Üzenet a civil világból

A hegeli dialektika gyökereihez nyúlt vissza Angela Merkel, amikor a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy ha itt az idő, és változtatni kell az Európai Unió egyes jogszabályain, akkor a struccpolitika helyett a cselekvés a helyes választás. A német filozófus felfogását követve felismerte, hogy az emberek és államok folyton alakuló érdekviszonyaiban megkerülhetetlen az ellentétek egységének és harcának kezelése.

A kancellár előtt világossá vált, hogy David Cameron és Orbán Viktor, amikor állampolgáraik akaratát közvetítik, nem kergetnek fantazmagóriát. Tény, hogy az Európai Unióban fokozódnak a feszültségek, növekszik a szkeptikusok tábora. A diagnózis adott, és mielőtt a betegség akuttá fajul, el kell kezdeni a gyógyítást.

A huszonnyolc tagú óriásközösség, és mögötte a polgárok ötszázmilliós hada kiismerte az Európai Unió működését. Látja elavult alapszabályait és a gyakorlatban alkalmazott írott és sokszor íratlan eljárásrendjét. A tagállamok érzékenyen reagálnak, ha érdekeiket sértő közösségi határozatok születnek, és elvárják azok rövid időn belüli kompenzálását. Az újonnan felvettek előtt eloszlott a szivárványos köd. Rájöttek, hogy az unió támogatásának árát minimum értékarányosan, önmaguk fizetik. A globalizált pénzügyi és gazdasági piac polipjai rátették csápjaikat a nemzetgazdaságokra, és az ott realizált nyereséget hazai pénzügyi érdekeltségeikbe szivattyúzzák.

A délkelet- és kelet-közép-európai népek észlelik, hogy a modern kori gyarmatosítás csapdájába kerültek. Eleinte az unió szerelvényének étkezőkocsijaként jöhettek számításba, most pedig, amikor vagonuk raktárkészletei kiapadni látszanak, a lecsatolás is szóba jöhet. Habár a megoldás technikailag kivitelezhető, és a szerelvénynek a segédvágányon sem kellene sokáig vesztegelnie, a jelenlegi helyzetben mégis meggondolandó.

A kétsebességes unióról szóló vízió kétségbeesett, elhibázott törekvés. Egyrészt azért, mert az unió helyzetét tovább bonyolítja az Egyesült Államok félresikerült közel-keleti demokráciaexportjának következménye. Az arab tavasznak annyi, helyette jön a modern kori népvándorlás. A visszájára fordult amerikai kezdeményezés kárvallottja az Európai Unió lett. Megalakult és megerősödött az Iszlám Állam, amely tudatosan felhasználja az olajkutak bevételét. Kegyetlenkedései nyomán emberek százezrei sodródnak Európa déli partjai felé, nem csoda, mert a nyugati tévécsatornák adásain keresztül az látható, hogy Európa földje maga a Kánaán.

Magyarország befogadja a politikai üldözötteket. Ebben a körben a kvótarendszerről is megállapodás születhet. Kérdés azonban, hogy a probléma okozója, az Egyesült Államok, mekkora kvótát vállal magára. Elhamarkodott beavatkozás történt az érintett népek megszokott, elfogadott társadalmi szerkezetébe, amire az érintettek helyben nem találják a kivezető válaszokat. A társadalmak megosztottsága fegyveres harcokhoz vezetett, automatikusan bekövetkezett a gazdasági csőd, amelynek következménye a tömegek éhezése.

Az Egyesült Államok szétaprózta katonai erejét. Állampolgárai megkérdőjelezik a malthusi elméletnek megfelelő állandó kisháborúk létjogosultságát. Az amerikai népnek a vezetői által kiválasztott, sikertelen stratégia és taktika túl sokba került. Az elnökválasztás közeledtével szükséges változtatni.

Az új amerikai koncepció egyik eleme az ukrán háborús konfliktus napirenden tartása, a NATO európai haderejének amerikai csapatokkal történő megerősítése. Ez a megoldás egyben a nyomásgyakorlás eszköze, mert mondhatják, hogy nekünk, európaiaknak van szükségünk az itt állomásoztatásra. Örüljünk és fizessük a költségeket, hiszen védelmünk csak így garantálható. Szembe kell néznünk továbbá az unióra erőszakolandó egyoldalú kereskedelmi szerződéssel is.

Mindezek alapján látszik, hogy az unióra nehezedő nyomás kétoldalú, mert figyelmét leköti a gazdasági bevándorlók hadának megállítása is.

Ördögi terv látszik megvalósulni. Az Európába érkező gazdasági bevándorlók az ázsiainál olcsóbb munkaerőbázist kínálnak, ugyanakkor következményként kontinensünkön növekedni fog a munkanélküliség.

A multinacionális cégek viszont akár évtizedes távlatokra is hozzájutnak a minimálbéren foglalkoztatható humán erőforrásokhoz.

A távolba látó, keresztény-konzervatív érzelmű politikusok Angela Merkellel vállvetve megvédhetik az európai kontinenst a gazdasági lesüllyedéstől. Világossá kell tenniük, hogy Európa javain nem kívánunk – a ránk erőszakolt egyenlőtlen feltételek mellett – az Egyesült Államokkal osztozni.
Az unió közösségének többségét adó civilek üzenik, hogy az összefogásnál nincs nagyobb érték. Most a létünk a tét. Az Európai Unió jövője nem múlhat néhány megrögzött bürokrata elavult dogmákhoz való kötődésén. Akkor sem, ha néhány száz, a pártideológiához ragaszkodó bukott politikus lakájkodása segíti őket.

A hazánkban beindult gazdasági fejlődést a magyar emberek javára kell kamatoztatni. Ugyanakkor erősítenünk kell a felelősségvállalást határon túli nemzettársaink és az országban élő nemzetiségek javára is. A kormány fő feladata a leszakadóban lévő rétegek felemelése, így például a cigányság munka- és életkörülményeinek jobbá tétele.

Határainkat meg kell védeni az embercsempész bandákkal segített gazdasági bevándorlással szemben.
A folyamatban lévő nemzeti konzultáció, s egyben a civil kontroll eredménye legyen irányadó. A kormányzat és a törvényalkotás ezután nem késlekedhet.