Nagy Ottó

Vélemény és vita

Váljék egészségünkre!

Hát bizony az van, hogy erre az évre felzabáltuk, kizsigereltük a Földet, és tulajdonképpen már tegnap is a 2016-os készletekre hagyatkoztunk.

A hivatalos megfogalmazás szerint ez úgy szól, hogy „idén már augusztus közepére elhasználtuk a Föld egész éves erőforrás-mennyiségét, azaz mától a bolygó megújító képességén felül fogyasztunk. A túlfogyasztás, a tartalékok felélése súlyos természeti és környezeti következményekkel jár, beleértve a globális klímaváltozást”, de erről majd később.

Arról sajnos nem szól a jelentés, hogy tavaly is augusztus közepére sikerült kienni magunkat a jövőnkből, meg előtte is és előtte is, és sajnos azt sem tudni, hogy mikor kezdődött pontosan a nagy zabálás, és mikor volt az a boldog év, amikor még csak egy új évet csaptunk hozzá az óesztendőhöz. Valószínűleg azért nem tudjuk, mert nem érdekel bennünket, illetve hát érdekel, csak nem úgy. Mert hiába gyűjtünk általában és mindenkire értve szelektíve szemetet, és kapcsoljuk ki még a LED-eket is, általában és mindenkire értve minden kell, új kell mindenből, kell a rónaság közepén is tenger gyümölcseit zabálni, ha lehet mindent két pofára, ha akciós, és akkor is minimum kettő, ha csak egyre van szükségünk. És így van ez akkor is, ha az élelmiszerek harmada a szemétben végzi, mert akkor szemétben végzi az az energia is, amelyet felhasználtak az előállításához – huss!

És már ott is vagyunk a globális felmelegedésénél, amelyet tapasztalunk a saját bőrünkön is – most éppen az idei negyedik, és az eddigi leghosszabb hőhullámra panaszkodunk. A főbűnös, vágja rá szinte azonnal mindenki, a szén-dioxid, és csak nagyon kevesen ismerik be, hogy a főbűnös mi magunk vagyunk. Ezért azért is nagyon vicces, mert hiába a kiotói egyezmény, ha az Egyesült Államok még mindig nem írta alá. Ugyanezért viccesek a szén-dioxid-kvóták, mert ezzel nem csökken a gáz mennyisége, csak éppen nem a szegény országok, hanem a gazdagabbak bocsátják ki, miközben a szegények esélye a fejlődésre tovább csökken. Ugyanezért vicces, hogy megint a kérődzőkre, elsősorban a szarvasmarhára mutogatnak a metánkibocsátás miatt, és dollármilliókat ölnek olyan táplálékkiegészítők előállításába, amelyek hatására csökkenne szerencsétlen jószágok metánkibocsátása. Azzal nem számolnak, hogy a tehénkéket így teremtette a Jóisten, és ahhoz, hogy legyen tejecske, szegényeknek kérődzniük és közben böfögniük és flatulálniuk is kell. Igen, utóbbit ott hátul teszik.

Ugyancsak ezért vicces, hogy a rizst is szeretnék genetikailag módosítani, hogy a rizsföldek kevesebb metánt bocsássanak ki. Ez már csak azért is szép, mert bármi lesz is a végeredmény, végső soron két rossz, a genetikailag módosított élelmiszer vagy az üvegházhatás között választhatunk – s ez a csavar sajnos briliáns elmére és nem akármekkora lobbiérdekre és -erőre utal. Mindenesetre az uppsalai egyetem kutatói arra jöttek rá, hogy ha növelik a rizs keményítőtartalmát, akkor kevesebb lesz a metán, és be is építettek egy árpagént a rizsbe. Ami rögtön negatív diszkriminációnak is minősülhet, mert a lisztérzékenyek, akik semmilyen kalászos gabonát nem ehetnek, az ilyen rizst sem fogyaszthatnák. A skótok szerencsére a sokadik pohár után is észnél vannak, a közelmúltban nyilatkozták, hogy ők bizony a whiskyt továbbra is GMO-mentes gabonából kívánják lepárolni.

A már idézett tanulmány szerint természetesen „van hatékony eszköz a kezünkben a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, ez pedig az energiahatékonyság ösztönzése, az energiatakarékosság”. Na pontosan ez az a tanács, amit nem fogad meg senki, és ezért lesz az, hogy az utolsónak nem kell majd lekapcsolnia a villanyt, legfeljebb a tábortüzet pisilheti le, ha akarja.

Nem tartozik szorosan ide, de láttam tegnap egy börtönfotót, és bizony a szereplők tekintetét elnézve, nem őket kellene indítani egy nagy szellemi szpartakiádon. Mert belőlük az erőszak sugárzik – már, ha nem vagyok túlontúl előítéletes –, ami pontos lenyomata annak, hogy honnét emelkedett fel évezredek alatt az ember, és hová fog pillanatok alatt visszasüllyedni, ha élelemért és vízért megy majd a harc. És azt abban a bandában, ahol egyébként szigorú farkastörvények uralkodnak, már most pontosan tudják, hogyha kajáról és italról lesz szó, akkor is mindig az erősebb kutya.

Jó étvágyat a jövőnkhöz!