Ugyanabba a folyóba

Most már biztos, hogy sem a holland zöldpárti EP-képviselő, Judith Sargentini – Soros egyik leghűbb szövetségese –, sem az amerikai milliárdos spekulánssal ország-világ előtt puszilkodó Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság tagjai nem ismerik a kétezer-ötszáz éve élt nagy görög gondolkodó, Hérakleitosz alighanem leghíresebb mondását: „minden mozgásban van”, éppen ezért „nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba”. Ők ugyanis tegnap másodszor is, sőt immár sokadjára léptek ugyanabba a szennyes, zavaros, örvényektől kavargó folyóba. Mégpedig egyszerre, hisz azt a népszerű magyar gyerekdalt valamelyik hazai bajtársuktól megtanulhatták, hogy aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.

Brüsszelben tegnap mutatta be az Európai Parlament LIBE-bizottsága a Szánthó Miklós által unalmasnak és hiteltelennek nevezett, mert már annyiszor – meglehetősen gyengén – eljátszott ócska kis bohózatot Magyarország pellengérre állításáról, és ugyancsak tegnap fordult az Európai Bizottság az Európai Bírósághoz, hogy az ítélje el Magyarországot (és velünk együtt Cseh- és Lengyelországot is), mert úgymond kötelezettségszegést követtünk el azzal, hogy nem hajtottuk végre a brüsszeli bürokraták által kifundált kötelező migráns-elosztási kvótatervet. Szijjártó Péter külügyminiszter szerint a LIBE-meghallgatás alapján beigazolódtak Kovács Zoltán kormányszóvivő korábbi szavai a Magyarország elleni politikai boszorkányüldözésről.

Magyarországgal szemben kettős mércét alkalmaznak, „kipécézték” az országunkat, aminek az a fő oka, hogy az illegális bevándorlás kérdésében „borzasztó távol van” egymástól az EP-képviselők migrációpárti, globalista, a nemzeti és keresztény értékeket elvető többségének, valamint a magyar kormánynak jól ismert – és népszavazással, nemzeti konzultációkkal demokratikusan legitimált –, a migrációt elutasító, nemzeti identitás- és szuverenitásvédő álláspontja.

Valóban két, markánsan ellentétes értékrend és álláspont feszül egymásnak. Ebben nincs semmi új, miként a Juncker–Soros tandemnek lekötelezettek „szokott pimasz” nyomásgyakorlásában, fenyegetőzésében, rágalmazásában sem. Attól, hogy a liberális, szocialista, kommunista, zöld és egyéb megélhetési brüsszeliták és hazai, kimutatható társadalmi támogatottsággal nem rendelkező álcivil elvtársaik, a Soros-kliensek századszor is felmondják a leckét arról, hogy Magyarországon megsértik, korlátozzák a migránsok, romák, civilek, melegek, hidegek, fehérek, feketék és tarkák jogait, nincs egyesülési, szólás-, sajtó-, oktatási, sem semmilyen szabadság, mindez századszor sem válik igazsággá. És attól sem válik azzá, ha a politikai vitákat Brüsszel a luxembourgi Európai Bíróság elé viszi, amely három hónappal ezelőtt a jól ismert, egyszerre veszélyes, embertelen és megvalósíthatatlan politikai tervet – az illegális ázsiai és afrikai migránsok uniós tagállamok közötti kötelező elosztását – átlátszó jogi formulába csomagolva, képmutató színjáték műfajában adta elő kvótaítéletében.

Tegnap semmi új nem történt, és semmi nem dőlt el, a harc politikai, pénzügyi, jogi, kommunikációs eszközökkel is tovább folytatódik. Hogy mi történhet ezután, nehéz megjósolni. A jövő héten lesz egy fontos uniós csúcs, ahol tovább módosulhatnak az erőviszonyok a brüsszelita és a szuverenitásvédő tábor között, az utóbbiak javára. Remélhetőleg az uniós tagállami vezetők között is egyre többen vannak, lesznek, akik felismerik, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. Aki botor módon mégis megpróbálja, azt könnyen elsodorhatja és elnyeli.