Utazóhalak

„A választások arra is valók, hogy a választók időről időre eldöntsék a politikai élet szereplői közötti vitákat. Most is ezt tették, s egyúttal megbíztak bennünket a négy esztendeje elkezdett országépítő munka folytatásával. Tegyük hát ezt, Tisztelt Képviselőtársaim együtt – különbözve, amiben muszáj, és egyetértve, amiben lehet” – Kövér László, az Országgyűlés akkori és mai elnöke mondta ezt 2014-ben, beiktatásakor, a parlamenti ciklus kezdetén, utalva arra is, hogy a Ház méltóságának a képviselők viselkedésében is tükröződnie kell. Mert ez a választókkal szembeni tisztelet kifejezése és egyben fokmérője is.

Azóta négy év telt el, s most a mi derék ellenzékünk – amelyről a választók már harmadszor mondtak súlyos ítéletet – odáig jutott, hogy az Országgyűlés méltóságáról hovatovább már beszélni sem érdemes. Falra hányt borsó. Egy friss jobbikos képviselő, Jakab Péter a cukiszárnyból – akit nem Miskolcról, hanem listáról fújt be a szél a parlamentbe –, mindenféle megilletődöttség nélkül azzal a felütéssel kezdte képviselői életét, hogy „Isten bizony, ennyi bűnöző előtt én még életemben nem beszéltem”. Persze nem ez váltott ki megütközést bizonyos „demokratikus” körökben, az emberi méltóság megannyi liberális szentélyében, hanem a házelnök figyelmeztetése: „Nem a kocsmában ül a jobbikos haverjaival, hanem a parlamentben.”

Aztán említhetjük a saját pártjában is jobbára csak megvetéssel és szánalommal említett Hadházy Ákos esetét, aki annyira tiszteli a választópolgárokat, illetve az ő voksaikon nyugvó Országgyűlés méltóságát, hogy arra büszke, hogy üres teremben, minden ünnepélyesség nélkül teheti le a parlamenti esküt. Persze, azért leteszi, mert a lényeg nem a képviselet, hanem a lé(t), ami meghatározza a tudatot. Eskü nélkül nem jár a fizetés sem, nem fog utalni a T. Ház, társadalmi munkában „pusztán kormánybosszantás” céljából – mint azt Hadházy képviselő saját választóit is megsértve kifejezte – nem is ülne be a parlamentbe.

Aztán itt van az ATV egyik sztárja, a Párbeszéd pártképződményecske képviselője, a farmeros Tordai Bence, aki első bálozóként tegnap azzal debütált az Országházban, hogy az elmúlt nyolc év kormányzati lépései vezettek a Ház tekintélyének erodálódásához.

De kinek a nevében és miről beszél ez az ember?

A lesoványodott MSZP a hátán cipelte be Tordai pártját a parlamentbe, ráadásul úgy, hogy ha ezt a batyut nem veszi a vállára, alighanem több szavazatot kap. A szocialisták és a velük választási frigyre lépő Párbeszéd szövetsége ugyanis hatszáznyolcvankétezer választó bizalmát érdemelte ki, ám minden mértékadó elemző szerint az MSZP, ha e teher nélkül vág neki a választásnak, messzebb jut. És akkor a mérhetetlen támogatottságú párbeszédes vezetők éppúgy gyűjtésbe kezdhettek volna, hogy visszafizessék a költségvetésnek visszajáró kampánypénzeket, ahogyan az asszonyverő Juhászék Együttje. Az igazán cuki Jobbik pedig, bizonyítandó demokratikus elköteleződését, titokban gyűjthetett volna Karácsonyéknak is, Heller Ágnes és a Spinoza Ház megelégedésére.

Mindeközben a magyar választópolgár annyira „meghibbant”, vagy talán éppen kijózanodott (ki-ki döntse el tetszése, értékítélete szerint), hogy az április 8-i kétmillió-nyolcszázezer kormánypárti szavazó mellé azóta – a múlt heti legfrissebb közvélemény-kutatási adatok alapján – további négyszázezer ember bizalmát is kiérdemelte a Fidesz–KDNP.

Így a tordaik, jakabok, hadházyk továbbra is csak sunyi utazóhalak maradnak, a romkocsmás vörösboroskólás haverok közösségében.