Vélemény és vita
Téves hívás
– Halló! Jó napot kívánok!
– Jó napot!
– Sarnyai lakás?
– Igen, tessék parancsolni. Kit keres?
– Sarnyai Ödön úrhoz van szerencsém?
– Igen, mondja már… Mit körülményeskedik ennyit? Kivel beszélek?
– Jó napot kívánok! André Goodfriend vagyok, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője.
– Akkor ez csak valami téves hívás lehet…
– Miért, nem Sarnyai Ödönhöz van szerencsém?
– Dehogynem! De miért keresnének engem az amerikai nagykövetségről? Dugulás van?
– Tisztelt Sarnyai úr, tájékoztatni szeretném, hogy ön mostantól nem léphet be az Egyesült Államok területére, ugyanis önt kitiltották az országból.
– Hogy engem?
– Igen, önt!
– De mégis, mi közöm van nekem az amerikaiakhoz?
– Mostantól, uram, végképp semmi, hacsak nem e-mailen bonyolítja az ügyeit.
– Biztos, hogy jó számot hívott?!
– Miért, hát mégsem Sarnyai Ödönhöz van szerencsém?
– Szerencsének én ugyan nem mondanám, de igen, én vagyok Sarnyai Ödön.
– Akkor nem téves hívás…
– És nincs esetleg egy másik Sarnyai Ödön? Aki helyett engem hívtak…
– Nem, ilyesmi nem történhet meg velünk. Önt kitiltották az Egyesült Államokból!
– De nagykövet úr…
– Csak ügyvivő!
– …ügyvivő úr, tudja, ki vagyok én?
– Igen, minden szükséges információnak a birtokában vagyok.
– Én Sarnyai Ödön vízvezeték-szerelő vagyok a IX. kerületből. Tudja hányszor jártam én életemben Amerikában? Az én fizetésemből?!
– Sarnyai úr, kérem, nyugodjon meg…
– Tudja milyen amerikai kapcsolataim vannak nekem?
– Uram, kérem, nem is érdekel, hogy milyen kapcsolatai vannak, és kikre szeretne hivatkozni, kérem, értse meg, hogy teljesen felesleges a tiltakozása…
– Soha nem jártam a maguk Amerikájában, és nincs ott egy ismerősöm sem, akire hivatkozhatnék. Legfeljebb olyan, aki a rendszerváltás után hazatelepült… Tényleg nincs egy másik Sarnyai Ödön, akivel összetévesztenek?
– Kérem, uram, ne akadékoskodjon, jobban jár, ha elfogadja a tényeket. Az ellenállás hasztalan.
– Szóval azt akarja nekem mondani, hogy nem utazhatok Amerikába?
– Pontosan azt.
– Hát ez hihetetlen… Minimálbérre vagyok bejelentve, no jó, csurran-cseppen még némi apró a borravalókból, a számlákkal is trükközöm, meg a főnököm is ad néha egy kicsit zsebbe, készpénzben, nem tagadom, még ha nem is legális. A feleségem közmunkán van, a két gyerek tanul, többe’ vannak, mint a fizetésem. Mit gondol, miből tudnék én egyáltalán repülőjegyet venni Amerikába? Vagy attól rettegnek, hogy átúszom az óceánt?
– Uram, kérem, értse meg, az utazás módja teljesen tárgytalan.
– Értem, tehát a bőrszínemmel van baj…
– Hogy micsoda?!
– Semmi-semmi, csak próbálom kitalálni, hogy miért büntetnek így engem. Talán nem jól kötöttem össze két csövet valamelyik nagykövetségi alkalmazottnál?
– Nem, arra saját szakszolgálatunk van, nem alkalmazunk helyi beszállítókat.
– Akkor meg végképp nem értem, miért pont engem akarnak kitiltani onnan, ahová egyébként sem tehetném be soha a lábam.
– Egy adócsalás, adózási visszaélés miatt folytatott eljárásban hozták meg a döntést Washingtonban.
– No látja, oda egyszer szívesen mennék dugulást elhárítani! El tudja képzelni, mekkora kiszállási díjat számíthatnék fel azért?
– Mondom, hogy erre van saját szakszolgálatunk…
– Meg azt is mondja, hogy adócsalásban vagyok érintett. Mi az, Sajókám, már megint többet igényeltem vissza, mint amennyit lehetett volna? Hát, ha ez a baj, kirúgom a könyvelőmet…
– André, és a részletekről, sajnos, nem tájékoztathatom.
– Tudja mit? Tartsák meg az egészet, ne is utaljanak vissza semmit.
– Uram, ezt a helyi adóhatóságokkal kell tisztáznia.
– Akkor meg mi a fenét akarnak tőlem? Hagyjanak békén, és kész, nem megyek Amerikába, oszt punktum, jól van, tudomásul vettem, egyébként sem mentem volna. Meg amúgy is mindjárt kezdődik az Éjjel-nappal Budapest, úgyhogy van nekem sokkal nagyobb problémám is a maguk adóügyeinél. Majd ha duguláshoz kellek, akkor hívjanak, addig meg alászolgálja!