Vélemény és vita
Trump és a szocializmus között
Álláspont. Új valóságra ébredt Donald Trump – írta a CNN hírtelevízió weboldala
A demokraták szűk többségbe kerültek a képviselőházban, az amerikai törvényhozás alsóházában. Ugyanakkor a szenátusban a republikánusok még tovább tudták növelni helyeik számát.
Bár az elnökre kellemetlen hónapok várnak, sokan őt nevezik a választások győztesének. A demokraták az újonnan szerzett hatalmukat bizonyosan arra fogják használni, hogy mindent vizsgálat tárgyává tegyenek, ami él és mozog a Fehér Ház környékén. A demokraták egyre inkább elvesztik a kontrollt afelett, hogy merre is akar tartani a pártjuk, mert szavazóik között a fő hangadók nagy része a radikális baloldali irányba akarja őket kényszeríteni. Egy mindinkább radikalizálódó demokrata párt pedig nem fog tudni olyan jelöltet állítani a 2020-as elnökválasztásra, akinek esélye lenne Donald Trump ellen.
Aki azt gondolja, hogy ennek a gondolatnak semmi alapja nincs, az nézze csak meg, kik jutottak be demokrata színekben a törvényhozásba. A ciszjordániai bevándorlók gyermekeként, már Detroitban született Rashida Tlaib megválasztása nem azért vészjósló, mert ő lesz az első muszlim vallású nő a kongresszusban, hanem azért, mert a „demokratikus szocializmus” hívének tartja magát, és egyre több ilyen politikust találunk az amerikai palettán. Nem kellett harminc év a Szovjetunió összeomlása után és a washingtoni politikai életben egyre több olyan ember tűnik fel, aki nem olvasta a történelemkönyveket a szocializmus „sikerességéről”.
Az mindenesetre biztos, hogy ez az eredmény kedvezhet Trump újraválasztásának, hiába tűnik úgy, hogy most sokan az ő politikájáról mondtak véleményt. Érdekes terület például az úgynevezett rozsdaövezet, ahol olyan államokban is újraválasztották a demokrata kormányzót, ahol két éve Trump nyert. Ugyanakkor fontos látni, hogy a szenátori helyekért folyó versenyben azokat az államokat, ahol kétes volt az eredmény, a republikánusok többnyire megszerezték.
Fontos tendenciának tűnik, hogy Trump és a demokraták „között” elfogyott a levegő. Több olyan republikánus jelöltet nem választottak meg, aki az elnök kritikusaként pozicionálta magát. Úgy tűnik, az elnöktől távolságot tartó republikánus jelöltek sokkal nehezebben tudnak – az eddigi és a mostani tapasztalatok alapján – elegendő szavazatot szerezni, így a félidős választások végképp bebizonyították azt a már emlegetett feltevést, hogy nem a Republikánus Pártnak van Trumpja, hanem Trumpnak van Republikánus Pártja.
A Demokrata Párt jövőjének szempontjából még két fontos esetet érdemes kiemelni: elsőként ott van Florida, ahol a demokrata kormányzójelöltet, Andrew Gillumot a választás egyik nagy vesztesének tartják. A Demokrata Párt emblematikus alakja lehetett volna, hiszen fiatal, fekete és nagyon progresszív. Esélyesként indult neki a párharcnak, mégis alulmaradt. Akire viszont érdemes lehet odafigyelni, az Beto O’Rourke eddigi texasi demokrata képviselő, aki Ted Cruz republikánus szenátor ellen szállt harcba az állam felsőházi helyéért. Bár elvesztette a párharcot, sikerült nagyon szoros eredményt hoznia Texasban, ahol Cruz 2012-ben még simán, tizenöt százalékos előnnyel nyert. Ha a demokrata pártot nem ragadja el teljesen a szélsőbaloldali láz, akkor könnyen lehet, hogy hamarosan O’Rourke-kal elnökjelöltként találkozunk, akár már a 2020-as választáson.
Látható, hogy a következő hónapok Trumpnak kellemetlenek lesznek, de jól jöhet ki belőlük, a Demokrata Párt azonban ebben az időszakban valószínűleg végleg eldönti, elindul-e a demokratikus szocializmus és a szélsőbaloldaliság útján, ahonnan nincs visszatérés.
Bár az elnökre kellemetlen hónapok várnak, sokan őt nevezik a választások győztesének. A demokraták az újonnan szerzett hatalmukat bizonyosan arra fogják használni, hogy mindent vizsgálat tárgyává tegyenek, ami él és mozog a Fehér Ház környékén. A demokraták egyre inkább elvesztik a kontrollt afelett, hogy merre is akar tartani a pártjuk, mert szavazóik között a fő hangadók nagy része a radikális baloldali irányba akarja őket kényszeríteni. Egy mindinkább radikalizálódó demokrata párt pedig nem fog tudni olyan jelöltet állítani a 2020-as elnökválasztásra, akinek esélye lenne Donald Trump ellen.
Aki azt gondolja, hogy ennek a gondolatnak semmi alapja nincs, az nézze csak meg, kik jutottak be demokrata színekben a törvényhozásba. A ciszjordániai bevándorlók gyermekeként, már Detroitban született Rashida Tlaib megválasztása nem azért vészjósló, mert ő lesz az első muszlim vallású nő a kongresszusban, hanem azért, mert a „demokratikus szocializmus” hívének tartja magát, és egyre több ilyen politikust találunk az amerikai palettán. Nem kellett harminc év a Szovjetunió összeomlása után és a washingtoni politikai életben egyre több olyan ember tűnik fel, aki nem olvasta a történelemkönyveket a szocializmus „sikerességéről”.
Az mindenesetre biztos, hogy ez az eredmény kedvezhet Trump újraválasztásának, hiába tűnik úgy, hogy most sokan az ő politikájáról mondtak véleményt. Érdekes terület például az úgynevezett rozsdaövezet, ahol olyan államokban is újraválasztották a demokrata kormányzót, ahol két éve Trump nyert. Ugyanakkor fontos látni, hogy a szenátori helyekért folyó versenyben azokat az államokat, ahol kétes volt az eredmény, a republikánusok többnyire megszerezték.
Fontos tendenciának tűnik, hogy Trump és a demokraták „között” elfogyott a levegő. Több olyan republikánus jelöltet nem választottak meg, aki az elnök kritikusaként pozicionálta magát. Úgy tűnik, az elnöktől távolságot tartó republikánus jelöltek sokkal nehezebben tudnak – az eddigi és a mostani tapasztalatok alapján – elegendő szavazatot szerezni, így a félidős választások végképp bebizonyították azt a már emlegetett feltevést, hogy nem a Republikánus Pártnak van Trumpja, hanem Trumpnak van Republikánus Pártja.
A Demokrata Párt jövőjének szempontjából még két fontos esetet érdemes kiemelni: elsőként ott van Florida, ahol a demokrata kormányzójelöltet, Andrew Gillumot a választás egyik nagy vesztesének tartják. A Demokrata Párt emblematikus alakja lehetett volna, hiszen fiatal, fekete és nagyon progresszív. Esélyesként indult neki a párharcnak, mégis alulmaradt. Akire viszont érdemes lehet odafigyelni, az Beto O’Rourke eddigi texasi demokrata képviselő, aki Ted Cruz republikánus szenátor ellen szállt harcba az állam felsőházi helyéért. Bár elvesztette a párharcot, sikerült nagyon szoros eredményt hoznia Texasban, ahol Cruz 2012-ben még simán, tizenöt százalékos előnnyel nyert. Ha a demokrata pártot nem ragadja el teljesen a szélsőbaloldali láz, akkor könnyen lehet, hogy hamarosan O’Rourke-kal elnökjelöltként találkozunk, akár már a 2020-as választáson.
Látható, hogy a következő hónapok Trumpnak kellemetlenek lesznek, de jól jöhet ki belőlük, a Demokrata Párt azonban ebben az időszakban valószínűleg végleg eldönti, elindul-e a demokratikus szocializmus és a szélsőbaloldaliság útján, ahonnan nincs visszatérés.