Tamáska Péter

Vélemény és vita

Tömeges villámháború

A Nyugat nem törődött a lelkiismeretével, ha az érdekeiről volt szó, ezért rendkívül gyanúsak a humánumról szóló programjai.

Jared Diamondnak, a kaliforniai egyetem földrajzprofesszorának fekete humora vetekszik Kurt Vonnegutéval. Még a tekintélyes amerikai Zsenidíjat is megkapta 1985-ben, pedig akkor még nem írta meg A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása című művét, sem fajunk enyhén kicsapongó voltáról szóló könyveit. S bár DNS-ünk alig különbözik unokafivéreinkétől, a közönséges és a törpecsimpánzokétól, csak mi jutottunk el addig – tréfálkozik –, hogy kiváltságos fajként egész környezetünket kiirtsuk, mint ezt vagy negyvenezer évvel ezelőtt egy másik kedves rokonunkkal, a neandervölgyi emberrel tettük. Amikor a már komoly fegyverekkel, íjjal, lándzsával, dárdával rendelkező „clovisi vadászok” Amerika földjén vándoroltak, kipusztult ott a nagy testű emlősök többsége, az amerikai oroszlán és ló, a mamut és az óriás tatu – írja. Diamond ebben a clovisiakat találja bűnösnek, mondván, minden bizonnyal az amerikai földrész volt az egyik legfontosabb színtere azoknak a villámháborúknak, amelyeket az ember mindig megvívott, valahányszor új, meghódítandó területre lépett. Miért szegény vagy gazdag egy ország? Egy földrész? Miért ugrott ki Európa? – teszi fel a kérdést Szegény és gazdag című munkájában, mondván, felbecsülhetetlen szerepe volt és van ma is ebben a földrajznak.

Az Óvilág térképére tekintve láthatjuk, hogy itt a fajok nagy távolságra elmozdulva mintha csak egy jól bejáratott tengelyen mozogtak volna a Japán-tengertől az Atlanti-óceánig és vissza. (Az Újvilágban az észak-amerikai mérsékelt övezetet egy majdnem áthatolhatatlan trópusi sáv választja el Dél-Amerika mérsékelt övezetétől, és megakadályozta a fajok vándorlását, s Afrikában a Szahara is meglehetősen áthatolhatatlan.) A földrajz segítette tehát Európát, hogy lakói a Föld urai legyenek – jegyzi meg, s hozzáteszi, hogy a felfedezők, amikor technikailag elmaradottabb emberekre lelnek, „az élőhely elpusztításával vagy birtokba vételével válaszolnak az előállt helyzetre”. Ezt hívtuk gyarmatosításnak. Ma a migránskérdés kapcsán sorsunkat mégsem az evolúció nagymestere, a Biblia-forgató Charles Darwin vagy Diamond írja, ugyanis a technikailag elmaradottabb emberiség előtt megnyílni látszik az a lehetőség, hogy ezen az eurázsiai tengelyen mozogva fegyver nélküli villámháborúban meghódítsa a fejlettebb civilizációt.

Mondják, szükség van rá, a kétkezi munkásra. De akkor miért váltotta ki a szocialista kori betanított munkást, aki Vlagyivosztoktól Kelet-Berlinig meghatározó tényezője volt az államszocialista rendnek, az automatizáció és az elektronika? Hova kell a kétkezi munkás ma Nyugaton, ahol ez az átalakulás húsz évvel előzte meg a kelet-európait? Kicsit hasonlít az egész a késő császárkori Róma dilemmájára; a nagybirtoknak egyre kevésbé van szüksége rabszolgára, de a kétkezimunkás-tömegek beáramlása a limesen belülre feltartóztathatatlan, s amikor végül fegyverrel kényszerítik ki a befogadást a birodalomba, az népvándorlásként kerül be a történelem lapjaira.

A tömegek másfajta történelemcsinálására is figyelmeztet minket Clio asszony, a történetírás múzsája. India és Pakisztán szétválásakor tizenötmillióan keltek útra, hogy a kijelölt hindu vagy muszlim állam területére érjenek. A hosszú úton a kétféle, vallásilag egymást gyűlölő embertömeg egymással szembe menetelt. Öröklött és szerzett tulajdonságaiknak köszönhetően a vonulást tömegverekedések kísérték, amelyeknek legalább félmillió halottja volt. Milyen piszkos ügyeket fog elvégeztetni Clio asszony ma a migránsok hadával? A Nyugat sosem törődött nagyon a lelkiismeretével, ha az érzelmeiről és érdekeiről volt szó, s ezért különösen gyanúsak humánumról és befogadásról szóló programjai, amelyek végrehajtása során a németekre eleve szörnyű csalódás vár. Erika Steinbach, aki évekig a szülőföldjéről elűzött németek szövetségét vezette – ők is tizenötmillióan voltak, mint az indiai–pakisztáni népcsere kárvallottai –, s most is a CSU képviselője a parlamentben, nem véletlenül hivatkozott a csalódás első hullámai láttán a kedden elhunyt Helmut Schmidt szavaira. A nemzet lelkiismeretének nevezett exkancellár – aki közkedvelt ötperces televíziós beszélgetései során sem mondott le kedvenc cigarettájáról – egyik hanyag, füstkarikák közt felszálló mondatáról van szó: Több külföldit nem tudunk megemészteni, ez gyilkosságot és agyonverést eredményez. A baloldal felhördült: halottgyalázás, Erika, ilyenkor s így épp a gyász idején az öreg kancellár félreérthető szavait idézni!

Diamond a világűrre tekintve úgy vélte, hogy minden fejlett földön kívüli civilizáció gyalázatosan bánna el velünk. „Gondoljunk megint azokra a csillagászokra, akik Arecibóból a Föld helyét és lakóit leíró rádiójeleket bocsátottak ki az űrbe. Ez az öngyilkos ostobaság szinte még az utolsó inka uralkodó, Atahualpa ostobaságán is túltesz, pedig ő leírta fővárosa gazdagságát aranyra éhes spanyol foglyul ejtőinek, és még kísérettel is ellátta őket. Ha észlelhető távolságon belül létezik egy rádióval felszerelt civilizáció, akkor az isten szerelmére, kapcsoljuk ki adóinkat, és igyekezzünk inkább észrevehetetlenné válni, különben mindnyájan a halál fiai vagyunk.”

Kicsiben ez Németország és Európa esete a befogadás kultúrájával. Jobb lenne kikapcsolni az adóinkat. A történelem tanulságait ismerve csak így reménykedhetünk abban, hogy sohasem fogunk városaink fölött repülő szőnyegen ránk vadászó derviseket látni.