Vélemény és vita
Török fogta Jobbik
Török Gábor az elsők közt volt, aki megfogalmazta az úgynevezett „centrális erőtér” elleni egyetlen politikai fegyvert…
A Jobbik néppártosodásában oroszlánrésze van Török Gábornak. Több ez már, mint folyosói pusmogás, egyetemi pletyka. Kis országban élünk, ismerjük egymást, vannak közös barátaink; látjuk, amit látunk, és sok mindent tudunk egymásról… És persze nincs olyan mesze Aszófő sem. Ne álszenteskedjünk! Ne bújjunk már örökké „az objektív politikai elemző” hazug, megtévesztő mítosza mögé!
Persze a felek ezt nyilvánosan tagadják, maszatolnak, maximum szimpátiáról mernek beszélni. Érthető, hiszen milyen magyarázatot tudna adni Vona Gábor a Jobbik Magyarország Mozgalom elnökeként arra, hogy egy egykori SZDSZ-es tanácsadó segíti a párt átpozicionálását. A megmaradt „ősjobbikosok” torkán sok mindent le lehetett nyomni az elmúlt évben, de ezt azért már nekik sem venné be a kényes gyomruk.
Ők ugyanis még bíznak abban, hogy a párt vezetése csupán cserfes taktikaként igyekszik megszólítani a baloldali szavazókat, de a Jobbik lelke mélyén még ott szunnyad a nemzeti radikalizmus parazsa, és kormányra kerülés után újra lángra kap majd.
Pedig nem! Már rég kialudt a parázs.
Nyilván Török Gáborra sem vetne jó fényt az együttműködés hivatalos formájának megvallása. Mekkorát csalódnának a Török Gábor elemez című internetes oldal kedvelői és a politológus objektivitásában feltétlen hívők. Persze amikor az Szabad Demokraták Szövetsége egykor volt frakciójának adott tanácsokat, akkor is táncba ment a pártpolitikával, még az első Orbán-kormány időszaka alatt. De az könnyedén vállalható volt egy olyan közegben, amelyben a liberalizmus követése nem ideológiai elkötelezettség, hanem a szakmaisággal egyenértékű álláspont, urambocsá’ maga a helyes gondolkodás és a „normális létezés” alapelve volt.
Most viszont, miután a Jobbik átpozicionálta magát, és a közép helyett egyre inkább a baloldali szavazók, illetve a Fideszben csalódottak irányába tolja a szekeret, Török Gábor igen feltűnően tapsikol. Vagy vitába keveredik Lánczi Tamással arról, hogy vajon csökkent-e, vagy éppen nőtt a Jobbik népszerűsége az elmúlt időben.
Török Gábor szerint nyilván nőtt, Platón pedig forog a sírjában, hiszen ő azt hitte, hogy a demokrácia egyik alapproblémája az, hogy minőségről, értékítéletről lehet úgy hazudni, hogy a tömeg elhiggye azt… Mára viszont kiderült, hogy a számokról is!
Török Gábor jobbikos politikai panelekkel szapulja a kormányt, ugyanakkor elemzéseknek látszó írásokkal támogatja, magyarázza a Jobbik cukisodásának racionalitását és sikerét. De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Török Gábor az elsők közt volt, aki megfogalmazta az úgynevezett „centrális erőtér” elleni egyetlen politikai fegyvert. Amely szerint ha egy kormánypárti jelölt néz szembe több baloldali és egy jobbikos ellenzékivel, akkor a protestszavazatok oly mértékben oszlanak meg, hogy a Fidesz–KDNP jelöltje hátradőlhet és kérhet egy kávét. Azonban, ha csupán egy erős ellenzéki kihívója van, legyen az bár baloldali vagy jobbikos, akkor a protestszavazatokkal megverhető a kormánypárti jelölt.
Számos időközi választás bizonyította is ezt a tézist. Most pedig Szentendrén egy önkormányzati képviselőségért folyó időközi választás versenyfutása is mintha ezt a logikát tesztelné.
A kérdés - Török Gábor valós, vélt, nyílt, vagy csupán burkolt iránymutatásai mellett - továbbra is az, hogy mi lesz az eredeti, az alapítók által megálmodott Jobbikból. Az „ősjobbikosok” elvesztése után lesz-e annyi új, baloldali, Fidesz-gyűlölő szavazó, amennyi továbbröpítheti a párt népszerűségét. Mert ha bejön Török Gábor jóslata, és „igen” lesz a válasz, akkor magát a Jobbik nevet is le kell majd cserélni. Hisz a szó eredete a Jobboldali Ifjúsági Közösség egyesületben keresendő… Mi lesz ebből így?
Egy győztes „ballik”?
A Törököt fogtam, de nem ereszt szólás O. Nagy Gábor közismert könyve szerint azt jelenti, hogy sikerült elnyerned azt, akire vagy amire vágytál, de annyira csalódtál benne, hogy valójában már szabadulni szeretnél tőle, csak éppen nem tudsz…
Persze a felek ezt nyilvánosan tagadják, maszatolnak, maximum szimpátiáról mernek beszélni. Érthető, hiszen milyen magyarázatot tudna adni Vona Gábor a Jobbik Magyarország Mozgalom elnökeként arra, hogy egy egykori SZDSZ-es tanácsadó segíti a párt átpozicionálását. A megmaradt „ősjobbikosok” torkán sok mindent le lehetett nyomni az elmúlt évben, de ezt azért már nekik sem venné be a kényes gyomruk.
Ők ugyanis még bíznak abban, hogy a párt vezetése csupán cserfes taktikaként igyekszik megszólítani a baloldali szavazókat, de a Jobbik lelke mélyén még ott szunnyad a nemzeti radikalizmus parazsa, és kormányra kerülés után újra lángra kap majd.
Pedig nem! Már rég kialudt a parázs.
Nyilván Török Gáborra sem vetne jó fényt az együttműködés hivatalos formájának megvallása. Mekkorát csalódnának a Török Gábor elemez című internetes oldal kedvelői és a politológus objektivitásában feltétlen hívők. Persze amikor az Szabad Demokraták Szövetsége egykor volt frakciójának adott tanácsokat, akkor is táncba ment a pártpolitikával, még az első Orbán-kormány időszaka alatt. De az könnyedén vállalható volt egy olyan közegben, amelyben a liberalizmus követése nem ideológiai elkötelezettség, hanem a szakmaisággal egyenértékű álláspont, urambocsá’ maga a helyes gondolkodás és a „normális létezés” alapelve volt.
Most viszont, miután a Jobbik átpozicionálta magát, és a közép helyett egyre inkább a baloldali szavazók, illetve a Fideszben csalódottak irányába tolja a szekeret, Török Gábor igen feltűnően tapsikol. Vagy vitába keveredik Lánczi Tamással arról, hogy vajon csökkent-e, vagy éppen nőtt a Jobbik népszerűsége az elmúlt időben.
Török Gábor szerint nyilván nőtt, Platón pedig forog a sírjában, hiszen ő azt hitte, hogy a demokrácia egyik alapproblémája az, hogy minőségről, értékítéletről lehet úgy hazudni, hogy a tömeg elhiggye azt… Mára viszont kiderült, hogy a számokról is!
Török Gábor jobbikos politikai panelekkel szapulja a kormányt, ugyanakkor elemzéseknek látszó írásokkal támogatja, magyarázza a Jobbik cukisodásának racionalitását és sikerét. De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Török Gábor az elsők közt volt, aki megfogalmazta az úgynevezett „centrális erőtér” elleni egyetlen politikai fegyvert. Amely szerint ha egy kormánypárti jelölt néz szembe több baloldali és egy jobbikos ellenzékivel, akkor a protestszavazatok oly mértékben oszlanak meg, hogy a Fidesz–KDNP jelöltje hátradőlhet és kérhet egy kávét. Azonban, ha csupán egy erős ellenzéki kihívója van, legyen az bár baloldali vagy jobbikos, akkor a protestszavazatokkal megverhető a kormánypárti jelölt.
Számos időközi választás bizonyította is ezt a tézist. Most pedig Szentendrén egy önkormányzati képviselőségért folyó időközi választás versenyfutása is mintha ezt a logikát tesztelné.
A kérdés - Török Gábor valós, vélt, nyílt, vagy csupán burkolt iránymutatásai mellett - továbbra is az, hogy mi lesz az eredeti, az alapítók által megálmodott Jobbikból. Az „ősjobbikosok” elvesztése után lesz-e annyi új, baloldali, Fidesz-gyűlölő szavazó, amennyi továbbröpítheti a párt népszerűségét. Mert ha bejön Török Gábor jóslata, és „igen” lesz a válasz, akkor magát a Jobbik nevet is le kell majd cserélni. Hisz a szó eredete a Jobboldali Ifjúsági Közösség egyesületben keresendő… Mi lesz ebből így?
Egy győztes „ballik”?
A Törököt fogtam, de nem ereszt szólás O. Nagy Gábor közismert könyve szerint azt jelenti, hogy sikerült elnyerned azt, akire vagy amire vágytál, de annyira csalódtál benne, hogy valójában már szabadulni szeretnél tőle, csak éppen nem tudsz…