Unortodox szerencse

„Mekkora mázlija van ennek az Orbánnak! Mintha ő rendelte volna meg a svájci frank eszeveszett erősödését. Így most ünnepeltetheti magát mint a devizahitelesek megmentője!” – így vélekedik derék honfitársaink egy része, akik alig egy hete még fennhangon hirdették, hogy az Orbán-kormány dilettáns gazdaságpolitikája miatt a svájci frank elszabadulása tragikus hatással lesz a magyar gazdaságra és az amúgy is reménytelen nyomorúságban vergődő szegény magyar népre. Ám eltelt néhány nap, és a komor, fenyegető jóslatnak nem akaródzott beteljesedni. A bankok rendben kinyitottak, az ügyfelek nem rohamozták meg a pénzintézeteket betétjeiket kivenni, a lakosság nem kezdett liszt-, cukor-, rakottkáposztakonzerv-fel-vásárlásba, felraktározásba. Egyszerűen nem mutatkoztak az összeomlás, a csőd, a pánik, de még a nyugtalanság jelei sem. Sőt! Nyugaton megjelentek az első kényszeredetten elismerő írások, amelyek nem a magyar gazdaság oly nagyon várt összeomlását ecsetelték, hanem a magyar gazdaságpolitika bizonyos részének eredményeit voltak kénytelenek tudomásul venni. A ballib körökben orákulumnak számító Financial Times tudósítója arról írt, hogy Orbán Viktort hosszú ideje bírálják a bankok ellen viselt háborúja miatt, most mégis elismerés övezi. (Nem a lap szerzője ismeri el, hanem az azonosítatlan emberek tömege.)

Az elmúlt év végén a lakosság devizaalapú hitelállományának a 86 százaléka svájci frank alapú volt. A devizahitelek kivezetésének és az adósok védelmére tett „agresszív” döntéseknek köszönhetően a frank árfolyam-emelkedésének legsúlyosabb következményeit sikerült kivédeni. A szerző még hozzáteszi – nehogy dicséretet véljen kihallani valaki a szövegből –, hogy Orbán ugyan nem láthatta előre a svájci jegybank tervét, de a devizahitelek forintosításának időzítése roppant szerencsésnek bizonyult. A Financial Times mellett számos más fórumon is szóba hozták, hogy hazánk pénzügyi katasztrófától menekült meg, hiszen a forintosítás nélkül a devizahitelesekre hétszázmilliárd forint adósságnövekedés zúdult volna, kétségkívül tragikus következményekkel. Azt is megemlítik, hogy bár sokan Orbánt ünneplik, ők, mármint a tárgyilagos baloldali hozzáértők a válság elkerülését nem a miniszterelnök és kormánya érdemének, hanem kivételes szerencséjének tudják be.

Így vannak ezzel Orbán és a kormány hazai ellenségei is. A világért sem ismernék el, hogy a forintosítás, amelyről eddig csak olyanokat mondtak, hogy „dilettáns”, „alkalmatlan”, „tudatlan”, „kártékony”, „adósellenes”, mégiscsak jó, hasznos, szakszerű intézkedés volt. Ráadásul már külhoni érdeklődők is vannak, akik nemcsak a speciális magyar szerencsét akarják tanulmányozni és a maguk körülményei között hasznosítani, hanem a devizaalapú hitelek átváltásának modelljét is. Nem ez az első unortodox gazdasági módszer, amely nem azért kelti fel a külföldiek figyelmét, hogy támadják, vitassák, kritizálják, hanem hogy megismerjék és átvegyék. Az ortodox és neoliberális közgazdászok által abszurdnak és szörnyűségesen veszedelmesnek tartott bankadót is számosan találták életrevalónak és adaptálásra méltónak. Csak a bankok vélték úgy, hogy nincs szerencséjük.