Vélemény és vita
Üvegplafon
Álláspont. „Láthatatlan akadály, amely gátat szab a nők szakmai ambícióinak”.
„Hihetetlen életem van, talán pontosan azért, mert nem szültem. Nem a gyerek teszi teljessé egy nő életét” – az idézet a negyvenes évei elején járó hollywoodi színésznő, Cameron Diaz szájából hangzott el néhány évvel ezelőtt, most pedig azért vált aktuálissá, mert egy online magazin gyűjtést készített azokról a sikeres és boldog amerikai nőkről, akik nem alapítottak családot, és nagy valószínűséggel életük során már nem is fognak.
A mai kor emberének valóban megadatik a szabad választás lehetősége, hiszen a legtöbb húszas éveiben járó nőnek a világon minden feltétel adott ahhoz, hogy önálló, gyermektelen életet éljen fényes karriert befutva, megteremtve magának saját egzisztenciáját. Számtalan oka lehet annak, hogy valaki emellett dönt: egészségügyi problémák, párkapcsolat hiánya, nem megfelelő anyagi és társadalmi körülmények, és még lehetne sorolni. Abban viszont kevésbé hiszek, hogy túlnyomó részük azért választja ezt az utat, mert sziklaszilárd meggyőződése, hogy számára a teljes boldogság csak így érhető el. Biztosan van köztük, aki így gondolja, s efölött nem is tisztünk pálcát törni. Ám semmiképp sincsenek többségben.
Az Index februárban indította útjára Üvegplafon című sorozatát, amely a nők társadalmi helyzetének kritikusabb pontjaira mutat rá. Az Üvegplafon kifejezés ebben az esetben annyit tesz: „láthatatlan akadály, amely gátat szab a nők szakmai ambícióinak”. A sorozat első része arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon tényleg családbarát nemzet-e a magyar.
A felvételen olyan mondatok hangzanak el például Tóth Olga szociológus szájából, hogy „a magyar társadalom nem igazán gyermekszerető, s különböző okok miatt jobb híján a gyereket magát túl magasra értékeli”. A beszélgetést vezénylő Gát Anna újságíró szerint a kormány tévesen azt sugallja a mai nőknek, hogy életük egyetlen értelme maga a gyermekszülés, „az előtte eltöltött deviáns éveket pedig majd elfelejtik”. Elhangzik az is, hogy gyakorlatilag előírják a fiatal lányoknak, hogy ennyi és ennyi gyermeket kell világra hozniuk halálukig, de mielőtt még az eddig ködfátyol mögött élők azt gondolnák, hogy ennél rosszabb már nem is lehetne, megállapítják azt is, hogy a kormány igazából nem is magukra a gyerekekre vágyik, hanem csak arra, hogy valaki megszülje őket, és emelkedjenek a termékenységi adatok. Ami természetesen csak a parlamenti képviselőknek jó. Azt a következtetést is könnyedén levonhatjuk, hogy a társadalom igazságtalanul megbélyegzi a gyengébbik nem egyedülálló képviselőit, az pedig egyenesen hazugság, hogy a fiatal nők a bizonytalan anyagi körülmények miatt nem vállalnak gyermeket, mivel az igazság az, hogy egyáltalán nem is akarnak családot, csak a többség rájuk erőlteti.
Bájosan ironikus pillanatai a videónak azok a bejátszások, amikor az utca emberét kérdezik arról, hogy ha van, mekkora a családja, hogyha pedig nincs, hány gyermeket szeretne. Kettő alatti szám, azt hiszem, nem hangzik el senki szájából.
A videó első öt percében egyébként még bent ül Benedek Anna, a Nagycsaládosok Balatonalmádi Egyesületének elnöke, aki próbálja ugyan a másik oldalt is megvilágítani, ám úgy tűnik, miután „extrémnek” nevezik azt, hogy négy gyermeke van, ráadásul mind lány, feladja.
Miközben néztem ezt a cseppet sem egyoldalú eszmefuttatást arról, hogy milyen szörnyű, téves megítélés alá esnek a magyar egyedülálló nők, végig azon gondolkoztam, vajon melyik kormánytag járhatja végig éjjelente a gyermektelen szinglik portáit, és hagy nekik fenyegető üzenetet arról, hogy most már tényleg álljanak neki a családalapításnak. S ha ez így van, valószínűleg a világ más országaiban is ismerős lehet a jelenség, s az ENSZ-ben is akadhat néhány kifacsart gondolkodású ember, hiszen a szövetség 1994-ben május 15-ét a család nemzetközi napjává nyilvánította. Érthetetlen.
Félreértés ne essék, megalapozott kijelentés, hogy sokan azért félnek belevágni a gyermeknevelésbe, mert nincs mögöttük biztos pénzügyi háttér, s a jövőjüket is bizonytalannak érzik. Talán éppen ezt a kételyt hivatottak eloszlatni az olyan juttatások, mint például a gyed extra, amely a munkába visszatérő édesanyának jövőre már gyermeke féléves korától jár. Idesorolható a családi adókedvezmény is, a bölcsődei és óvodai férőhelyek bővítése, az ingyenes gyermekétkeztetés, a tankönyvkedvezmény, az otthonteremtés megkönnyítésére szánt anyagi juttatások vagy a friss házasoknak szóló adókedvezmény. Nem gondolnám, hogy ezek kizárólag a demográfiai adatok felfelé tornászását célzó, brutális kényszerítő eszközök.
A kérdésre pedig, hogy családbarát nemzet-e a magyar, érdemes mondjuk a Nagycsaládosok Országos Egyesületének egyik rendezvényén is keresni a választ. A szervezetnek tizennégyezer család a tagja, amelyek Gát Anna gondolatmenete alapján mind elég extrémnek számítanak, hiszen minimum négy gyermeket nevelnek. Az említett kormányintézkedések, netán ösztönző sugallatok pedig vélhetően nekik szólnak, illetve a hozzájuk hasonlóan gondolkozóknak. Szerencsére – még ha extrémek is – ők vannak többségben.
Jobbágyi Zsófia: Üvegplafon„Láthatatlan akadály, amely gátat szab a nők szakmai ambícióinak”. - „Hihetetlen életem...
Posted by Magyar Hírlap on 2015. május 15.