Új ellenzék

A végeredmény már megvan, tegnap kiderült, újraszámlálás sem lesz, szóval valahol értelmetlen az egész mostani agyalás. Arra azonban felettébb kiváló időszak ez, hogy a tanácstalan elemzők jó tanácsokat adjanak, a csalódott belvárosi kormányellenesek pedig kitombolják magukból a szerintük a hülyék által rájuk kényszerített, újabb jobboldali ciklus miatti keserűségüket. Így legalább a nyaralásra már nyugodtabb hangulatban tudnak majd ráfordulni, jöhetnek a fesztiválok, a pihenés. A bulit senki nem akarja leváltani.

Rögzítsük azt is, hogy az úgynevezett ellenzék tulajdonképpen kapott újabb négy nyugis évet, teendők és különösebb felelősség nélkül. Továbbra is naponta tarthat délutáni sajtótájékoztatókat kedvelt sajtótermékei aznapi híreiből, este aztán irány valamelyik beszélgetős műsor, utána meg jöhetnek az álhevületben született posztok a közösségi médiában. Megszoktuk, nagy meló ez. Ennek tükrében kissé tudathasadásos állapotra utal, hogy még az érintett pártok potentátjai is tapsoltak a hétvégi „többségi” demonstráció szónokai, köztük a hódmezővásárhelyi polgármesteri széket a népvezéri stallummal összekeverő Márki-Zay Péter által hangoztatott tézisnek, miszerint április nyolcadikán a szavazók az ellenzéket is elzavarták. Ebben az egy, a tüntetésnek új profilt adó megállapításban igazat kell adnunk a súlyos szerepzavarban szenvedő településvezetőnek, bár kifakadása korántsem tántorítja el a nevezett kört attól, hogy tovább haladjon a semmittevés rögös útján.

Hiába szakadtak el a magyar társadalomtól, különösen a vidéki településeken, hiába nincs koherens, értelmezhető jövőképük, nem kínálnak valós alternatívát, ahogy hiteles arcokat sem találni arrafelé, de legalább megvannak a mandátumok. Már amennyi. A túléléshez mindenesetre elég. Ráadásul az MSZP, a mérhetetlen P és a még mérhetetlenebb liberálisok olyan kreativitással láttak neki a frakcióalakítási procedúrának, hogy azt szinte már tanítani kellene.

Nem csoda, hogy az Orbán-féle gazdaság- és társadalompolitikát rossz szemmel néző, anyagi érdeksérelmet is szenvedő európai, illetve nemzetközi körök új módszerek után néznek. Megelégelhették az inkompetens ellenzék pátyolgatását. A szemünk előtt körvonalazódik egy olyan szabályozás, amely kifejezetten büntetné hazánkat, illetve a „renitens” visegrádi régiót. Egyrészt az Európai Parlament szerint külön kellene finanszírozni az eddig részben Soros által pénzelt, egyre inkább politikai aktorként ténykedő civil szervezeteket, az Európai Bizottság a nekünk is járó támogatások kifizetését a bíróságok függetlenségének ködös kritériumához kötné, a The Financial Times szerint pedig egy az egyben átcsoportosítanának forrásokat tőlünk a felelőtlen gazdálkodásuk miatt bajba jutott déli tagállamok részére. Mindez együtt a szavazók által legitim módon újraválasztott Orbán-kormány megszorongatására is alkalmas forgatókönyv – nem csoda, hogy szinte egy emberként tapsol neki a hazai „független” média.

Vagyis a bukott ellenzék válláról ismét lekerülhet a felelősség, jöhetnek a nagyok, persze a híres európai értékekre hivatkozva, és regulázhatják majd szépen sorra a nemzeti szuverenitást zászlóra tűző országokat. Megszoktuk ezt is, ám egyik hasonló próbálkozás sem vezetett még sikerre. A választók nem díjazzák az efféle módszereket, márpedig végeredményben róluk szólna ez az egész történet, amelyet demokráciának hívunk.