Tévút

Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter egy diplomata hangján ugyan, de a napokban kimondta: Angela Merkel migrációs politikája elhibázott, Berlinben rossz döntést hoztak, amit Ausztriának nem kellett volna követnie. Tegyük hozzá, Ausztriának olyan sok választása nem volt, hiszen a német kancellár szirénhangja egészen Nepálig vagy más irányban Fekete-Afrika mélyéig is elhallatszott.

Tavaly szeptemberben, amikor a magyar kormány úgy döntött, buszokkal a határ közelébe utaztatja a migránsokat, Bécsnek a kialakuló – a szabályok betartatásából fakadó – elkerülhetetlen feszültség vagy a migránsok beengedése között kellett választania. Angela Merkel és Werner Faymann osztrák szociáldemokrata kancellár némi tanakodás után arra jutott, hogy ideiglenesen félreteszi a szabályokat, és beengedi az embereket.

Olyan szabályok félretételéről beszélünk, amelyek miatt Magyarországot végtelenül hálátlan és igazságtalan helyzetbe kényszerítették. Hónapokon keresztül mindenki beletörölte a lábát a hazánkba, azok a vezetők is, akik a háttérben azért elvárták, hogy rendes, szabálykövető tagállam módjára védje meg a határát, és ne engedje tovább a migránsokat, mert ugye Dublin, meg Schengen.

Sebastian Kurz becsületére legyen mondva, hogy nem állt bele érdemben a sárdobálásba. Annál inkább beindult Faymann, aki a szeptemberi határnyitás után lehazugozta a magyar kormányfőt, és azt mondta, hogy „Ausztria nem hagyja magukra az üldözötteket.

És ugyanolyan fontos volt, hogy ezt közösen Németországgal tegyük”. Mindezt azért, hogy saját erkölcsi nagyságát, nagylelkűségét szemléltesse – az ő pártjánál mostanra tizenkét százalékkal népszerűbb ellenzéki Szabadságpárt vezetői nem győztek bocsánatot kérni helyette is.

A számunkra leginkább az internetes kommentekből kiolvasható osztrák közvélemény már akkor Orbán Viktor és a magyar határvédelem mellett állt, és ez azóta sem változott.

Adalék, hogy Németországban Merkel pártja, a CDU szavazói a legelégedetlenebbek pártjuk migrációs politikájával, negyven százalékuk szerint a CDU nem beszél őszintén a gondokról. Márpedig gond az van, például csak Németországban tízezer gyermek- és fiatalkorú migránst tartanak nyilván eltűntként. Az illetékes bűnügyi hivatal igyekezett bagatellizálni a dolgot, de elég Svédországra nézni, hogy tudjuk, ez mennyire nem tréfa. Tavaly nyáron két észak-afrikai fiatal, aki Stockholm utcáin lakott, megerőszakolt egy fiatal svéd nőt. Egyiküknek kilenc, a másiknak hat hónapot kellett volna letöltenie egy fiatalkorúaknak fenntartott intézményben. A kilenc hónapot kapott tizenhat éves, aki bizonyítottan megerőszakolta a nőt, az Aftonbladetnek nyilatkozó névtelen források szerint viszont tavaly év végén eltűnt az egyébként nem valami szigorúan őrzött intézményből. Keresnék, de ötletük sincs, merre. Az ujjlenyomata megvan, de a valódi személyazonosságát sem ismerik. Nyilván az életben nem találják meg, ez elég egyértelmű. Az előbb említett német CDU-szavazóknak pedig nem csak a svédek miatt van okuk berzenkedni, hiszen nemrég videó készült arról, hogy közel-keletinek tűnő férfiak megtámadtak egy német nyugdíjast a metrón. A férfi segíteni akart egy német nőnek, aki lesöpörte magáról a társaság egyik tagjának kezét, aki így akart hozzá közeledni. Amikor a szerelvény megállt, az utasok kihívták a rendőrséget, de a kiérkező rendőrök azt mondták, nem tudnak semmit tenni.

Ha ez így megy tovább, ha ez nem változik, baj lesz. Nyugat-Európa lakosságának ugyanis nagyon hamar elege lesz abból, hogy a biztonsága és a jóléte is veszélybe került. A veszély valós, a hatóságok tehetetlensége pedig dühítő. A liberális véleményvezérek és híveik befolyása persze még érvényesül, a svédek torkán is megpróbálják lenyomni, hogy a a napokban Stockholmban csak és kizárólag elvetemült nácik tüntettek a bevándorlás ellen, mert aki szóvá meri tenni, hogy totális katasztrófába kormányozza magát az ország, az csak náci és rasszista lehet.

Ami pedig a „másik oldalt” illeti, nem lesz elég megpróbálni elrettenteni a migránsokat a juttatások csökkentésével, ahogy teszi azt Dánia, Németország és Ausztria is. A világ távolabbi, szerencsétlenebb részeiből ugyanis továbbra is rendületlenül jönnek a tömegek, amelyek számunkra elképzelhetetlen illúziókban élnek Európát illetően.

Az olvasóra bíznám annak megítélését, hogy mi történik majd, ha nem kapják meg, amiért jöttek.