Toll és terrorizmus

Kíváncsi vagyok, mikor történik egy újabb terrortámadás, amelyre válaszul az életben maradt rajzolók megrajzolhatják a következő karikatúrákat, így újra éghetnek majd a templomok, és felvonulhatunk újabb hangzatos feliratokkal, hol a Marseillaise-t énekelve, hol zászlókat, jelképeket égetve. Meddig megy ez így? Amíg elfogynak a karikaturisták? Vagy amíg nem marad több terrorista?

Ha távolról, kicsit átgondolva közelítjük meg a dolgot, nem láthatjuk-e nagyon hasonlónak, szellemi terroristának azokat, akik szándékosan sértegetnek, aláznak meg másokat, éppen ott támadva őket – ezúttal a hitükön keresztül –, ahol a legsebezhetőbbek? Semmi sem legalizálhatja a gyilkosságot, ártatlan emberek lelövését. De milyen képmutatás kell ahhoz, hogy a sajtószabadság jegyében rábólintsunk a legdurvább provokációkra? Kinek segít ez egyáltalán? Hányan nézték meg alaposabban ezeket a „mókás” vicceket, eltűnődve azon, vajon mit gondolhatott egy mélyen hívő muszlim, ha meglátta? Hol van a rajzokkal megtámadottak szabadsága? Valaki tényleg azt gondolja, hogy ezekkel a karikatúrákkal az Iszlám Állam ellen küzdünk, és bármi előremutatót elérünk? Vagy csak magunk előtt, az Igazi Szabad Toleráns Európaiak előtt tetszelgünk?

Szürreális, de úgy fest, Európában sokan inkább bevezetnék a rendőrállamot, semmint szabályoznák a sajtószabadságot, kimondva, leírva azt, hogy az nem a szenny szabad áramlását jelenti. Nem igazán értem már azt sem, miért kell – jórészt – szabályozás nélkül figyelni, hogyan áramlik a salakanyag a tévékből, újságokból, online portálokból az elménkbe, nem beszélve gyerekeinkről, akik teljesen kiszolgáltatottak. Egyáltalán, mit akarunk megvédeni? A ValóVilágot?

A műmellek, leértékelések, hazugságok, ferdítések világát? Vagy az „igazi” európai értékeket? Az nem a gyalázkodásról, hanem a gondolkodásról szól.

Ha már sajtó: oknyomozó riport mellbimbóvasaltatás helyett.

A vita már elkezdődött: a megkérdezett franciák negyvenkét százaléka szerint – legalábbis egy közvélemény-kutatás adatai alapján – el kellene kerülni a Mohamed-karikatúrák közlését. Nem azért, hogy megalkudjunk. Hanem azért, mert csak ártani tudunk vele.