Vélemény és vita

Ünneppótlók

Álláspont. Hogy mivel kezdődött az egész? Mondjuk, hogy egy félbe tört szívvel. De sokkal valószínűbb, hogy nem tudja senki, mert a kezdetek mindig a feledés homályába vesznek

Kivételt természetesen ebben az esetben néhány ügyes és szemfüles kereskedő képezhet. Pedig most még csak nem is a fekete péntekről van szó, ami már napok, de inkább hetek óta lázban, sőt őrületben tartja a világot. És persze ha a világot lázban, sőt őrületben tartja, akkor abból nem maradhatunk ki mi sem.

Nem, most még csak a szerelmes szívek bolondériájáról, a bugyuta és ízléstelen Valentin-napról van szó, ami a huszadik század végén szintén végigsöpört a világon. És amit, mint jó angolszász szokást – noha a feb­ruár közepi rítusok a pogány időkig nyúlnak vissza –, szinte minden ország átvett. Ez volt az első lépcső a Nyugat és Amerika majmolásában, amiben a volt keleti blokk frissen szabadult országai élen jártak. Noha szükségük nem volt rá, hiszen megvoltak és vannak is saját népi hagyományaik, nemzeti és egyházi ünnepeik. És ha azokat tisztességesen betartották, betartottuk volna, akkor nem lenne semmi szükség hagyomány- és ünneppótlókra. De ehelyett ott volt a piac, ott voltak a kereskedők, és máris ömlött mindenhonnan a rózsaszín trutyi.

Aztán jött – most már jogosan mondhatjuk, micsoda horror – a Halloween. Október 31-én volt a napja, és ahelyett, hogy az óvodában jó sütőtökös recepteket cserélgettek volna az anyukák, vicsorgó tökökkel rohangáltak. Nehéz dolguk nem volt, évek óta készen kapni – hála néked, ó kereskedelem – a készre faragott tökfejeket. Szerencse, hogy vannak olyan ovik is, ahol nem csak erről a szintén amerikai szokásról beszélnek, és nem ehhez kötik a lámpás felvonulást, hanem Szent Mártonhoz, s beszélnek a gyerekeknek a Pannóniában született püspökről és arról, hogyan osztotta meg köpenyét Jézussal.

Azért szerencsére, mert a végén még a hálaadás és a függetlenség napja is valamiféle nem hivatalos, Amerikából importált ünnep lesz. És ebben nem az „ünnep” a legborzasztóbb, hanem hogy lesznek majd néhányan, akik mindezt maguktól „akarják”. Őket össze kellene kötni Jean-Claude Junckerrel, aki Európa és Románia közös történelmi ünnepének nevezte december elsejét, Erdély elcsatolását, boldogítsák egymást az idők végezetééig. Amíg az elkövetkezik, gondolkodjunk el azon, hogy miért kezdődik most majdnem mindenhol november közepén az adventi vásár, mikor régen advent első vasárnapján indult. És miért borulnak bizonyos áruházak és bevásárlóközpontok szintén november közepén karácsonyi pompába. Nincs még karácsonyi hangulatom, szól a gyerekszáj, megölik az ünnepet, feleli rá az ébredező kamasz.

És most jöjjön a fekete péntek. Ami annyira fekete, hogy már nem is egy napig tart, hanem hetekig, készülnek rá a kereskedők, mennek a reklámok, halad az agymosás. Pedig a szervezők közül biztosan kevesen olvasták Babits Fekete ország című versét. Addig is, amíg rátalálnak, egy kicsit keserítsük el őket, mert a nagy feketeségből mindig ők jönnek ki jól, akármilyen olcsón adják portékáikat, a hasznuk milliárdos. Azon keseregjenek, hogy a magyarok 57 százaléka véli úgy, a kereskedők sok esetben megtévesztik a vásárlókat, 45 százalékának pedig az a véleménye, hogy a fekete péntek felesleges kiadásokra ösztönöz.

Ez némi reményre ad okot, amikor ebben a fekete világban a fekete férfiakból és a fekete nőkből előbújnak a fekete „állatok”, akik akciós termékekkel megpakolva úgy érzik magukat, mint a pünkösdi királyok, noha azt sem tudják, hogy nem decemberben van pünkösd.

Vigyázzunk, mert ebben a nagy fekete őrületben is meg kell őriznünk a tartásunkat.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom