Varju önerőből

A kormánnyal szemben kevés szimpátiát tápláló televíziók még hetekkel a nagy ellenzéki padlófogás után is előszeretettel ismételgették azokat a videókat, amelyeket a magukat felelős kormányzásra alkalmasnak gondoló szocialista, dékás, LMP-s és párbeszédes képviselők rögzítettek, mikor megpróbálták bebizonyítani az MTVA-székházban folytatott ripacskodással, hogy tényleg komolyan gondolják, alkalmasnak tartják magukat a felelős kormányzásra. A sok emlékezetes alakítás közül az egyik legkiemelkedőbb Varju Lászlóé, aki nekiesett a biztonsági őröknek, akik lefogták és talpra segítették, miközben a közvetítő kollegina fejhangon sikította, verik a képviselőt. És persze a képernyőn is olvasható volt, hogy megverték, bántalmazták Varju Lászlót.

Most ugorjunk pár napot az időben, és idézzük azt a tegnapi hírt, hogy Németországban megverték Frank Magnitzot, a bevándorlásellenes AfD párt brémai vezetőjét. A hivatalos tájékoztatás szerint a támadásnak politikai motivációja lehetett, a tetteseket még keresi a rendőrség. A brutalitást mindenki elítélte, még a Zöldek frakcióvezetője, Cem Özdemir is, aki úgy fogalmazott, „az erőszaknak semmi helye nincs a politikában, még az AfD ellen sem”. Ezt a mondatot, tekintve decemberi parlamenti és utcai viselkedésüket, megszívlelhetnék balliberálisaink is.

De vissza Magnitzhoz, aki nem úgy nézett ki, mint a nagy padlófogás után Varju László, aki másnap rögtön az ellenzéki televíziókban kezdett, és arra panaszkodott, hogy fáj mindene. Magnitz viszont nem szólt semmit, mert hajnalban még az életéért küzdöttek, miután több ismeretlen álarcos támadó botokkal többször fejbe verte, és miután a földre került, meg is rugdosta. Magnitz homloka csúnyán felszakadt, feje több helyen berepedt, sebeiből vér szivárgott, fél arcát monokli borította.

Az az ember tehát, akit megvernek, nagyjából úgy néz ki, ahogy Magnitz tegnap reggel. És nem úgy, ahogy Varju László integetett megtört tekintettel a mentőből, vagy ahogy folytatta esztrádműsorát másnap a kamerák előtt. Erre nem is érdemes több szót vesztegetni, ezért inkább azzal folytatjuk, hogy Varju nem tud leállni, tegnap Gréczy Zsolttal együtt a Miniszterelnökségen is próbálkoztak, hogy ott ebédet vásároljanak, mert olcsónak tartják a 850 forintos menüt. De még ennél is továbbmentek és azt mondták, hogy a Demokratikus Koalíció törvénymódosító javaslatot nyújt be annak érdekében, hogy a kórházakban, iskolákban és óvodákban is ugyanannyiért lehessen étkezni, mint a Miniszterelnökségen.

Erre csak azt lehet mondani, hogy ehhez tényleg ketten kellettek. A DK-s képviselők ugyanis vagy tényleg nem tudják, vagy tudják, csak nem akarnak róla tudomást venni, hogy a kórházakban ingyenes az étkezés, a 2017–2018-as tanévben pedig 627 ezer gyermek étkezett ingyen vagy kedvezményesen a bölcsődékben, óvodákban, általános és középiskolákban. A kormány pedig a tavalyi és az idei költségvetésben 79 milliárd forintot fordít erre a célra. Ingyenes vagy kedvezményes étkeztetés a tartósan beteg vagy fogyatékos gyerekeknek és testvéreiknek, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülőknek jár. A javaslat jól mutatja a Gyurcsány-párt szociális érzékenységét, két képviselője felkészültségét, és azt, hogy javaslatukkal mekkorát rúgnának a rászorulókba, akiktől évi több tízmilliárd forintot elvennének.
Varju Lászlóról tehát csak annyit, ahhoz, hogy hülyeségeket tegyen, még csak meg sem kell veretnie magát, elég ha önmagát adja. Nagyobb baj az, hogy ez a tulajdonság az összeboruló ellenzék minden képviselőjében megvan. Képes mindegyikük Varju lenni önerőből.