Vélemény és vita
Tűzparancs
Álláspont. A média szerepe a tájékoztatás és a kontroll, ehelyett azonban a – nem csak – nyugati tömegmédia politikát akar csinálni
„Nem arról szól, hogy gyűlölöd a külföldieket. Hanem hogy törődsz a sajátjaiddal. Van különbség” – írta a Los Angeles Timesban két napja Jeffrey Scott Shapiro, saját meghatározása szerint zsidó amerikai, aki hat évig dolgozott együtt Steven Bannonnal, az amerikai elnök tanácsadójával. Shapiro azért írt hosszú cikket az amerikai lapnak, hogy elmondja, alaptalannak tartja a vádakat, amelyek szerint a Breitbart vezetője antiszemita, rasszista, idegengyűlölő és hasonlók.
Véleményét először is arra alapozza, hogy a közös munka során egyetlen rasszista vagy antiszemita kijelentést nem hallott Bannontól, másodsorban pedig rámutat a vádak ingatag alapjaira. Shapiro már régen otthagyta ugyan a jobboldali Breitbartot, de döntésében nem Bannon nézetei játszottak szerepet. Cikkében kimondja a nyilvánvalót: Bannon a kutyát nem érdekli, a média és az ellenzékbe szorult demokraták azért estek neki, hogy rajta keresztül Donald Trumpon üssenek. Shapiro szerint Trump és Bannon meg akarja reformálni a bevándorlási rendszert, hogy – bőrszíntől, vallástól, etnikumtól, szexuális orientációtól, miegymástól függetlenül – minden amerikait megvédjen a bűnözéstől, a terrorizmustól és a munkanélküliségtől. Hangsúlyozta, a vitatott és felülvizsgálat alatt álló beutazási tilalom ideiglenesen megakadályozta bizonyos országok állampolgárainak beutazását, amelyek biztonsági szempontból problémásak voltak, s az egésznek az volt a célja, hogy az Egyesült Államoknak lélegzetvételnyi ideje legyen kifejleszteni egy jobb rendszert a beutazók hátterének vizsgálatára, és megakadályozni az Iszlám Állam beszivárgását. A cél sosem egy állandó és általános beutazási tilalom volt. Erre vonatkozott az e cikk elején szereplő idézet is.
Shapiro is tudja, mi is tudjuk, az amerikai mainstream média egyesével akarja kikezdeni az elnök legfontosabb embereit.
About Hungary című angol nyelvű blogjában hosszan idézi Orbán Viktor „etnikai homogenitást” emlegető beszédét Kovács Zoltán kormányszóvivő, aki szerint a liberális média szándékosan kiforgatta a miniszterelnök szavait, hogy rasszistának tüntesse fel. Egy idézetet, ahogy egy fotót is, meg lehet vágni, manipulálni – erre Kovács fel is hozta az olvasó számára is jól ismert példát a bicskei sínekre eső migránsokról. Vagy ott van a röszkei könnygázazástól síró lány is, akiről sokkal kevésbé elterjedt az a felvétel, amelyen jól láthatóan egy aktivista rángatta oda őt a zavargás frontvonalába, egyenesen bele a könnygázba. Amint azt egy, a cikkben Kovács által idézett Twitter-bejegyzés is mutatta, ezúttal sem maradt el a holokauszt-párhuzam.
A mintát tehát látjuk.
A liberális média, a folyton aggódó Soros-civilek és politikai szövetségeseik az élő fába is belekötnek, ha valaki az általuk felépített világrendet vagy legalábbis a hatalmukat veszélyezteti. Izgalmas lesz elmagyarázni az amerikai adófizetőknek, miért költenek az ő pénzükből az elfuserált macedón szociáldemokraták hatalomra juttatására. Szintén izgalmas lesz megértetni a francia választókkal, hogy miért kellene börtönbe vetni Marine Le Pent, amiért a Twitteren képeket publikált az Iszlám Állam egyik kivégzéséről (ha nem mutatjuk meg, nem létezik?).
S még ennél is izgalmasabb lesz az európai adófizetőknek és szavazóknak elmagyarázni, hogy miközben ők – felmérések bizonyítják – főleg a migráció, a terror és a munkanélküliség miatt aggódnak, addig választott képviselőik az alapjogok magyarországi helyzetéről nyöszörögnek Brüsszelben.
A média szerepe a tájékoztatás és a kontroll, ehelyett azonban a – nem csak – nyugati tömegmédia politikát akar csinálni, nem elszámoltatni akar, hanem kicsinálni, dühből, bosszúból, félelemből. Még veszélyesebb, ha ezt a felelőtlen harcmodort veszi át a politika is, és a problémák megoldása vagy legalább komolyan vétele helyett kilövési parancsot ad ki a problémák megfogalmazóira. Vajon megoldanak-e ezzel bármit is? Nem, de az nem is érdekel senkit. Márpedig a felelősségnek utol kell érnie a nyugati politikai és médiaelitet, a saját jól megfontolt érdekében is, hiszen a valóságot nem lehet a végtelenségig elhazudni.
Hiába van hát érvényben a tűzparancs, a magukat meghatározó véleményformálóknak tartó erők helyesen érzik, hogy fölöslegesen lövöldöznek.
Véleményét először is arra alapozza, hogy a közös munka során egyetlen rasszista vagy antiszemita kijelentést nem hallott Bannontól, másodsorban pedig rámutat a vádak ingatag alapjaira. Shapiro már régen otthagyta ugyan a jobboldali Breitbartot, de döntésében nem Bannon nézetei játszottak szerepet. Cikkében kimondja a nyilvánvalót: Bannon a kutyát nem érdekli, a média és az ellenzékbe szorult demokraták azért estek neki, hogy rajta keresztül Donald Trumpon üssenek. Shapiro szerint Trump és Bannon meg akarja reformálni a bevándorlási rendszert, hogy – bőrszíntől, vallástól, etnikumtól, szexuális orientációtól, miegymástól függetlenül – minden amerikait megvédjen a bűnözéstől, a terrorizmustól és a munkanélküliségtől. Hangsúlyozta, a vitatott és felülvizsgálat alatt álló beutazási tilalom ideiglenesen megakadályozta bizonyos országok állampolgárainak beutazását, amelyek biztonsági szempontból problémásak voltak, s az egésznek az volt a célja, hogy az Egyesült Államoknak lélegzetvételnyi ideje legyen kifejleszteni egy jobb rendszert a beutazók hátterének vizsgálatára, és megakadályozni az Iszlám Állam beszivárgását. A cél sosem egy állandó és általános beutazási tilalom volt. Erre vonatkozott az e cikk elején szereplő idézet is.
Shapiro is tudja, mi is tudjuk, az amerikai mainstream média egyesével akarja kikezdeni az elnök legfontosabb embereit.
About Hungary című angol nyelvű blogjában hosszan idézi Orbán Viktor „etnikai homogenitást” emlegető beszédét Kovács Zoltán kormányszóvivő, aki szerint a liberális média szándékosan kiforgatta a miniszterelnök szavait, hogy rasszistának tüntesse fel. Egy idézetet, ahogy egy fotót is, meg lehet vágni, manipulálni – erre Kovács fel is hozta az olvasó számára is jól ismert példát a bicskei sínekre eső migránsokról. Vagy ott van a röszkei könnygázazástól síró lány is, akiről sokkal kevésbé elterjedt az a felvétel, amelyen jól láthatóan egy aktivista rángatta oda őt a zavargás frontvonalába, egyenesen bele a könnygázba. Amint azt egy, a cikkben Kovács által idézett Twitter-bejegyzés is mutatta, ezúttal sem maradt el a holokauszt-párhuzam.
A mintát tehát látjuk.
A liberális média, a folyton aggódó Soros-civilek és politikai szövetségeseik az élő fába is belekötnek, ha valaki az általuk felépített világrendet vagy legalábbis a hatalmukat veszélyezteti. Izgalmas lesz elmagyarázni az amerikai adófizetőknek, miért költenek az ő pénzükből az elfuserált macedón szociáldemokraták hatalomra juttatására. Szintén izgalmas lesz megértetni a francia választókkal, hogy miért kellene börtönbe vetni Marine Le Pent, amiért a Twitteren képeket publikált az Iszlám Állam egyik kivégzéséről (ha nem mutatjuk meg, nem létezik?).
S még ennél is izgalmasabb lesz az európai adófizetőknek és szavazóknak elmagyarázni, hogy miközben ők – felmérések bizonyítják – főleg a migráció, a terror és a munkanélküliség miatt aggódnak, addig választott képviselőik az alapjogok magyarországi helyzetéről nyöszörögnek Brüsszelben.
A média szerepe a tájékoztatás és a kontroll, ehelyett azonban a – nem csak – nyugati tömegmédia politikát akar csinálni, nem elszámoltatni akar, hanem kicsinálni, dühből, bosszúból, félelemből. Még veszélyesebb, ha ezt a felelőtlen harcmodort veszi át a politika is, és a problémák megoldása vagy legalább komolyan vétele helyett kilövési parancsot ad ki a problémák megfogalmazóira. Vajon megoldanak-e ezzel bármit is? Nem, de az nem is érdekel senkit. Márpedig a felelősségnek utol kell érnie a nyugati politikai és médiaelitet, a saját jól megfontolt érdekében is, hiszen a valóságot nem lehet a végtelenségig elhazudni.
Hiába van hát érvényben a tűzparancs, a magukat meghatározó véleményformálóknak tartó erők helyesen érzik, hogy fölöslegesen lövöldöznek.