Tüntető elit

Azaz 185 ezren a 755 938 bűnelkövetőből nem rendelkeznek német állampolgársággal. Ha pedig a börtönnépességet vizsgáljuk, meglepően túlreprezentáltak benne az arabok és a törökök. (Azaz a moszlimok.) A fiatalkorúak is szép számmal szerepelnek a statisztikában, 82 ezret kitevő számuk körülbelül a fele a hadsereg, a Bundeswehr létszámának. A politikai korrektség jegyében a hatóságok igyekeznek a bűnöző etnikai hovatartozását eliminálni, sőt, ha egy németet ér egyértelműen faji indíttatású támadás fiatalkorú bevándorlók részéről, akkor a jegyzőkönyvből gyakran kimarad, hogy az áldozatot német volta tette áldozattá. Álszenteskedés és rendőri tehetetlenség jól megférnek egymás mellett. A minap Hamelnben egy libanoni nagycsalád sarja szökés közben kiesett a rendőrség hetedik emeleti ablakából, mire a család tagjai megrohanták a rendőrséget és a kórházat, ahová a fiút szállították. A rendőrök senkit nem tartóztattak le, ám az egyik libanoni nagybácsi azzal vádolja őket, hogy mindenről ők tehetnek, hiszen nem bilincselték meg visszaesőnek számító, szerencsétlenül járt unokaöccsét.    

A politikai osztály közben maga is tüntet. Démoszt, népet játszik a Brandenburger Tornál a muszlimok és a jogrend védelmében. A Stern egyik riportere gunyorosan meg is jegyezte, hogy a nagy dérrel-dúrral beharangozott rokonszenvtüntetésen több miniszter jelent meg, mint az elittel rokonszenvező, egyszerű moszlim. A pegidák – hangozatják –, nos, ők nem a démosz, vagy ha igen, valami más, olyan bizonytalan, nácikra emlékeztető tömeg, amelynek árja megtörik az alkotmányosság szikláin. (A Frankfurter Allgemeine úgy tréfálkozott a miniszterek magas számán, hogy „látványosan emelkedtek ki a menet résztvevői közül a német jogállam legfőbb képviselői”.) Egyszer már volt a keletnémeteknek pártállami uralomban részük, s most látniuk kell, hogy állnak kancellár, köztársasági elnök, vicekancellár, katolikus és evangélikus főpapok, a németországi zsidó tanács és a mohamedánok központi tanácsának tagjai egymás mellett, s mint adják tudtára a népnek, mi kell neki. Már csak az a bizonyos brezsnyevi-honeckeri csók hiányzott. Mindenesetre, a Pegida hétfői tüntetését terrorveszélyre hivatkozással betiltották.

A muszlimok központi tanácsának elnöke, Aiman Mazyek alaposan kihasználta, hogy ott lehetett a „tüntető elit” élén, főképp, mert többször is elhangzott, az iszlám Németország része. S megy a mantrázás: az iszlám terror nem egyenlő Mohamed próféta vallásával, s a nem integrált mohamedán közösségek sem veszélyeztetik a társadalmi békét. Mazyek úgy lép fel, mintha ő és funkcionáriusai beépülőben lennének a hatalom előszobáiba, de megjegyzem, a politikai osztály viselkedése sem megnyugtatóbb, mint a hatalom után nyúló iszlám képviselőké. Günther Jauch, a német tévé sztárja most elsőként hívta meg egy kis talkshaw-ra a drezdai tüntetők szószólóját. Provokatív kérdésére, mért épp Drezdában tiltakoznak az emberek - ahol, mint mondta, csak 0,4 százalék a mohamedánok száma - frappáns választ kapott. A csinos Kathrin Oertel azzal vágott vissza, hogy városukban az antifák (antifasiszták) is tüntethetnek a brazil esőerdők letarolása ellen, pedig sem Németországban, sem Drezdában nincs esőerdő. Az a tanács pedig, hogy ilyen kényes vallási ügyekben a választók forduljanak képviselőikhez, meglehetősen nevetségesnek tűnik akkor, amikor Szaúd-Arábia komoly nyomást gyakorol a német kormányra az iszlám propagálása, pontosabban jobb megismerése ügyében. (Viccrajzokon fel is tűnik egy rendőr, aki intézkedéskor a Koránt húzza elő a hátsó zsebéből.) Merkel asszonyt a köznép a moszlimok mamájaként is - Mutti der Moslimen - emlegeti. Ami pedig egy-egy tömeges és hosszan tartó bevándorlás következményeit illeti, elég csak a történelmi Magyarországra gondolnunk, amely nemzetiségi törésvonalai mentén darabokra szakadt.