Vélemény és vita

Terra nullius

Az egymással is birkózó kisebb-nagyobb ellenzéki pártok már egy jó ideje a senki földjének birtokbavételéért küzdenek

Egy erős, világos jövőképpel rendelkező, sok-sok pozitív szellemi és anyagi hasznot hajtó kormányzás mellett más nem is nagyon maradt nekik. Habár lehetne konstruktívan is hozzáállni a fejlődéshez, de azt meg kellene tanulni, és persze ahhoz több alázat is kellene. De úgy tűnik, az ellenzéki pártok kivetél nélkül – mind lélektanilag, mind pedig szervezetileg – megrekedtek egy igen alacsony szinten. Marad hát a háború, és a politikai harcmodor sem fog változni. Így volt ez a választások előtt, és így lesz az elkövetkező időkben is – ez könnyen megjósolható.

A Terra nullius kifejezés többértelmű. A nemzetközi jog történetében volt idő, amikor azon földterületek birtokbavételére vonatkozott, amelyeket az akkori gyarmatosító uralkodóházak, majd a kialakulóban lévő nemzetállamok vezetői a „senki földjének” tekintettek. Még akkor is, ha éltek azon a területen olyan népek, amelyeket „civilizálatlan” őslakosoknak tartottak. Klasszikus példa erre Ausztrália és a körülette lévő szigetvilág, ahová az angol uralkodóház hadserege a spanyolokkal versenyt futva érkezett meg, majd az őslakosokat vadembernek tartva kijelentette, hogy ez a „senki földje” (Terra nullius), így birtokbavétele azé, aki először letelepszik. Sőt! Ausztrália belső földbirtokai így váltak magántulajdonná a létrehozott fegyenctelepek mellett leginkább brit gyarmatosító tőkések vagy éppen szerencselovagok kezében.

Ilyetén értelemben megállja a helyét az a párhuzam, hogy az ellenzéki pártok, a szocialistáktól a DK-n át egész a Jobbikig, mind-mind harcban álltak és állnak ma is azoknak az állampolgároknak a szimpátiájáért, akik nem rendelkeznek biztos értékbeli kapaszkodókkal. Műszóval mondhatni azt is, hogy a biztos pártpreferenciával nem rendelkező szavazók kegyeiért megy a küzdelem az ellenzék térfelén.
A politológia lélektannal foglalkozó szakága azt mondja, hogy ezek a szavazók általában inkább hajlanak az ellenzékiség, mint a kormányszimpátia felé. Azaz ha egyáltalán elmennek szavazni, akkor is jobbára egyfajta protestmagatartást követnek; magyarán szólva valamelyik ellenzéki pártot választják a kormánnyal szemben. De a politológia tudománya már azt is megmérte, hogy ez a tömeg nagyon nehezen vagy egyáltalán nem mozdítható meg. Nos, Gyurcsány Ferenc, Vona Gábor és Karácsony Gergely, illetve a tanácsadóik is tudták ezt, és ebből azt a téves következtetést vonták le, hogy a gyűlöletkampány az egyedüli, ami kimozdítja téli álmukból ezeket a szavazókat. Ezért is volt és sajnos várható lesz a jövőben is, hogy az ellenzék részéről nem lesz egyetlen olyan párt sem, amely konstruktív munkára rendezkedne be, hanem folytatódik az ellenzéki gyűlölködés. És persze ilyen ellenzékkel a kormánynak – amellett, hogy kormányoznia kell – muszáj lesz továbbra is felvennie a politikai bokszkesztyűt, mert aki gyengeséget mutat, az hosszú távon veszít.

Megjegyzem, ebben az olvasatban pedig, amikor azt várják el egyébként jobboldali értelmiségiek is az Orbán-kormánytól, hogy „konszolidálódjon”, akkor ez az elvárás téves és önmagában veszélyes is.

Téves, mert a politikában folyamatos küzdelem van. Téves, mert a politikában az sikeres, aki mozgásban marad. Téves, mert mindig van új kihívás, ahogy van új kihívó is. És önveszélyes, mert a kormánynak is fenn kell tartania saját támogatói bázisa szimpátiáját, és nem szabad lemondania egy percre sem arról, hogy ő is jogot formáljon a senki földjének birtokba vételére. Főként, hogy a senki földjén rengeteg fiatal vagy éppen első szavazó jelenik meg.

A demokrácia alaplogikája a többség szavazatáért való küzdelem. Így az a fajta elvárás, hogy a kormány ne vállaljon konfliktust, vagy ahogy a jobboldali értelmiség mondani szokta, „konszolidálódjon”, teljes mértékben téveszmén alapszik. Ideális gondolat ugyan, de téves. Mert az a politikai erő, amely ma elveszti a senki földjéért folytatott küzdelmet, az a választásokat, azaz a hatalmat is elvesztheti holnap. Így el lehet várni ugyan a kormánytól, hogy a szakpolitikában kiszámítható legyen, a gazdaságban és a társadalompolitikában hosszú távú célokat jelöljön ki, és persze azt is, hogy az embereket ne zargassa feleslegesen politikai kérdésekkel, de azt követelni, hogy ne maradjon mozgásban, vagy ne küzdjön mindennap a következő választásokig, merő ábránd, illetve öngyilkos stratégia. Meg kell szokni, hogy mindez a demokrácia alaplogikájából és a jelen politikai helyzetből következik. Ahogy meg kell értenie a jobboldali értelmiségnek azt is, hogy politika működése más természetű, mint azt esetleg az elmúlt harminc évben gondolta, és ami miatt sokszor vereséget szenvedett az általa is támogatott kormányzat.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom