Van másik?

Ugye sokan emlékszünk még a legendás zenebohóc, Eötvös Gábor cirkuszi produkciójára, amikor a porondon egymás után elvették tőle fúvós hangszereit, ő újra és újra elővett nagy zöld kabátja alól egy másikat, s csibészes kacaj kíséretében kiáltotta: „Van másik! Na, látod?!” És fújta tovább. Amikor már azt hittük, nincs több, előhúzott egy hegedűt is. Bohóctársa orvul kikapta kezéből a vonót, de akkor előhúzott kabátja alól egy másikat. Aztán persze a produkció véget ért, már nem volt több másik…

Kapuzárás előtt pánikoló uniós bürokraták és legitimitásukat elveszített, de billegő székükbe kétségbeesetten kapaszkodó levitézlett nyugat-európai politikusok talán ellesték a hajdani magyar zenebohóc trükkjét. Amikor kiderül, hogy az Európába áramló bevándorlást bátorító, ösztönző, segítő, támogató, szervező, menedzselő, finanszírozó egyik ötletük nem válik be, előhúznak egy másikat. A nagy európai szolidaritás hamis jelszavával. Amikor meghiúsult az unióba illegálisan bejutott ázsiai és afrikai, túlnyomórészt gazdasági, megélhetési migránsok önkéntes elosztása, jogsértő módon áterőltették a kötelező migránskvótát. Amikor az is kudarcba fulladt, Brüsszelben kitalálták, hogy elveszik a tagállamoktól a határőrizet jogát, a „kapukulcsot”. Miután a salzburgi uniós csúcson a furmányos Frontex-javaslat ellenállásba ütközött – főként a magyar miniszterelnök és visegrádi szövetségesei határozott fellépése következtében –, e héten az Európai Parlament boszorkánykonyhájában (LIBE bizottság) kifőzték az európai „humanitárius vízum” nevű katyvaszt. Ezzel összhangban az Európai Bizottság migrációs biztosa az ENSZ közgyűlésén bejelentette, az Európai Unió támogatja a világszervezet migrációs csomagját, amely kimondja, hogy a migráció alapvető emberi jog, vagyis a világon tulajdonképpen bárki bármikor bárhová utazhat(na). Ez volna a szép új világ – helyett a totális káosz.

Ezért találóan fogalmazott csütörtökön a Fidesz kommunikációs igazgatója: „Amikor azt hinnénk, hogy Brüsszel már nem tud előállni egy újabb őrültséggel, akkor mindig bebizonyosodik, hogy de igen, ilyen értelemben a fantáziájuk kimeríthetetlen.” Orbán Viktor pedig tegnapi rádióinterjújában horrorgyűjteménynek nevezte az Európai Bizottság és Parlament által „gőzerővel gyártott betelepítési programokat”. De a brüsszeli bohócok hiába húznak elő másik zeneszerszámot, egyre többen látják, hogy mindig ugyanazt a nótát fújják: a tömeges bevándorlás ösztönzését, támogatását, menedzselését, mert végül az őshonos európai nemzetek más hitű, kultúrájú, életformájú népességre cserélését akarják elérni. Az „isiásztól” időnként összevissza fecsegő Juncker egy hónapja Strasbourgban azt mondta, „Európának a nyitás és a tolerancia kontinensének kell maradnia. Európa soha nem válhat erődítménnyé, amely hátat fordít a világnak, a szenvedők világának.” Ezt csütörtökön Berlinben Merkel azzal toldotta meg, hogy az ENSZ decemberben elfogadandó globális migrációs csomagjának „rendezett, legális migrációt kell teremtenie”.

Minderre joggal mondaná jó Polonius: „Őrült beszéd, de van benne rendszer”. A brüsszeli, berlini, párizsi szélsőséges bevándorláspárti politika a behódolás, önfeladás, önmegsemmisítés őrült rendszere, de mi Eötvös Gábortól tudjuk: van másik! Mégpedig egy szabad, szuverén, egyenrangú nemzetek szövetségéből álló, keresztény kultúráját, identitását, demokratikus hagyományait őrző és megvédő, európai Európa. Ezért folyik a többfrontos háború, amelyben a 2015-ben még egyedül harcoló Magyarországnak egyre több szövetségese van. A győzelem napjáig még sok csatát kell majd megvívni, a soron következő a jövő heti uniós csúcs lesz.