kommunista Szabad Nép hasábjain. A főnökéhez hasonlóan kissé túlmozgásos, önjelölt néptribun ugyanis egy abból a korszakból ismerős forgatókönyvet vázol, s lényegében a „sötétben megbúvó ellenforradalmárok” elleni harc szükségességéről és mikéntjéről értekezik.

Muszáj idézni belőle, minden sora arany. „Ki kell mondani, ha olyan valakiről derül ki, hogy összejátszik az orbáni rendszerrel, aki a barátunknak vagy párttársunknak hazudta magát, nem szabad többé barátnak tekinteni, hanem maffiózók ügynökének kell bélyegezni.

Az árulók megnevezése, kiközösítése és jogi eljárás alá vonása erősíti azt a csoportot, amely kiveti őket magából” – szögezi le Dávid Ibolya és Bokros Lajos egykori elvbarátja, rögvest tisztázva: nincs semmiféle kiegyezés a gonosz Fidesszel. Pontosabban: lehet „összejátszani”, de ha az árulót leleplezik, akkor kalap-kabát!

A dörgedelemből még az is kiderül, hogy a DK-sok ebben a harcos műveletben nem csak magukra számítanak. A példa ennek kapcsán is az említett korszak lehetett, hiszen Rákosi pártjának is voltak beépített tagjai a kisgazdák és egyéb szervezetek soraiban. Ahogy Kerék-Bárczy akkurátusan elmagyarázza: feltétele ennek a munkának az, hogy a „demokratikus pártok mindegyikében, ahogyan mind több civilszervezetben, legyenek erre a feladatra véd- és dacszövetséget kötni kész és képes, bátor emberek”.

A „viccnek durva” jellegű írás rezüméje sem hagyhat kétséget a balos ellenzéki tábor, illetve minden érdeklődő számára a Gyurcsány-pártban uralkodó, „demokratikus” hangulatról. A verdikt ugyanis a következő: „Aki tényleg el akarja takarítani az útból Orbán rendszerét, és valóban demokráciát akar, annak fel kell vennie a kesztyűt nemcsak a nyilvánvaló ellenféllel, hanem az akár a saját sorainkban is rejtőzködő, nekünk barátságot hazudó ellenséggel is.”

Hol van már Medgyessy Péter kampányfogása az árkok betemetéséről, a társadalom egymással szembeállított oldalainak kibékítéséről. Nem, nincs alku! Sőt!

Szinte látom, ahogy Kerék-Bárczy bekopog Schiffer András LMP-vezérhez, és kimérten közli vele: Elvtárs, jöjjön velem! Aztán felolvassa a jogait, majd a Szemlőhegy utcai Apró-villa alagsorában előzetes őrizetbe veszi, amíg nem hoz ellene jogerős ítéletet, a Vadai Ágnes, Niedermüller Péter és Varju László alkotta hadbíróság. Aztán lehet, később ugyanez megesik magával Kerék-Bárczyval is, miután kiderül róla, hogy egy buszon utazott egy fideszes politikussal, és kedélyesen váltottak pár szót. A demokratikus forradalom, úgy látszik, előbb-utóbb felfalja gyermekeit. És nem marad belőle semmi.

Pedig a kormányzati sikerek ellenére nem vitás: az országnak szüksége lenne egy hiteles baloldali ellenzékre. Olyan politikusokra, akik valós problémafelvetésekkel, értelmezhető javaslatokkal lépnek elő, miközben nem lengi körül őket korábbi kormányzásuk végzetes öröksége. Ha azonban az éppen a devizahitelből vett székházát áruló, a harcos antifasizmus ellenére vidéken a Jobbikkal együttműködő MSZP-re, a vázolt ötlettel előálló, Gyurcsány-féle DK-ra vagy éppen az aprócska, LMP-szakadár PM-re tekintünk, nyugtázhatjuk, ez még távol van. Nem kicsit. Nagyon.