Vélemény és vita
Tessék haladni!
Álláspont. A terrortámadások részei a nagyvárosi életnek – mondta Sadiq Khan, London polgármestere
Na nem most, az azért nem lenne túl politikus, hanem tavaly szeptemberben egy interjúban, amikor a brit fővárosban pont nem volt terrortámadás, de sok más helyen azért igen. Ne legyünk igazságtalanok, a munkáspárti politikus ugyanott arról is beszélt, hogy semmi sem fontosabb számára, mint megteremteni a londoniak biztonságát, s ezért biztos akar benne lenni, hogy a helyzet magaslatán lesz minden hatóság és felelős személy abban az esetben, ha Londont támadás éri.
Londont szerdán támadás érte. Egészen biztosan minden hatóság a helyzet magaslatán volt. Mégis sikerült valakinek a parlamenthez hajtania, elütnie embereket, leszúrnia egy rendőrt. Az áldozatok hozzátartozóit, azt hiszem, kevéssé vigasztalja a tény, hogy a hatóságok igazán pengék, és bizonyára hamar felderítenek mindent. Most arról beszélnek a felelős brit politikusok, hogy a londoniakat nem lehet megtörni, nem hajolunk meg a terrorizmus előtt és hasonlók. Ez támadás a demokráciánk ellen, de nem hagyjuk magunkat. Hiába, nemcsak a hatóságok, a politikusok is gyors reagálásúak Európában, hiszen csak fel kell csapniuk a közleménysablonokat tartalmazó mappát. Akár kiadhatnák a sajtónak Francois Hollande két évvel ezelőtti nyilatkozatát, amelyet a Charlie Hebdo megtámadása után adott ki – mégis, ki venné észre?
Hasonló dacos optimizmus jellemezte a politikusi nyilatkozatot és a mainstream sajtót a tavaly karácsonyi berlini terrortámadás után. Méltatták a rendőrség hatékonyságát, a berliniek lélekjelenlétét, megint mindenki a helyzet magaslatán volt, mit nekünk terrortámadás, pikk-pakk összetakarítottak, és ment az élet tovább, csak semmi pánik. Mehet a hátba veregetés meg a betontömbök mindenhova, ugye, a terrortámadás után, nem pedig előtte. Mert ugye, a terrortámadás már csak ilyen, mint szerencsétlenebb vidékeken a földrengés, a tornádó vagy a szökőár. Egy kis gyász meg zászlós profilkép a Facebookon, gyertyagyújtás, és az élet megy tovább.
Persze a terrorizmus azért mégsem szökőár, tudják ezt a politikusok is. Ilyenkor fontos előkerülniük a liberális és zöldpárti felelős törvényalkotóknak, hogy figyelmeztessenek, semmiképp se hagyjuk megtörténni az akárhány ember halálánál is borzalmasabb következményt, a jobboldali populistafasisztanácik politikai tőkekovácsolását, amely hátrányosan érintené a legkellemesebb jóléti állam kiválasztásának alapvető emberi jogát.
Amikor a terrortámadások kapcsán arról beszélgetünk, hogyan teljesítenek a biztonsági szolgálatok, a hatóságok, a politikusok meg mindenki más, akinek a dolga minket megvédeni, akkor persze joggal illeti dicséret azokat, akik éppen jól teljesítenek. Elismerés jár az elhivatott mentősnek, a bátor rendőrnek, az alkalmi hősöknek, de mindez nem támaszt fel senkit. Sőt, tegyük hozzá, nem is igazán előzi meg a következő támadást. De valójában az sem, ha felszámolják a tettesek körüli kisebb-nagyobb hálózatokat, razziáznak, szétcsapnak. Továbbra is arról van szó ugyanis, hogy ha egekbe emelik is a készültséget, és minden sarkon géppisztolyos rendőr áll, az sem jelent érdemi megelőzést, irányváltást az eddigi ostoba és vak politikához képest. Európa – Földi László kitartóan ismételt mondásával élve – háborúban áll, de ezt nem hajlandó tudomásul venni, akárhányszor is ismételhetjük el. Béke van, és a békében hozzászoktatjuk magunkat a gondolathoz, hogy bármikor csúnya halált halhatunk a plázában, a buszmegállóban vagy akárhol máshol. A nyugati emberek most éppen arra büszkék, hogy a terrortámadások után sóhajtanak kettőt, és élik tovább az életüket, ahogyan eddig. Nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, szajkózzuk vissza a felelős nyugati politikusokat, hozzá nem téve, hogy hát megölni viszont igen.
Mentségek gyártásában mindig is erős volt a nyugati politika, és jobbnál jobb magyarázatok születnek arra is, miért ott történnek a terrortámadások Európában, ahol. A nyilvánvaló összefüggéseket kimondani persze már nehezebb ügy. Itt van például Brüsszel polgármestere, Yvan Mayeur, aki a tavalyi támadások évfordulóján arról beszélt, hogy a városban működő mecsetek az iszlám keményvonalasok, a szalafisták kezén vannak. De – tette hozzá sietve – Brüsszel azért nem a dzsihád fővárosa, és egyébként is, nemcsak belgákat felrobbantó dzsihadisták veszélyesek, hanem az olyan „szélsőségek” is, mint Le Pen, Trump vagy Putyin. Tapsvihar a szocialista városvezetőnek!
Tehát nincs itt semmi látnivaló, kedves európai polgárok, haladjanak tovább!
Még mindig igaz a nyugati világra, hogy mindenki emlékszik, mit csinált 2001. szeptember 11-én. Mára a döbbenetből csak az apátia maradt. Ön emlékszik rá, mit csinált 2015. november 13-án, 2016. és 2017. március 22-én vagy 2016. július 14-én?