Vélemény és vita

Üzenet Garibaldinak

Álláspont. Ma már egyre több európai politikus és egyszerű polgár belátja, hogy Európa nem lehet a világban szükséget szenvedő tíz- és százmilliók gigantikus menekülttábora.

„Nagy percekben a történelem szereti a kor szükségeit választottaiban összefoglalni s a nemzet géniuszát egy emberben személyesíteni” – írta Kossuth 1859-ben Giuseppe Garibaldinak. Vajon mit írt volna a magyar kormányzó elnök a legendás olasz szabadsághősről elnevezett repülőgép-hordozón hétfőn egymás mellett álló három európai politikusnak? Akik azt a három európai kultúrnemzetet képviselik, amelynek vezetői csaknem hat évtizede Rómában a Benelux-államokkal megalapították az Európai Unió jogelődjét. S akik a világ (ma még) negyedik, hatodik és nyolcadik legerősebb nemzetgazdaságát kormányozzák. Németország, Franciaország és Olaszország első számú vezetőitől joggal várták hát saját országaik és a többi uniós tagállam polgárai is, hogy mondanak végre valamit arról, konkrétan mit kívánnak tenni a saját országaikat és egész Európát érintő súlyos gazdasági, társadalmi, biztonsági problémák kezeléséért, különös tekintettel a tömeges, illegális népvándorlás és az iszlamista terrorizmus növekvő veszélyének elhárításáért.

Nos, Angela Merkel, Francois Hollande és Matteo Renzi ismét bebizonyította, hogy nem tartozik azon választott személyek közé, akikben a történelem szereti a kor szükségeit összefoglalni. Semmi újat, s főképpen semmi konkrétumot nem bírtak mondani, csak a már jól ismert üres frázisokat, például hogy hitet kell tenni Európa mellett, gondoskodni kell Európa egységéről és jövőjéről, fontos Európa biztonságának garantálása, s új impulzusokat kell adni az uniónak. Talán a legszebb mondat Merkeltől az volt, hogy Európa tisztában van azzal, milyen felelőssége van Afrikával szemben, szolidaritást kell tanúsítania iránta. Arról egy szó nem esett, hogy Európa jelenlegi vezetőinek milyen felelősségük van az európai polgárokkal szemben, hogyan akarják megvédeni az őshonos európai népek nagy áldozatok árán kivívott szabadságát, biztonságát és (viszonylagos) jólétét, s hogyan akarják megállítani az idegen, nemegyszer ellenséges bevándorlók invázióját. Pedig uniós szintű közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a legtöbb megkérdezett szerint mind tagállami, mind uniós szinten sokkal többet kellene tenni az illegális bevándorlás és a terrorizmus ellen. Ugyanakkor a francia elnök és a német kancellár Európát nem az idegen kultúrájú, iszlám hitű, életformájú ázsiai és afrikai migránsok inváziójától félti, hanem azoktól az európai nemzetektől, amelyek erejüket megfeszítve, minden lehetséges módon és eszközzel védik – a magyarok immár egy éve – saját államuk és egyúttal a közös Európa határait az illegális bevándorlók tömegeitől.

Ma már egyre több európai politikus és egyszerű polgár belátja, és ki is meri mondani, hogy Európa nem lehet a világban szükséget szenvedő tíz- és százmilliók gigantikus menekülttábora. Attól ugyanis nem lesz jobb az életük az afrikai és ázsiai szegény tömegeknek, ha az általuk elárasztott Európa belerokkan a migránsválságba, és tönkremegy. Vajon ha az Itáliába igyekvő, az aljas embercsempész bűnbandák által átvert és sorsukra hagyott afrikai hajótöröttek tízezrei mind a Garibaldira igyekeznének fölkapaszkodni, és Titanicként elsüllyedne a túlterhelt repülőgép-hordozó, akkor is szolidaritásról szónokolna Merkel és Renzi?

A brüsszeli, berlini, párizsi, római stb. döntéshozók egy éve tapasztalt nyilvánvaló és aggasztó döntésképtelensége oda vezetett, hogy Nyugat-Euró­pa egy részén szinte már háborús állapotok alakultak ki. Mégis, az Euró­pai Unió és az európai nemzetállamok vezetőinek többsége mindeddig teljesen alkalmatlannak bizonyult a tömeges, illegális, egyre erőszakosabb bevándorlás okozta válsághelyzetnek nemhogy a kezelésére, de még a felismerésére és megértésére is! Nem értik, hogy Európa – nemcsak kulturális és civilizációs értelemben, de gazdaságilag és társadalmilag, életformáját, életminőségét tekintve is – végveszélybe került. Magyarország, a magyar kormány volt az első, amely a józan ész talaján állva nemcsak felismerte a veszélyt, de meg is tette a kényszer szülte védelmi intézkedéseket, és az idén egyre több ország követte, követi a magyar példát. A brüsszeli és berlini doktriner, eszement bevándorláspárti politika kiagyalói és végrehajtói azonban azzal igyekeznek leplezni saját alkalmatlanságukat és felelőtlenségüket, hogy a korlátlanul befogadott, sőt a német „Willkommenskultur” által – amit Merkel egy év elteltével sem vont vissza! – behívott migránsokat kötelező parancs és kvóta alapján szét akarják teríteni az összes uniós országban.

E diktátum ellen lesz népszavazás elsőként Magyarországon, aztán remélhetőleg egyre több európai országban, ahol nem csupán papíron, de valóban népképviseleti demokrácia van, és számít a nép akarata. És hiába próbálja ellehetetleníteni, bojkottálni az október 2-i referendumot a hazai és a külföldi baloldal, mert ebben a kérdésben nálunk a pártszimpátiát felülíró nemzeti konszenzus van. A Nézőpont Intézet legfrissebb felmérése szerint a magyarok 68 százaléka elégedett azzal, ahogy a kormány kezeli az illegális határátlépéseket, e téren az ellenzéki szimpatizánsok több mint fele is a kormány mögött áll. A megkérdezettek csaknem négyötöde az uniós kényszerbetelepítés ellen foglal állást, és még a baloldali szavazók 41 százaléka is kvótaellenes! Több felmérés is azt vetíti előre, hogy a több mint nyolcmillió magyar választópolgár több mint fele részt akar venni a népszavazáson, vagyis az jó eséllyel érvényes és eredményes lesz… Ha a Garibaldi hordozóra nem is ér el a Kossuth-nóta, mi azért ne felejtsük el, hogy mindnyájunknak el kell menni.

És a nóta következő sorát is tartsuk észben.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom