Tokkal-vonóval

Bizonyára nem meglepő a tavalyi sziporkázó gazdasági év után, amikor is sorra jöttek ki a hihetetlenebbnél hihetetlenebb mutatók és számok – elég csak az 5,2 százalékos harmadik negyedéves növekedésre vagy a csaknem hetvenszázalékos foglalkoztatottsági rátára gondolni –, hogy továbbra is hasít a hazai építőipar. A KSH tegnapi tájékoztatása szerint az építőipar termelése tavaly novemberben 27,3 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, ami július óta a legélénkebb növekedés. Még inkább beszédes, hogy a megkötött új szerződések volumene 30,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, az épületek építésére kötött szerződéseké tizennégy, az egyéb építmények építésére vonatkozóké 45,6 százalékkal volt nagyobb. Az építőipar mára nemcsak, hogy stabil oszlopa lett a gazdaságnak, de a beruházások stabil alapot adnak a gazdasági növekedésnek is. A sok-sok közmű-, ingatlan-, út- vagy vasútépítés mellett mindig szükség van egy-egy gigaprojektre, amire lehet alapozni a bővülést néhány éven keresztül. Ilyen lett volna a budapesti olimpia, ilyen lesz minden bizonnyal Paks II., illetve a Budapest–Belgrád vasútvonal hazai szakaszának a felújítása, függetlenül attól, hogy melyiknek mennyi lesz a hozadéka. Ezek ugyanis több száz- vagy ezermilliárd forintos beruházások. Gondoljuk csak el, hogy az új paksi blokkok építésén a tervek szerint több mint tízezer ember dolgozik majd, az ő ellátásuk pedig fellendíti majd a térség iparát, kereskedelmét és szolgáltatási szektorát, megélhetést és jólétet nyújtva sok ezer helybélinek. Arról nem is beszélve, hogy a paksi beruházáshoz kapcsolódóan új Duna-híd épülhet Kalocsa környékén, ami összeköti Kelet-Magyarországot a Dunántúllal.

Vagy megemlíthetjük az út- és vasútépítéseket. Mindkettő húzóágazat lett az építőiparon belül is, és azt se felejtsük el, hogy 2022-ig kétezer kilométerre növekedik a gyorsforgalmiút-hálózat hossza Magyarországon, emellett „tokkal-vonóval” együtt megújulnak a legforgalmasabb elővárosi vasútvonalak, ahol kényelmesebb, gyorsabb, kiszámíthatóbb és minden bizonnyal pontosabb lesz a vasúti közlekedés. Mindez elősegíti a mobilitást, továbbá azzal, hogy több munkavállaló, turista vagy kiránduló veszi igénybe a vasutat, csökken a forgalom a nagyvárosok, elsősorban Budapest útjain, másrészt kisebb lesz a zaj- és légszennyezés. Mindennek egyébként már kézzelfoghatóak az eredményei. A „tokkal-vonóval” felújított Budapest és Székesfehérvár közötti vasútvonalon tavaly két számjegyű volt a forgalomnövekedés, az utasok ugyanis hamar felfedezik ilyenkor a hatékony közösségi közlekedés előnyeit.

Mindenképpen érdemes megemlíteni a másik pillért, a kormány által bevezetett otthonteremtési programot, a családi otthonteremtési kedvezményt vagy a csökkentett lakásáfát, amit egészen 2023-ig igénybe lehet venni az értékesítéseknél. Ezekkel ugyanis az elmúlt években gyakorlatilag megduplázódott a lakásépítések száma. Éppen ezért bicskanyitogató, hogy a hazai politikai életben az ellenzéki pártok megint találtak egy gumicsontot, amin el lehet csámcsogni, és folyamatosan kritizálják azt a gazdaságpolitikát, amely tulajdonképpen lehetővé teszi ezeket a beruházásokat. Teszik ezt ráadásul úgy, hogy nem támogatták és nem szavazták meg az egyértelműen sikeres otthonteremtési programot, az erre szánt támogatást és a csökkentett lakásáfát.

Pedig itt minden forintra szükség van, hiszen az építőipar nem olcsó terület. A legnagyobb infrastrukturális beruházásoknál ráadásul nem is mi fizetjük egészében a révészt, hanem hitelből vagy az Európai Unió támogatásával. Ez az a terület, ahol a jelenlegi beruházásokat – legalábbis a jelenlegi ütemben – nem tudnánk önerőből megvalósítani, ehhez (még) nem elég erős a gazdaság, de nincs ez másképpen a nyugat-európai országokban sem. Az elért eredmények, amiben az építőiparnak meghatározó a súlya, viszont egyre inkább lehetővé teszik azt, hogy a hazai önrész egyre inkább teret nyerjen.