Lovas István

Vélemény és vita

Újra a LIBE torz tükrében

Egy kis iróniával szemlélve valóban humorosra sikeredett csütörtökön az EU-ban az a két és fél órás meghallgatás

Egy kis iróniával szemlélve valóban humorosra sikeredett csütörtökön az EU-ban az a két és fél órás meghallgatás, amelyen, ki tudja hányadszorra, ismét az emberi jogok magyarországi helyzetéről tárgyalt a LIBE, az Európai Parlament (EP) állampolgári jogokkal, valamint bel- és igazságügyi kérdésekkel foglalkozó szakbizottsága. Miután eleve megvonták a Néppárt jogát, hogy az is megnevezhessen egy felszólalót,  testületileg vonultak ki e jogokra és szabályokra oly kényes bizottság üléséről. Ahol azután mindenki akkorát hazudott, amekkorát akart. Főként az ellenoldali magyarországiak, akik, ellentétben a többi huszonhét tagállam delegációjával, kényeztető wellnessfürdőben érzik magukat, ha a saját hazájukba hatalmasakat rúghatnak, főként akkor, ha a rúgás hangoztatott indítóoka nem igaz.

A Soros budoárjából kinövő Atlatszo.hu főszerkesztő-helyettese, Mong Attila azt állította, nálunk „puha cenzúra” működik (értsd: nincs rá adat), és hogy a főként az RTL Klubot terhelő reklámadót is a nyomásgyakorlás eszközeként vetették be.

Aki alaposabban elemzi a balliberális magyar sajtót – márpedig ez a külföldi sajtó fő és szinte kizárólagos forrása, különösen, ha a sajtószabadságunkról van szó –, megállapíthatja, páratlanul áll a világon azzal, hogy egyazon mondaton belül tett kijelentéseivel zavartalanul cáfolja önmagát. Az egy-két napon belül megjelenő, egymást kizáró „tényeket” vagy „érveket” rendre attól függően vetik be, hogy melyik politikai oldalról tesznek említést.

Egy sajtójában elnyomott országban – Kazahsztán, Üzbegisztán és egyéb, hozzánk hasonlított országok médiáját tekintve - vajon elképzelhető-e, hogy ott egy negyed évszázad alatt csupán egyetlen cikket tiltanak be? Ugye, nem? Kivéve nálunk.

Az Index.hu nevű, hatalmas olvasottságú balliberális hírportál január 15-én ezzel a fő cikkel jelentkezett: „Itt van az első cikk, amit Magyarországon betiltottak”.  Így kezdődik: „Elrendelte a Kuruc.info holokauszttagadó cikkének törlését a bíróság…” Vagyis nálunk csak jogi eljárás érhette el egy cikk törlését. És nem a kormány. Nurszultán Nazarbajevéknél kissé más a helyzet.

A LIBE csütörtöki tárgyalásán ismét elhangzott a vád, hogy az új reklámadó az ellenzéki sajtót még inkább kordába szorította. De ennek ellenkezője az igaz. Ezért nem meri leírni a tényeket a magyar sajtó helyzetét folyamatosan a szerkesztők elvárásának megfelelően meghamisító külföldi rabszolgamédia. Az új reklámadó bevezetése után az ellenzéki hangok – amelyek messze túlsúlyban vannak – még erősebbek lettek. Az előtte apolitikus RTL Klub ráállt az intenzív, kormányt támadó politizálásra. Vagyis nőtt a sajtószabadság.

A kormány „saját médiája” sínylette meg legjobban az új helyzetet: több mint egy tucat újságírót menesztettek a Magyar Nemzettől, műsorokat vágtak vissza a Hír Tv-nél, de ezekről pisszenni nem engedik a külföldi médiát, hiszen akkor éppen az ellenkezője bizonyosodna be, mint amiről éveken át hazudtak. És miként lehet mutatósan eladni a magyarországi sajtószabadság további romlása kategóriában azt a tényt, hogy a közszolgálat önálló hírcsatornát indít? Hát nem úgy tudták Nyugaton a Le Monde, a Frankfurter Allgemeine Zeitung és társai olvasói, hogy itt csak kormánypropaganda áramlik a képernyőről? Akkor viszont miért kellene félni attól, hogy jön plusz még egy, ugyanazon kormánypropagandát sugárzó adó?
A Népszabadság január 16-i számának szalagcíme ezt ordította: „Elbúcsúzhat a támogatástól a jobboldali sajtóbirodalom.” Ugyanennek a számnak a vezércikke így kezdődik: „Az RTL Klub után a Hír Tv és társai is beszállnak a hírversenybe…”

A jobboldali sajtó kormányzati támogatását immár öt éve naponta támadó és sokalló külföldi sajtó nálunk lebzselő fullajtárjai sem „vették észre” az alapvető fordulatot.

A balliberális sajtó leghazugabb állításaival szemben a jobboldali média kissé bénultan áll. Nemigen készített számszerű kimutatást arról, hogy mennyien nézik például az RTL Klubot, az ATV-t, a Hír24-et összesen, szemben az egyébként szintén a balliberális sajtóban más esetekben „nézőszámilag” lesajnált MTV-vel, a Hír Tv-vel és az Echo Tv-vel összevetve. Ugyanez vagy még nagyobb ellenzéki erőfölény van az internetes és a nyomtatott sajtó világában. HVG, Figyelő, 168 Óra, Világgazdaság, Népszabadság, Népszava, valamint a balliberális életérzést közvetítő női és divatlapok. A felsorolás vég nélkül folytatható.
És hogy nálunk szigorodna az egyébként nem létező cenzúra?

„A magyarok mintha minden percben azt várnák, mikor zúdul a nyakukba egy újabb vödör szar”: a Hir24.hu portáljának csütörtök este ez volt a vezető anyaga. Képzeljük el ezt a megfogalmazást bármely más országban. Így az Egyesült Államokban, ahol a médiahatóság azonnal súlyos büntetést szabna ki az amerikaiak nyakát a fekáliával összehozó orgánumra. 

Nálunk a médiahatóság ezzel szemben az MTV kormánypárti Híradója ellen indított eljárást, amiért annak műsorvezetője egy hírhez kommentárt fűzött. Míg az MTI – amely rendszeresen nem akar észrevenni a balliberális oldalnak kínos külföldi híreket – nyugodtan kommentálhat, hiszen az nem tartozik a médiahatóság felügyelete alá. Mint tette ezt január 12-én, amikor a lap pekingi tudósítója az angol nyelvű kínai Global Timest „Az elsősorban nacionalista hangvételű publicisztikáiról ismert napilap”-ként minősítette, „szokatlannak” nevezve a szerkesztőség gesztusát, hogy együttérzését fejezte ki a Párizsban lelőtt újságírókkal.

Franciaországban – ahol minden van, csak sajtószabadság nincs – január 22-én derült ki, hogy már egy hete letartóztatásban van egy tizenhat éves fiú, aki nem Mohameden, hanem a Charlie Hebdo hetilapon élcelődött. Miközben a köztársaság sajtója egy nyikkanással nem mert kiállni a fiú szólásszabadsága mellett.

Nálunk az ellenzéki sajtó a Paradicsomban él. A médiahatóság nemhogy a legdurvább, gyilkosságra, sőt tömegmészárlásra felhívó szövegeit nem „veszi észre” a – mint tudjuk – „betiltott” Klubrádiónak, de a „világhírű adó” az adófizetők pénzén, ingyen sugározhatja műsorát, miközben e hatóság súlyos milliókkal is támogatja egyebek között olyan programjait, amelyekben visszatérő téma a hazai sajtószabadság hiánya. Kazahsztán? Dehogy! Sajtóparadicsom a médiában túlsúlyos ellenzéki médiának.