Őry Mariann

Vélemény és vita

Térden Európa

Álláspont. Fegyelem, precizitás, szigor, rend – ezeket a tulajdonságokat társítjuk elsősorban a németekhez.

Ebből a sztereotípiából kiindulva a német rendőrséget, hadsereget és hatóságokat is úgy képzeljük el, hogy az egyszeri állampolgár teljes nyugalommal rájuk bízhatja a biztonságát és úgy általában a közrendet.
Na most ehhez képest a német belügyminisztérium szóvivője az elmúlt napokban elismerte, hogy van némi fennakadás a menedékkérelmek kezelésében, ugyanis mintegy hatszázezer menedékkérőről nem tudják, hogy hol van. Emésszük ezt egy kicsit: a német belügyminisztérium szeme elől egészen egyszerűen eltűnt hatszázezer vadidegen ember. A brit Express újság cikkének címében csupa nagybetűvel szedte, hogy a németek NEM TUDJÁK, hogy hol vannak ezek az emberek, és tulajdonképpen meg is lehet érteni, hogy ezt miért érzik egy kicsit döbbenetesnek.

A helyzet ugyanis az, hogy Németországba 1,1 millió migráns érkezett tavaly, beadták a menedékkérelmüket, aztán ennek a tömegnek több mint a fele felszívódott. Lehet, hogy másik tartományban adtak be kérelmet, lehet, hogy továbbmentek Dániába, Svédországba, Finnországba – nem tudják, nem tudjuk, senki se tudja. Nem tudjuk, hogy hamis-e az útlevelük, nem tudjuk, hogy van-e nekik több, még azt sem tudjuk, mennyi idősek, honnan jöttek és mi a nevük.

Szilveszterkor Kölnben kiderült, hogy pontosan mennyire is ura a helyzetnek a német rendőrség. Semennyire. Nincs is ebben semmi meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a tavalyi év nagy részét jellemző migránseufória és az elharapódzó politikai korrektség hogyan befolyásolta a rendőrség munkáját és a velük szemben támasztott elvárásokat. Mind unásig ismerjük a nyári és őszi hónapok nemzetközi narratíváját: a magyar rendőr rossz rendőr, mert vízágyúval válaszol, ha kövekkel és betondarabokkal dobálja a határkerítést áttörni akaró, feldühödött tömeg. A bajor rendőr ezzel szemben jó rendőr, mert leül játszani az aranyos menekült kisgyerekkel, és ez mennyire cuki, emberi már. A német rendőr lehetőleg igyekezzen inkább aranyos lenni, mintsem szigorú, az ugyanis könnyen felveti a gyanút, hogy rasszista.

Nincs mit irigyelni a svéd rendőrök helyzetén sem. „Térdre kényszerítettek minket” – mondta az SVT.se hírportálnak egy svéd rendőr, persze névtelenül, mert fél. Stockholm központjában a rendőrség kapitulált a pályaudvar környékén garázdálkodó észak-afrikai fiatalok előtt. Lopnak, fogdossák a lányokat, felpofozzák őket, ha visszaszólnak. A rendőrség nem tud mit kezdeni ezekkel a fiúkkal, akikről azt sem lehet biztosan megmondani, mennyi idősek és mi a nevük – nyilván mind azt mondja, hogy kiskorú.

A horrorsztorikért már nem is kell az alternatív médiáig menni, olyan lapok, mint a német Die Welt is, hosszan írnak arról, hogy a menekültszállásokon pokol várja a nőket. A lapnak múlt héten egy kétgyermekes anya, aki több szálláson is lakott már, nyíltan kimondta: el sem tudta képzelni, hogy Németországban ilyen állapotok lehetségesek. Minden este kijöttek a rendőrök, mert állandó balhék voltak a férfiak egyes csoportjai között, sose mert a mosdóba egyedül menni, és zuhanyozni is csak azzal a tudattal lehetett, hogy bármikor rátörhetik az ajtót. Egy bielefeldi szállásról így beszélt: a nőket ott semmibe veszik, úgy bánnak velük, mint a kutyákkal.

Röviden: Nyugat-Európában a hatóságok, úgy, ahogy van, elvesztették a kontrollt a bevándorlás felett. Azt hinnénk, hogy a kölni szilveszter felnyitja a döntéshozók szemét, hogy óriási a baj, de ha belegondolunk, változott érdemben valami az Európa biztonságára irányuló intézkedések terén a Charlie Hebdo elleni támadás, vagy a párizsi merényletek után? A levegőben lóg a kérdés. Bármilyen hihetetlen, a nyugati véleménydiktatúra Kölnt is kimagyarázza, leporolja a statisztikákat, hogy hol, mikor, hány nemi erőszak volt. Miközben nyilvánvalóan minden egyes nemi erőszak borzalmas és büntetendő dolog, mégis, milyen gyomor kell ahhoz, hogy valaki ezek sorába illessze, ha egy több száz fős csoport tömegesen nőkre támad a kölni dóm előtt szilveszterkor?

Ez nem az európai statisztikákból ismerős, hanem a kairói Tahrír térről. Ha innen nézzük, akkor máris nehezebb felhőtlenül visszagondolni az öt évvel ezelőtt kezdődött úgynevezett Arab Tavaszra.