Tündérkert egykor és ma

Ez adja a keretét a legtöbb értelmezésnek, amely megpróbálja megfejteni a magyar kormány nemzetközi politikai célkitűzéseit, és hogy milyen körülmények között kénytelen ezekért megharcolni.

A „hanyatló Nyugat”, illetve a „vad Kelet” illúziói olyan víziókat erősítenek, amelyek szerint Magyarországnak szükségszerűen be kell tagozódnia valamelyik nagyobb politikai tömbbe a másik ellenében. Mintha lenne valami törvényszerű a kelet-közép-európai sorsban, amely folyton feltétlen elköteleződést vár el a birodalmak közé szorult kis államoktól. Az elmúlt évszázad nagy kultúráját és példatárát termelte ki az olyan elköteleződéseknek, amelyek szembeállították Magyarországot a világ másik részével. Békeidőben viszont lehetőség van kényszermentesen átgondolni a lehetőségeket és a nemzetközi politikában elfoglalt helyünket. Ilyenkor van esély a jobb helyezkedésre. A keleti gazdasági nyitás és a nyugati politikai kötődés kibékíthetetlen ellentétet jelent azoknak, akik mindenre kiterjedő, tömbökbe zárt politikában látják érdekeik védelmét.

Ahogy azonban Magyarország, úgy az Európai Unió is ki van téve a világ többi részének. Európa versenyképes globális nagyhatalom, Magyarország pedig versenyképes, erős nemzetállam akar lenni. Az Európán kívüli világgal szembeni bizalmatlanság nem teszi lehetővé, hogy az észak-atlanti térségen kívül partnert vagy szövetségest találjunk. Aki a körülötte zajló változásokhoz nem alkalmazkodik, nem látja a világ többi részének előretörését, csukott szemmel, öntudatlanul fog lemondani saját céljairól. Az ambiciózus politika viszont szükségképp önző. Politikáját nem a Nyugat vagy a Kelet érdekei felől szervezi, hanem fordítva, olyan döntéseket és kompromisszumokat keres, amelyekben megtalálható a magyar érdek.
Az állandóan változó időkhöz való alkalmazkodásnak azonban széles magyar hagyománya van. Bár a politikai közbeszédben elég hangos a Nyugattól való végleges elfordulás, a tévút és a lejtőre kerülés vádja, a jó és rossz történelmi tapasztalatok tanulsága, hogy van olyan helyzet, amelyben nem lehet elhamarkodottan fegyvert ragadni valami ellen, vagy éppen nem lehet „legjobb” döntést hozni. A veszteségek ellenére viszont megmarad a politizálás további lehetősége. A csupán a nagyhatalmak jóindulatától függő Erdély léte sokkal nagyobb nyomásnak volt kitéve az ország három részre szakadása idején. Kiszolgáltatottsága, kiszámíthatatlansága és az állandó igazodási kényszeréből következő megbízhatatlansága miatt hívták Tündérkertnek.

Amikor a nála erősebb hatalmak átalakították a politikai körülményeket, mindig újabb és újabb módját kellett megtalálni az alkalmazkodásnak. Az állandó túlélés volt a tét, és ehhez állandó igazolásra volt szüksége a két birodalomtól, amelyek közrefogták. Különösen nagy tétje volt, hogy elfogadja-e Bocskai a szultán által felajánlott koronát, vagy hogy milyen kompromisszumot harcol ki a császárral. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen hatalmat ad egy ország vezetése egy nála befolyásosabb erőnek, az elismeréséért cserébe.
Jöhet ugyanis a korona Isztambulból, Bécsből, Moszkvából vagy Washingtonból, a tét ugyanaz. Ha a politikai elit más hatalmak kritériumainak akar mindenképpen megfelelni, azzal beleszólást enged saját céljainak megfogalmazásába, döntési helyzetben kiszolgáltatottá válik. Amikor a történelemben ilyen helyzet állt elő, mindig kényszerdöntések születtek, most viszont „békeidő” van. „Baráti kritikák” mellett van lehetőség arra, hogy újraalakítsa Magyarország a világhoz való alkalmazkodás módját. Az elköteleződésre való hajlamnak kultúrája van, az alkalmazkodó egyensúlypolitikának hagyománya, amely az ezeréves államiságot a legnehezebb időszakokban is meg tudta védeni. Ez esélyt jelent arra, hogy a „tündérkert” a lehetséges kereteken belül stabillá, önállóvá váljon.