Tizenhétre lapot húzni

Elsőre mindenképpen érdekes taktikai húzásnak tűnt, mert a Munkáspárt úgy járt, mint a látványosan ugató kutya, amikor elfogy a kerítés: May legitimációját kétségbe vonva követelték folyamatosan az előre hozott választásokat, majd amikor May eleget tett a kérésüknek, megszeppenve és kétségbeesve álltak. Nem is ők voltak azok, akik annyira jó üzenetet tudtak megfogalmazni, hogy magukhoz csábítsák a szavazókat néhány kérdésben jobbra kacsingató ígéreteikkel

(és persze a szokásos ellenzéki béremelési mézesmadzaggal), hanem a konzervatívok baklövéseinek és gyenge kampányának tulajdoníthatóan olvadt el az áprilisban még magabiztos tory-előny június elejére. No meg persze az sem mindegy, hogy sokan úgy vélik, a Munkáspárt győzelme talán még visszafordíthatja a Brexitet, s ez főleg a fiatalok körében erős hívószó.

Theresa May úgy gondolhatta áprilisban, hogy eljött az idő a parlamenti többség növelésére, és valószínűleg az is a szeme előtt lebegett, hogy egy Brexit-tárgyalás sok olyan döntéssel járhat, ami nem éppen népszerű, így rányomta volna a bélyegét a 2020-as választásokra. Az öt évre szóló mandátummal azonban 2022-ig lehet egy-két nyugodt évük a konzervatívoknak, ha sikerül gyorsan lezárni a kilépési tárgyalásokat, és persze ha ők alakíthatnak újra kormányt. A hibát a toryk ott követték el, hogy elhitték, a felmérések kőbe vésték a végeredményt, és a diagramok megnyerik számukra a választást, s ez a Brexit-szavazás és Donald Trump győzelme után nagy könnyelműségre vall.

A meghirdetett konzervatív program több olyan pontot tartalmaz, amely éppen a saját szavazói bázisukat érinti hátrányosan, például az időskori szociális ellátás finanszírozásának szigorítása a tehetősebb, idősebb középosztálybelieket sújtaná, akik között erős a konzervatívok támogatottsága.

Az sem tett jót May népszerűségének, hogy újra előtérbe került: belügyminisztersége idején több tízezer fővel csökkent a rendőri állomány létszáma, ami az elmúlt időszak terrortámadásainak árnyékában különösen rosszul mutat. A miniszterelnök azzal védekezett, hogy a terrorelhárítást nem érintette a leépítés, de Manchester és London esete nem éppen felmentő ítéletként hat korábbi döntése kapcsán. May a hajrában próbált kompenzálni az emberi jogok korlátozásával a terror elleni harc érdekében, ami megint csak baklövésnek tűnhet, mert kevés új szavazót tud megszólítani a jogokra annyira érzékeny Egyesült Királyságban, de sokakat eltaszíthat. Abban talán még az elemzők sem értenek egyet, hogy a terrortámadások végül is a konzervatívok malmára hajtották-e a vizet, vagy sem, hiszen egyrészről alátámasztották a toryk retorikáját, másrészről viszont felhívták rá a figyelmet, hogy ők sem képesek kezelni a veszélyt.

Az mutatja igazán a konzervatívok népszerűségét és az emberek biztonság utáni vágyát, hogy hiába a sok baklövés és a nem túl erős program, még mindig a toryk a választás esélyesei. Bár a hatalmas előny eltűnt, a választási rendszernek köszönhetően még mindig reális cél lehet May számára az ötven-hatvan fős többség a parlament alsóházában. A kormányfő kockázatos játékba kezdett áprilisban, amikor a tizenhét fős előnyére lapot húzott, de még annak ellenére is nyerhet, hogy elkótyavetyélte lehetőségeit az ellenfelek lesöprésére.