Vélemény és vita
Tündérhalál
Ha van neme egy templomnak, akkor az volt Ő, egy tisztességben megőszült, enyhén görnyedt hátú, de méltóságteljes, rezzenéstelen és szikár arcú tündér, idejekorán megözvegyült menyasszony, homlokán egy kissé félredőlt fejdísszel.
Ott állt huszonhat esztendőn át a Bözödújfalura zúdított mesterséges tó vizében, s miközben fehér szoknyáját bemocskolta a békanyál, lábát undorító hínár úszta körül, rendületlenül várta, hogy újra visszajöjjön ellopott menyegzője napja.
Ott állt, mint egyetlen lelkiismeret-furdalási tényezője a volt-, a kripto-, a nacionál-, és a jelenkori kommunistáknak. Már eljegyzése pillanatában egyszerre lett szimbóluma az emberi galádságnak, a diktatúrák élőket és holtakat elsöprő gyalázatos önkényének, a közönynek és az élni akarásnak, az üldözöttségnek vagy a kommunista és román felsőbbrendűségnek, a Kárpát-medencei magyar sorsnak.
Bözödújfalu tündére vasárnapig bírta az elemekkel való viaskodást, legyőzték a fizika törvényei. Lába, gerince és büszkén hordott fejdísze alámerült a habokban, már csak megtépázott szoknyája úszkál a víz felszínén. Fellélegezhettek – gondoljátok ti tündér- és álomgyilkosok. Pedig a tündérhalálnak üzenete van.
Azt susogja a bözödújfalui tó nádasa, hogy egyre forróbb a szurok, amit Luciferék nektek melegítenek. A tündér-, a jövő-, és az álomgyilkosság nem bocsánatos bűn. Majd kérdezzétek meg Ceausescut és nejét, amikor odakerültök, hányszor bánták meg, hogy kezet emeltek Tündérországra?
A bözödújfalui tündér halála üzenet. Üzenet a törődőknek, az elnyomóknak, és unokáinknak, üzenet a tóparton boldog együgyűségben horgászó, napozó és grillező románoknak, magyaroknak, hogy ahogyan a Házsongárdba sem piknikezni járunk, e pázsitokat se szentségtelenítsék tovább. Üzenet, hogy van még tennivalónk a Kárpát-medencében. Üzenet azoknak, akik pontosan huszonhat évvel ezelőtt, amikor Bözödújfalu sorsa megpecsételődött, a Hősök terén megálljt parancsoltak a gonosznak, a ceausescui faluromboló szörnynek.
Az üzenet tárgya: megmaradni, összefogni, legyőzni a pusztító erőket. Ellenállni a Dambovita partján születő szörnyeknek és szellemeknek, élőláncot alkotni ellenük a Kárpátok vonulatain, Tündérország természeti határain. Megmutatni, hogy nincs több feláldoznivalónk, hogy nem adjuk anyanyelvünket, tündéreinket, fenyőinket, vizeinket, földjeinket, és többé nem lesz közös préda sem a múltunk, sem a jelenünk, sem a jövőnk. Nem kérünk a Bukarestből érkező utasításokból, és nem fizetünk soha meg nem térülő adólejeket Moldva, Olténia, Dobrudzsa vagy a Fekete-tenger romániai partszakaszának fejlesztésére. Visszaköveteljük mind egy szálig ugyancsak pusztulásra ítélt egyházi ingatlanainkat, és megmutatjuk, miért volt Erdély a világon egyedülálló módon a vallásbéke szent földje.
Ha megértjük a bözödújfalui tündér halálának okát és üzeneteit, ha egyszer még, de utoljára jól összekapaszkodunk, akkor majd friss halottunkkal együtt támadhat fel Erdély is, és lesz közös hazája magyarnak, románnak, elüldözött szásznak vagy székely szombatosnak egyaránt.