Veszprémből a Kab-hegyre

Kik és miért rohannak hegyre fel, át sártengereken, köpik ki a tüdejüket a több tucat kilométeres távot teljesítve. Ennyi a legyőzendő távolság gyalogtúra esetén. Biciklivel ennek akár a tízszerese is lehet. Veszprémből rajtol minden év májusában a Bakony kerékpáros teljesítménytúra. Több táv választható : száz, száz plusz csúcs, kétszáz, kétszáz plusz csúcs.

A csúcs a Kab-hegy. Kevés gyilkosabb hegymeneti út van nálunk, talán a Kékestetőre vezető lehet hasonló.
A bakonyi kört előre megjelölt idő alatt kell teljesíteni, a százas csúcsos szintideje hét óra, a közbülső állomásokon igazolópecsétek begyűjtése a lecke. Több száz induló gyülekezik reggel a rajthelyen, egyszerre lódul meg a csapat, aztán életkorok és megcélzott távok szerint szétszakadozik a mezőny. Hegyre fel, szívszakasztó mászások, aztán zúdulni le, a pulzus szinte mérhetetlen.

Veszprém környékén, akár a politikában, nehéz terepviszonyok között tekernek a leginkább saját kitartásukat, erejüket – akaraterejüket megpróbálók. Akik a választópolgárok bizalmát akarják elnyerni, legalább annyi erőt tesznek bele a küzdelembe, mint a biciklizők. A tét is hasonló: van-e elég erőm arra, hogy minden tehetségemmel azokat szolgáljam, akik hisznek nekem?

A Kab-hegyre kapaszkodó bringás egyre szaporább szívverésében ugyanaz munkál, mint a választási eredményekre váró képviselőjelölté­ben: szintidőn belül vagyok? Akárhonnan is nézzük, a tét nagy. Hiteles maradhatott-e az a politika, amelyik sokféle ellenszélben dolgozott a magyar nemzeti érdekek érvényesítéséért? Horváth Balázs és Navracsics Tibor városában – nem beszélve a királynékról –, ahol egyébként a rendszerváltás óta minden esetben a konzervatív jelöltek győztek, szóval, a Bakony alatt az országépítőkre, és nem az országpusztítókra szavaztak. „Meggyőződésem, hogy olyan embert kell a veszprémi választókerület képviselőjének választani, aki az emberek mindennapi problémáival foglalkozik” – mondta Némedi Lajos, a Fidesz–KNDP országgyűlési képviselőjelöltje. „Navracsics Tibor munkája ebben az értelemben is példaértékű volt, azt akarom folytatni, amit ő elkezdett” – fűzte tovább a politikus.

Ezekből a mondatokból is kiderül, hogy szó sincs ezen a vidéken arról, amit a balliberális médiumok már hónapok óta az időközi választás kapcsán huhognak, az emberekbe sulykolnak. Hogy tudniillik, a kétharmados kormánytöbbség a tét.

A vészmadárkórus újra leleplezi magát: csak a saját, kicsinyes materialista matekozását tudja ismételgetni. Akiknél a puszta lét határozza meg a tudatot, azoknak ez a természetes. Szent István és Boldog Gizella váro­sában azonban többségében nem efféle népek élnek. Itt jól ismerik a közelmúltat, amit lehet ugyan szépítgetni, de nem lehet elhazudni. Az meg egyenesen tragikomikus, amit az álbaloldali jelölt művel. Politikai tiki-taki, hol ide, hol oda löki magát, a mögötte álló balpártocskák meg mindennap mást és mást mondanak róla és önmagukról. Illetlen szóviccel: kölcsönös kiKÉSZítés folyt.

Méltatlan volt ez Veszprém és környéke polgáraihoz.

Az ember többek között azért van ebben a világban, hogy időről időre megpróbálja, hol a helye, van-e egyáltalán helye itt, Isten ege alatt. Minden erre szolgáló alkalom ünnep. Sok mindent lehet ezeken az ünnepeken tenni magunk megmutatására, ám csalni, hazudni tilos! Az a szellemi dopping, amelyet a kormánypárti jelölt ellen fenekedők használtak, rosszabb, mint az a szer, amit a viághírű biciklibajnok, Lance Armstrong – utóbb derítették ki – kapott a háttérembereitől. Neki csak a heréjét kellett leoperálni, megúszta néhány tízmilliós (dollárban) büntetéssel és címei visszavonásával. Hiába neveztek el róla még egy kisbolygót is – 12 373 Lancearmstrong – róla, hullócsillaggá vált.

Olyanná, mint azok, akik hazugságdoppinggal akarják Veszprémben is az országpusztítást szolgálni.
Magyarország ma minden távon és minden korosztályban szintidőn belül van. Nagyrészt visszaszereztük javainkat, méltóságunkat és nemzeti büszkeségünket. Akár tételesen is sorolhatnánk, mit vettek el tőlünk, és a jól átgondolt ország-újjáépítés mennyi mindent hozott vissza és teremtett meg. Akinek szeme van, látja. Veszprémben is.

Így van ezzel egyébként mindenki, aki benevez bármilyen teljesítménytúrára, és azt sikerrel végigjárja. Nyertesnek lenni vitathatatlanul jobb állapot, mint a vesztesek között botorkálni. Ennél már csak az a szebb, ha az ember bajnok. Mégpedig oly módon, hogy közben önmagát is legyőzte.

Hogy személyessé tegyem a jegyzetet, közlöm, a Bakony száz plusz csúcson én vagyok a szenior bajnok. Ennek oka rendkívül hétköznapi, azért mert nálam idősebb ember nem nevezett erre a távra.

A politikában meg efféle kategó­riák nem létezvén, az lesz az igazi nyertes, aki tudja, milyen is megmászni a Kab-hegyet. Mint az emberiség történetében mindig, a teremtés és a pusztítás erői csapnak össze.
Meglehet, nem neveznek el aztán senkiről kisbolygót, vagy ha mégis, annak nevét az utókornak is igazolnia kell.

Ha nem is ma, de holnap.