Nagy Ervin

Vélemény és vita

Tordai, a bohóc

Tordai Bence a már nem is annyira ifjú ellenzéki politikusok prototípusa

Szimbólum ő, amely tűpontosan rámutat a jellegzetes tulajdonságokra. Ki is rakhatná az irodájára generációjának cégérét: ilyenek vagyunk, ennyit tudunk; felelősségünk a közösségért, amelyért elvileg dolgozunk, nem több, mint amit tőlünk látsz, hallasz. Valódi víziónk és tudásunk nincs, de a politikai marketinghez értünk, hisz ismerjük annak receptjét, hogy a hülyeséggel miként is lehet bekerülni a híradóba.

Tordai piszkosul szemtelen, ugyanakkor vicces és laza. Legalábbis annak tartja magát. Politikai programja és víziója nincs, beteges fóbiái és botrányos performance-ai annál inkább. Ugyanis rettegve fél, azaz fóbiája van mindentől, ami magyar, nemzeti, keresztény, s amit a kormány tesz. De személy szerint Orbán-fóbiában is szenved, ami abban merül ki, hogy nem a másik véleményével vitázik, hanem az embert igyekszik méltóságában megalázni. Ez idáig sikertelenül ugyan, de rendületlenül, saját páni félelmeiből táplálkozva.

Kezdődött azzal, hogy 2013-ban, az LMP-ből kilépve, már a Párbeszéd Magyarországért elnökségi tagjaként (?) molinót feszített ki társával a Lánchídra, a következő felirattal: „Viktor, én is magyar vagyok, de nem fideszes!” Na bumm! Ez aztán nagyot szólt! Vannak páran, akik nem fideszesek és magyarok – de ez nem politikai program. És mindezt úgy tette, hogy a Párbeszéd nevezetű pártocska közpolitikáért felelős vezetője volt. Nevessünk vagy sírjunk ezen?

A következő emlékezetes akciója az volt, amikor a miniszterelnök irodájának ajtaját teleragasztotta mindenféle trágár, humorosnak szánt matricával. Itt társai már elgondolkodhattak volna azon, hogy fóbiáját érdemes lenne orvosi segítséggel gyógyítani vagy legalább csökkenteni, hogy legyen szellemi energiája értelmes közpolitikai tervekre és tettekre is. De nem ez történt. Sőt! Valami miatt pártocskája úgy gondolta, hogy ennek a humoros fiatalembernek jót tesz majd a parlamenti levegő. Így befutó helyre került az MSZP-Párbeszéd listáján a legutóbbi választásokon. Most vagy ilyen kevesen vannak a Párbeszédben, hogy ilyen előkelő helyre került, vagy tényleg eddigi tevékenységét tartották ilyen értékesnek, vagy ennyire lükék… De az is lehet, hogy a fantasztikus kar­rier csupán annak köszönhető, hogy mindezek előtt polgármesterjelölt is akart lenni, de Karácsony Gergely végül elé került és nyert is. Így meg kellett valamivel „jutalmazni” ezt az értékes közpolitikai szakembert.

Az igazi mélyrepülés azonban csak ezután következett. A parlamentben először letegezte Orbán Viktort, majd minden hagyományt és illemszabályt sutba dobva tiszteletlenül beszélt vele (már nem kellett matricázni), illetve „úgynevezett miniszterelnöknek” nevezte – bemocskolva a demokrácia értékeit, egyúttal a választópolgárok demokratikus döntését is. De úgy látszik, hogy ennek az ellenzéki generációnak ez a minta, hisz társaitól és a balliberális média egy részétől vállveregetést kapott „bátor tettéért”. Lelkük rajta! Amíg ez a legnagyobb politikai teljesítmény, addig a kormány nyugodtan teheti a dolgát.

De mindez csupán a bemelegítés volt. A minap – a civil törvény vitáján – felszólalási lehetőséget kapott, amit bravúrosan oldott meg a közpolitikai szakember. Felment a pulpitusra, és a Kétfarkú Kutya Párt egykori kotkodácsoló poén­ját botcsinálta módon lemásolva csupán azt hablatyolta szüntelen, hogy „cöf, cöf, cöf…” (Nem szóltak neki, hogy egy poén másodszor már nem poén ebben a műfajban?) És így tovább motyogta a „cöf” szócskát, míg le nem állították. Mert a bohóckodásával olyan történelmi hely szellemét gyalázta meg, ahol a magyarság legnagyobb képviselői dolgoztak hazánk érdekében. Erre mondhatnánk, hogy a temetőben sem röhögünk a síroknál, mint ahogy egy misén sem kezdünk diszkótáncba. Mert nem vicces. Nagyon nem!

De akár vannak szimpatizánsai, akár nem – ennek a humortalan humoristának nem sok politikai tehetség adatott. Hisz egy harminchét éves parlamenti képviselőnek sokkal nagyobb felelősséggel kellene viselkednie. Ha másért nem, akkor annak a közösségnek az érdekében, amelynek köszönhetően ott van, ahol. És annál is több kell, hogy Polt Pétert, Magyarország legfőbb ügyészét bohócorral üldözze a parlamentben. Mert ezt is sikerült véghez vinnie a párbeszédes politikusnak.

Nem mondhatom, hogy nincs helye a parlamentben ilyen embernek. Nem tehetem, mert egy politikai közösség (őket minősíti) a törvények szerint juttatta képviselői helyhez – és jómagam törvénytisztelő ember vagyok. Ennek ellenére magamban mégis ezt gondolom: Tordai, takarodj a parlamentből! Mert a morál sokszor felülírja a törvényt.

A legijesztőbb mégsem az, hogy Tordai a baloldali ellenzék egyik ifjú sztárja lett. Hanem az, hogy ez a politikai bohóc egy főiskolán taníthat politológiát és szociológiát.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom