Vélemény és vita
Vak befogadás
Sokan nem értik Nyugaton a makacs magyar álláspontot, hogy a migránskvóta elfogadását miért ellenezzük olyan hevesen
A kvóta nem matematika kérdése, hanem a léleké, azaz az állampolgár belső meggyőződéséé. S mi nem akarjuk színlelni a türelmes, bolondos befogadást, mint a németek, akiknek hatvan százaléka a közvélemény-kutatások szerint egyébként retteg a migránsoktól. (Spanyolországban, ahol kis német kivándorló- kolóniák alakultak, még a csapost is otthonról hozzák maguknak.) Ráadásul a brüsszelita menekült- lobbisták azt követelik, hogy a befogadásnak ne legyen felső határa.
Sőt, a migránsok letelepedésük segítésére kisebb lakótelepek létesítését javallják, még nekünk, a jóval szegényebb kelet-közép-európai országoknak is. (Jóléti hálót kell külön nekik kiépíteni, s Nyugaton a helyhatósági választások már sok helyütt mutatják a jövevények veszélyesen növekvő erejét.) S hogy együtt maradjanak Keleten, egy zöld Európa parlamenti képviselőnő bevezetésképp egy egész szír falut szeretne letelepíteni Lettországban.
Slavoj Zizek, korunk egyik meghatározó filozófusa egy kis dolgozatában, a Charlie Hebdo-támadás után – Blaszfém gondolatok – ír az iszlamisták Nyugat-gyűlöletéről és elfojtott, titkolt hedonizmusáról. Önmagukat is gyűlölik, mert hiába lépték át a modernitás küszöbét, még a terrorista (ál)fundamentalisták is mélyen át vannak itatva a hitetlenek édes és bűnös élete utáni vágyakozással. Az iszlamizmus éppen ezért megveti a liberalizmust, de nem érvekkel, hanem erőszakkal akar erőt venni rajta, miközben a csábítás minden formájától, a szellemétől és a nőétől egyaránt retteg – így Zizek. (A liberális Nyugat pedig szabadságot prédikál és toleranciát, miközben erőtlenségével mindkettőt aláássa.)
Hogy megy ez az erőszak, erőfitogtatás kicsiben, hétköznap? Hannoverben például egy tanulólány két és fél éve kendőben járhat iskolájába vallási okokból. Az iskola vezetése ezt eltűri, a keresztet viszont nem. Freiburgban a nők számára fenntartott fürdőnapon nemrég a kendős arab nők a férfi fürdőmesterek eltávolítását követelték, Berlinben pedig bevándorolt szülők keltek ki egy homoszexuális tanár ellen. Hessenben egy vallásához külsőségekben is ragaszkodó muzulmán jogásznő a hivatalában fejkendőben jelenhet meg. Iskolai tanulmányi kirándulásokon a moszlim gyerekek nem akarnak részt venni, úszásnál, sportnál, tornaórán nagy a felháborodás a koedukáció ellen. S Berlinben, a Tempelbergen sétáló két püspök, a katolikus és az evangélikus leveszi nyakából a keresztet, hogy vendégüknek, egy gazdag sejknek ne sértse meg vallásos érzelmeit. Sok helyütt eltűnt az utcán árusított virsli és bockwurst, helyette ott a döner és a kebab.
Baloldali harci szervezetek vasutak és S-Bahnok kábeleit gyújtják fel Berlinben és Lipcsében, mintegy felmutatva, hogy nemcsak az iszlamisták, ők is jelen vannak a globalizmus elleni harcban. (Régi és bűnös összefonódás ez, még a repülőgép-eltérítő palesztin fegyveresek és Bader-Meinhof csoport, a RAF idejéből.) Készülnek a G20-ak júliusi, hamburgi találkozójára, s szeretnék a bevándorlókkal tele Hanza-várost pánikban látni.A németek többsége pedig nem akar szembenézni a valósággal. S amíg Merkel asszony ázsiója megy fel, az alternatívoké (AfD) nyolc százalékra csökken. Idézzük Bassam Tibit – aki szerint a német egy elvetélt demokrácia, s a kölni szilveszter csak kezdet volt –, hogy az iszlám sajátja a tudatos terjeszkedés, és Merkelék tévednek, amikor az európai kultúra integráló erejéről hiú álmokat szőnek.
Még 1990-ben, több mint negyedszázada született meg az a híres kairói nyilatkozat, amely szerint a saría, az iszlám vallási és jogrend a jogállam felett áll. S ha viták is mennek, hogy a Korán összeegyeztethető-e a német alkotmánnyal, a németországi muszlimok központi tanácsa erre frappáns választ adott: igen, ameddig kisebbségben vagyunk. S a mi szempontunkból, túl az iszlám vallási kérdésein, mi indokolná a német befogadó álláspont elfogadását?
Erre egy frappáns válasz megy az interneten: „Németország »el-várja«, hogy mellé álljunk, és migránsokat telepítsünk be. Kétszer álltunk mellétek nemzeti szinten, mi mindkétszer területet vesztettünk. Nincs több földünk az ötleteitekhez!”
Hát nincs. S a Junge Freiheit szokásos heti körkérdésén az olvasónak szavaznia lehet, mit tart Helmut Kohl legfontosabb „örökségének”. A német újraegyesítést, „bűneit” az euró bevezetésében, ma is érezhető hatását az európai integrációban, a CDU konzervatív ütőerének kivéreztetését, vagy azt, hogy politikai nevelőatyja volt Angela Merkelnek? Én erre, az utolsó kérdésre nyomtam meg a gombot: Merkel asszonnyal az öreg kancellár az endékás hivatali szellemet csempészte be az adenaueri demokráciába.
S még egy karikatúra, amely jól kifejezi a helyzetet: Macron és Merkel egy lokálban ül, s a francia elnök megszólal: Garszon, egy kört mindenkinek. Aztán mosolyog: Angela, átvennéd a számlát?
Sőt, a migránsok letelepedésük segítésére kisebb lakótelepek létesítését javallják, még nekünk, a jóval szegényebb kelet-közép-európai országoknak is. (Jóléti hálót kell külön nekik kiépíteni, s Nyugaton a helyhatósági választások már sok helyütt mutatják a jövevények veszélyesen növekvő erejét.) S hogy együtt maradjanak Keleten, egy zöld Európa parlamenti képviselőnő bevezetésképp egy egész szír falut szeretne letelepíteni Lettországban.
Slavoj Zizek, korunk egyik meghatározó filozófusa egy kis dolgozatában, a Charlie Hebdo-támadás után – Blaszfém gondolatok – ír az iszlamisták Nyugat-gyűlöletéről és elfojtott, titkolt hedonizmusáról. Önmagukat is gyűlölik, mert hiába lépték át a modernitás küszöbét, még a terrorista (ál)fundamentalisták is mélyen át vannak itatva a hitetlenek édes és bűnös élete utáni vágyakozással. Az iszlamizmus éppen ezért megveti a liberalizmust, de nem érvekkel, hanem erőszakkal akar erőt venni rajta, miközben a csábítás minden formájától, a szellemétől és a nőétől egyaránt retteg – így Zizek. (A liberális Nyugat pedig szabadságot prédikál és toleranciát, miközben erőtlenségével mindkettőt aláássa.)
Hogy megy ez az erőszak, erőfitogtatás kicsiben, hétköznap? Hannoverben például egy tanulólány két és fél éve kendőben járhat iskolájába vallási okokból. Az iskola vezetése ezt eltűri, a keresztet viszont nem. Freiburgban a nők számára fenntartott fürdőnapon nemrég a kendős arab nők a férfi fürdőmesterek eltávolítását követelték, Berlinben pedig bevándorolt szülők keltek ki egy homoszexuális tanár ellen. Hessenben egy vallásához külsőségekben is ragaszkodó muzulmán jogásznő a hivatalában fejkendőben jelenhet meg. Iskolai tanulmányi kirándulásokon a moszlim gyerekek nem akarnak részt venni, úszásnál, sportnál, tornaórán nagy a felháborodás a koedukáció ellen. S Berlinben, a Tempelbergen sétáló két püspök, a katolikus és az evangélikus leveszi nyakából a keresztet, hogy vendégüknek, egy gazdag sejknek ne sértse meg vallásos érzelmeit. Sok helyütt eltűnt az utcán árusított virsli és bockwurst, helyette ott a döner és a kebab.
Baloldali harci szervezetek vasutak és S-Bahnok kábeleit gyújtják fel Berlinben és Lipcsében, mintegy felmutatva, hogy nemcsak az iszlamisták, ők is jelen vannak a globalizmus elleni harcban. (Régi és bűnös összefonódás ez, még a repülőgép-eltérítő palesztin fegyveresek és Bader-Meinhof csoport, a RAF idejéből.) Készülnek a G20-ak júliusi, hamburgi találkozójára, s szeretnék a bevándorlókkal tele Hanza-várost pánikban látni.A németek többsége pedig nem akar szembenézni a valósággal. S amíg Merkel asszony ázsiója megy fel, az alternatívoké (AfD) nyolc százalékra csökken. Idézzük Bassam Tibit – aki szerint a német egy elvetélt demokrácia, s a kölni szilveszter csak kezdet volt –, hogy az iszlám sajátja a tudatos terjeszkedés, és Merkelék tévednek, amikor az európai kultúra integráló erejéről hiú álmokat szőnek.
Még 1990-ben, több mint negyedszázada született meg az a híres kairói nyilatkozat, amely szerint a saría, az iszlám vallási és jogrend a jogállam felett áll. S ha viták is mennek, hogy a Korán összeegyeztethető-e a német alkotmánnyal, a németországi muszlimok központi tanácsa erre frappáns választ adott: igen, ameddig kisebbségben vagyunk. S a mi szempontunkból, túl az iszlám vallási kérdésein, mi indokolná a német befogadó álláspont elfogadását?
Erre egy frappáns válasz megy az interneten: „Németország »el-várja«, hogy mellé álljunk, és migránsokat telepítsünk be. Kétszer álltunk mellétek nemzeti szinten, mi mindkétszer területet vesztettünk. Nincs több földünk az ötleteitekhez!”
Hát nincs. S a Junge Freiheit szokásos heti körkérdésén az olvasónak szavaznia lehet, mit tart Helmut Kohl legfontosabb „örökségének”. A német újraegyesítést, „bűneit” az euró bevezetésében, ma is érezhető hatását az európai integrációban, a CDU konzervatív ütőerének kivéreztetését, vagy azt, hogy politikai nevelőatyja volt Angela Merkelnek? Én erre, az utolsó kérdésre nyomtam meg a gombot: Merkel asszonnyal az öreg kancellár az endékás hivatali szellemet csempészte be az adenaueri demokráciába.
S még egy karikatúra, amely jól kifejezi a helyzetet: Macron és Merkel egy lokálban ül, s a francia elnök megszólal: Garszon, egy kört mindenkinek. Aztán mosolyog: Angela, átvennéd a számlát?