Lovas István

Vélemény és vita

Trump normalitása

Mint halljuk, Donald Trump elnökké választása nemcsak az eddigi világrendet, a transzatlanti szövetséget dönti össze, de világháborút okoz

Egyúttal a pénzpiacok, a tőzsde összeomlását is.

Kezdjük ezen utóbbi jóslatokkal. Két cikk címe ugyanabból a lapból, egy (1) nap különbséggel: The Wall Street Journal november 9-én, azaz a választás utáni napon, keleti parti idő szerint 8.49-kor: „A határidős tőzsdei részvények zuhannak, ahogyan Trump meglepő győzelme bontakozik ki”. Alcím: „Éles reagálás látható annak hatására, hogy a piacok aggódnak Trump elnöksége miatt”. A cikk globális aggodalomról szól, ahogyan a befektetők igyekeznek menekülni a „biztonság” felé. A jelek szerint még huszonnégy óra sem kellett ahhoz, hogy a fejvesztve menekülők ne csak fellélegezzenek, de vigyorogjanak is.

The Wall Street Journal másnap, 7.57-kor, szintén helyi idő szerint: „A Dow rekordmagasságba ugrik a Donald Trump győzelme utáni reményeken szárnyalva”. Ugyanez a lap hat perccel később már magyarázkodik is ezzel a címmel: „Vajon miért mentek annyira félre a Trump győzelme esetén a piac összeomlását jósló előrejelzések?”. Alcím: „Az elemzők azt várták, hogy a részvénypiac összeomlik a republikánus felfordulással, de egy rövid ideig tartó esés után éppen hogy gyorsan emelkedett”. Hogy miért? Azért, mert arra gondoltak, hogy Trump betartja ígéretét és adókat csökkent, valamint nagy infrastruktúra-építések lesznek. Mintha ezt „a piac” egy nappal korábban nem tudta volna.

Dehogynem tudta, de Trump győzelmét éppúgy és mindenáron akadályozni akarta, mint a hazug híreket és vádakat Amerika és a világ népe nyakába öntő, néhány kézben koncentrálódott médiabirodalmak, és persze a szintén sugárban hazudó politikai elit, rémálmai ellentmondást nem tűrő megafonos harsogásával. Tegnap emelkedés volt az európai és ázsiai tőzsdéken is. A kőolaj ára esik. Ami szintén jó a fogyasztóknak, akik lényegesen többen vannak, mint azok, akik azt kitermelik, finomítják és eladják. Az Armageddon késik. Az a több tucat amerikai celeb pedig, aki égre-földre, esetenként könnyekkel küszködve esküdözött, hogy Trump győzelme esetén szedi a sátorfáját Amerikából, most zavartan hallgat vagy dadog, amiért félreértették.

Aki követte a Brexit esetét, kezdve a referendum kimenetelének hamis és hamisított prognózisától a „katasztrofális” következményekig, kezd déja vu érzése lenni. Aki pedig itthon ránéz a brit font–magyar forint-árfolyamra, a szemének nem akar hinni: míg abból egyet néhány napja még háromszáznegyvennégy forintért tudott megvásárolni, addig az tegnap már háromszázhatvanat kóstált.

Ami a világrend vagy az Amerika diktálta transzatlantizmus összeomlását illeti, azt a totális, művi és alapvető érdekek által hajtott hisztéria továbbra is veszélyben lévőnek akarja láttatni, holott ezek a pénz- és tőzsdepiaci helyzethez hasonlóan elindultak egy normális állapotba, azaz egyfajta békés kifejlet felé. És nem a háború irányába, mint az az áldott liberális Obama uralma alatt történik, vagy liberális oldalról vágyott utódja, a börtönbe való Clintonné elnöklete alatt történt volna.

A pánikba esett Európai Unió vasárnap vészvacsorára hívta külügyminisztereit, hogy megtárgyalják, mit tegyenek a trumpi égszakadás-földindulásra felkészülve. Amelyre sem a brit, sem a francia, sem a magyar külügyminiszternek nem volt kedve elmenni. Mert, mint az azon résztvevő osztrák néppárti Sebastian Kurz külügyminiszter mondta a vacsora után, Trumpot a tettei alapján kellene megítélni. A NATO is idegösszeomlásos állapotban van. Pedig hány évig épült-szépült a mostani központjával szemben emelkedő csodapalotája, amelyet jövőre kellene megnyitni. Ha egyáltalán – és ezt mondjuk ki először itt – lesz NATO, amelynek a szovjet kommunista világrendszer összeomlása után rég meg kellett volna szűnnie.

Amerika utcáit pedig elöntötte az erőszaktól, emberveréstől, gyújtogatástól vissza nem riadó liberális csőcselék, amelynek tagjai ellen az Obama-rendőrség kénytelen gumilövedéket és könnygázt bevetni. Ezekre a tüntetésekre a liberálisokat demokrata párti- és Soros-pénzen buszoztatják. És aminek, tegyük hozzá kajánul, van haszna. Hiszen egyrészt Amerika és a világ szeme láttára derül ki, hogy milyen egy „igazi” „liberális demokrata”, ha demokratikusan veszti el hatalmát, és privilégiumai veszélybe kerülnek. Másrészt minél vadabbak és hosszabban tartóak ezek a vandál tüntetések Amerikában, Obama figyelmét január 20-ig, a még fennmaradó „béna kacsa” állapotában annál inkább leköti a hazai pálya, és így kevesebb ideje marad például szíriai és jemeni gonosztevésre. Valamint az amúgy is az amerikai–orosz, általa pattanásig feszített húr további szorítására azzal, hogy még több NATO-zsoldost parancsoljon az orosz határ mellé, ezzel is „bizonyítva” a Kreml „háborús szándékait”. Nem beszélve arról a járulékos örömről, ami azzal jár, hogy liberális rezsim lő liberális vadállatokra.

Ezt a kedvező hatást bizonyítja az a nagyon meglepő és pozitív fordulat is, hogy tegnapelőtt először orosz–amerikai együttműködésben bombázták a szíriai Idlib tartományban az al-Nuszra Front terroristáit. A Nyugat mérsékelt „lázadó” haverjait.

A Trump győzelme miatt rémálomban fetrengőknek azonban egyben biztosan igazuk van. Ez pedig az, hogy az általuk liberális világrendnek nevezett borzalom nagyon is gyorsan össze fog omlani. Szinte nincs nap, hogy valami ezt a hírt ne erősítené meg. Mint a bolgár és moldáviai vasárnapi választások tegnap napvilágot látott első eredményei, ahol – láss csodát – ismét csak az ellentétes közvélemény-kutatási eredmények dacára, oroszbarát politikusok győztek. Méghozzá nem is akármilyen arányban. Vagy szintén tegnap robbant a hír: Trump és Hszi Csin-ping kínai államfő telefonon beszélt, kölcsönös tiszteletükről biztosították egymást, és megállapodtak abban, hogy hamarosan találkoznak. Amit máris hivatalosan jelentettek be mind Washingtonban, mind Pekingben.

De a Washington–Moszkva–Peking béketengelyről is automatikusan Hitlerre asszociáló tábornak november 8. óta permanens szőrfelállása szintén produkált hírt hétfőn. Ez pedig az, hogy – mint a Politico írta – „George Soros és más gazdag liberálisok, akik több tízmillió dollárt költöttek arra, hogy Hillary Clintont válasszák meg, Washingtonban háromnapos, zárt ajtók mögötti találkozóra gyűlnek össze”. Ami a hoppon maradt neokonok Amerikájában folyik, valóban hihetetlen. Egyetemek zárnak be, terápiás kutyákat ajánlva a stresszükkel nem bíró tanároknak és diákoknak, vagy rendeznek együttsírást a campusokon. Akiknek itt üzenjük: a pincsik és a könnyek fogyóeszközök.

Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnök tegnap vetette el egy transzatlantista lábtörlő képviselőhölgy javaslatát, hogy Csehország is bekapcsolódjon az amerikai rakétapajzsrendszerbe. Márpedig az ő területükön nem építenek, mondta Sobotka, elmagyarázva, hogy azt eredetileg a (nem létező) iráni rakéták elleni „védekezésre” tervezték. Amely „veszélynek” a Teheránnal kötött atommegállapodással vége lett. Jeremy Corbyn brit munkáspárti vezető pedig kijelentette, hogy a NATO jelenlegi politikája, hogy még több katonát sorakoztasson fel Kelet-Európában és az orosz határok mentén, csak növeli a feszültséget. Ráadásul azt javasolta: demilitarizált övezetet hozzanak létre az orosz határok mentén a feszültség enyhítésére. Ez az, amire szükség van. Demilitarizálni a világot és az agyakat. Elég volt a legális kormányok elleni színes puccsokból, bombákból, migránshullámokból, elég volt a naponta ezerszer elismételt „populista”, „rasszista”, „antiszemita”, „nacionalista” és egyéb hergelő, visszacsapást kiváltó, és igen sokszor önbeteljesítő vádakból. Amit a szabadnak hazudott sajtó terjeszt és gerjeszt, miközben azon illiberális demokráciákban például, mint Szingapúr vagy Malajzia, ahol ez tilos, ott etnikai béke és harmónia uralkodik. Ellentétben a muzulmánok ezreit felkoncoló Indiával vagy a Fekete Életek Számítanak-féle mozgalmaknak helyt adó Egyesült Államokban.

A világ a mindennapok nor-malitására vágyik, aminek előfeltétele a háborús hisztéria és a mesterséges liberális gyűlöletkeltés megszüntetése. Ami felé haladunk. És ez némelyeknek apokalipszis, egyre többeknek pedig a vágyott nyugalom, egyfajta külső és belső pax mundi korszaka.