Ludwig Emil

Vélemény és vita

Végjátszma

Brüsszel városát a történetírók véleménye szerint 979-ben alapították germán törzsek, Bruocsella néven, ám a fáma szerint a hatodik században egy Goorik nevű törzsfő és kísérete szálláshelyéül szolgált

A település a hetedik századtól a burgundiai hercegek birtokaihoz tartozó Németalföld egyik fontos kalmárközpontja volt. A brabanti Jó Fülöp herceg birtokolta a várost 1430-ban, a tizenötödik századtól az egészen a legújabb korig folyvást háborúztak egymással a szomszédos államok, míg nem 1830-ban kitört a nagy felkelés, és kikiáltották a független Belgiumot.

Brüsszel az 1980-as években még a régi arculatát viselte. Tisztes polgárainak nem fájt a feje attól, hogy bárkik is zaklathatnák őket, vagy netán bűneset is történhetne a környezetükben. Később, 1993-ban megkötötték a maastrichti szerződést az Európai Unióval, ami teret adott a parttalan globalizációnak. A nyugalomnak azóta vége.

A városnegyedek – például a hírhedt Molenbeek – észrevétlenül „befeketedtek” a cseppet sem kívánt migránsok miatt, akik évről évre sokasodtak, és egyre több munkát adtak a hatóságoknak. A történelmi Brüsszel kettészakadt.

A szakadás azonban korábban kezdődött, és a torzsalkodást az ősi városépítészet is egyre inkább magán viselte. Egykor, amikor a még főváros csendes és provinciális – másodrendű – európai főváros volt, szerették a turisták, még filmszatírát is forgattak Ha kedd van, akkor ez Belgium! címmel. Az 1969-es mozinak azonban szomorú folytatása lett, mert megindult az romboló folyamat, amelyre a város lakói gúnyosan azt mondták: a belga főváros Európa fővárosa lett. Intézményessé csúfították, üzletközpontokra és irodaház-óriásokra bontották szét a régi, patinás negyedeket. Mintha Manhattan világát másolták volna ide.

A bontás és a kapkodás meg a sietség és az összehangoltság hiánya olyan méreteket öltött, hogy ezt a fajta urbanizációt már a belgák is „brüsszelizációnak” titulálták. Aki csak tehette, kiköltözött a belvárosból, megelégelték az állandó zajt, a port és az új, nyomasztóan pocsék épületek látványát. Így teltek az évtizedek, aztán jött 2016. március 22-e és három merénylet Brüsszelben. Kettő a zaventemi repülőtéren, egy pedig a Maalbeek metróállomáson. A reptéri robbantásban harminckét civil halt meg, a sebesültek (köztük két magyar) száma meghaladta a kétszázat. A metróállomásnál huszonegyen veszítették életüket.
A megálló az Európai Bizottság épületétől csak száz méterre fekszik.

A bevándorlók azonban változatlanul érkeznek Molenbeekbe, hiába próbálja őket megállítani a balga belga állam. Néhány napja Csehország miniszterelnöke, Andrej Babis egy interjúban így nyilatkozott a V4-ek által képviselt álláspontról: „Ahogy a galloknak is joguk volt megvédeni a falujukat a Római Birodalom hadseregétől, úgy nekünk is jogunk van megvédeni a határainkat, kultúránkat és örökségünket. Az Európai Unió most olyan, mint Asterix megostromolt faluja volt.” Babis megerősítette azt is, hogy továbbra sem kér Közép-Európa a Brüsszel által ráerőltetett kötelező kvótákból. Az EU-nak meg kellene végre újulnia, különben vége lesz.