Tragédia a lábjegyzetben

Lefejezett egy újabb amerikait az Iszlám Állam – olvasom az interneten a figyelemfelkeltő címet, kattintok, megjelenik a cikk, s persze a kéretlen, elém pofátlankodó reklám, majd valahol lent, egészen alul, akár egy lábjegyzetben, az is kiderül: tizenöt szíriai katonát is kivégeztek. Mellékesen, megjegyzés gyanánt. Ott van az amerikai áldozat, részletes életrajz, imádkozó család, meg ez a tizenöt ismeretlen, se nevek, se semmi, ugyan már, hiszen alig több mint egy tucat arabról van szó. Ráadásul nem amerikai, brit vagy francia arabokról, hanem „sima”, mezei arabokról. Nem mindegy. Ettől aztán teljesen érdektelenek. Megtudom a cikkből, hogy az amerikai Peter Kassig anyja október elején egyenesen az Iszlám Állam kalifájához fordult, és kérlelte, hogy engedje el egyetlen fiát. Nem tette, lefejezték. Sajnálom, de azt még inkább, hogy a többiek édesanyjáról nem olvashatunk semmit, ők nyilván nem fordulhattak senkihez sem, nemhogy a kalifához, még a médiához sem, otthon gyászol a család, átkozzák a kormányt, Amerikát, az Iszlám Államot, vagy talán nem átkoznak senkit sem. Mindegy, mit csinálnak. Nincs hírértékük. Ahogy a fiaiknak sincs. Se életükben, se halálukban.