Új erővel

Sebastian Kurz mindössze huszonhét évesen lett külügyminiszter, kölyökképű, szimpatikus és dinamikus, de ezzel együtt is az uniós diplomácia komfortzónájában mozgó politikusnak indult. A migrációs válság évében azonban Kurz elkezdte megtalálni a hangját, az Osztrák Néppárt egyik legkarakteresebb személyiségévé vált, aki végre hajlandó nevén nevezni a dolgokat. Az ifjú külügyminiszter vagy Orbán Viktor beszédeit olvasgatva, vagy saját józan eszétől vezérelve egyértelműen rájött, hogy kialakult egy olyan nézet, miszerint a „régi” pártok és vezetőik vészesen elszakadtak választóiktól, a többség véleményével szemben cselekszenek és képtelenek megoldani a migrációs válságot. Kurz nem akar ebbe a régi gárdába tartozni, nem akarja lejáratni magát, nem áll be a sorba.

Júniusban a Der Standardnak adott interjúban szinte tabut döntött, amikor kimondta: az osztrákok szívesen fogadnának be menekült családokat, lehetőleg keresztényeket, de ehhez képest a bevándorlók döntő többsége fiatal, fekete, muszlim férfi, ez pedig sokakból ellenkezést vált ki. Üresen kongó panelek helyett a tiszta beszédet választotta, ősszel pedig, a német határellenőrzés bevezetésekor egy tévévitában karakánul védte az álláspontját, amely egyértelműen nem esett egybe a szociáldemokrata kancelláréval.

Kurz a hét végén, a Kleine Zeitungnak is határozott véleményt fogalmazott meg, például azt, hogy Európának fel kell hagynia a migránsokat üdvözlő politikájával, hiszen már egészen egyszerűen túl sokan vannak. A külügyminiszter szerint az unió külső határait kell védeni, és ha ez nem történik meg, egyre több ország fog saját hatáskörében cselekedni. Például Ausztria is, szerinte ugyanis, ha Németország lezárja a határát, akkor Ausztriának a saját érdekében azonnal követnie kell. Kurz szerint Ausztria vészesen le van terhelve a migráció miatt, és így van ezzel Németország és Svédország is.

Nem téved. Margot Wallström svéd külügyminiszter egy múlt heti interjúban arról beszélt, hogy Svédország nem képes évente százkilencvenezer migránst fogadni, az ellátási rendszere hamarosan összeroppan. A 9,8 milliós skandináv országot nem csak a mostani népvándorlás terheli le, a már régóta ott élő bevándorlók integrációja is nagyon messze van attól, amit sikeresnek lehetne nevezni. A Breitbart London portálnak múlt hónapban svéd rendőrségi források beszéltek arról, hogy Malmőben már nem tudják kettesével küldeni a járőröket saját testi épségük érdekében, és még a tűzoltóhoz is rendőri kíséretet kell adni, de vannak olyan részei a városnak, ahova eleve be sem meri tenni a lábát a hatóság. Torsten Eloffson főfelügyelő kimondta: az erőszakos bűncselek elkövetői között felülreprezentáltak a külföldiek.

Közben ultimátum ide vagy oda, a német kormánykoalícióban nem sikerült tegnap sem dűlőre jutni a migrációs válság kezeléséről. Az Angela Merkel pártjával szövetséges bajor CSU egyik politikusa, Hans-Peter Uhl megfenyegette a kancellárt, szerinte ugyanis ha Merkel nem zárja le a határt, akkor nem marad kormányfő, szerinte a határt le kell zárni, Merkellel vagy nélküle.

Visszatérve Ausztriára: Sebastian Kurz a múlt héten a Neue Zürcher Zeitungnak adott terjedelmes interjúban arról is beszélt, hogy elsősorban az unió külső határán lenne értelme kerítést építeni, azok hatékonyságát ugyanis kár tagadni. A miniszter szerint a magyar határkerítést azért építették, mert Európa nem tett semmit. Kulcsmondat ez, hiszen benne van az a fontos felismerés, hogy továbbra sincs valóban hatékony és áttörést jelentő európai válasz a migrációs válságra. Egyes politikusok számára, mint például Zoran Milanovic horvát kormányfő, ez kiváló ürügyet jelent arra, hogy elterelje a figyelmet saját kudarcáról, másokat viszont arra sarkall, hogy kezükbe vegyék az irányítást, és lépjenek, amíg nem késő. A nemzetállami vezetők nem tehetik örökké félre a tömeges migráció jelentette biztonsági kockázatot, ha népszerűségükből sem szeretnének még többet veszíteni, ezért lépniük kell. Így válik a kerítés szitokszóból hirtelen praktikus megoldássá tőlünk nyugatabbra is.