Vélemény és vita
Te csodás
Budapestre költöztél? Tényleg? De hát mégis miért? – kérdezték évekig hitetlenkedve a bennszülöttek a nyugatiakat, akik fogták magukat, és itt akartak élni
Budapestre költöztél? Tényleg? De hát mégis miért? – kérdezték évekig hitetlenkedve a bennszülöttek a nyugatiakat, akik fogták magukat, és itt akartak élni, nem kiküldetés és nem magyar házastárs miatt. Hanem mert miért is ne.
Magyarországra költöző franciáknak - mert több van, mint gondolnánk – segítő barátom mesélte a minap, hogy a mobilszolgáltató munkatársa, amikor megtudta, hogy Franciaországból ideköltözöttek a leendő ügyfelek, csak ennyit kérdezett: biztonsági okokból?
Meg sem lepődtem, amikor egy svéd azt mondta, most főleg nyaralni jött és olcsón inni, de lehet, hogy visszajön és marad is. Az olcsó ital miatt önmagában azért nem lenne érdemes. Azért jönne, mert úgy érzi, ha valahol valaha be tud majd illeszkedni, az Budapest lesz. Súlyos mondat – azóta sem hagy nyugodni.
Kinek mit jelent Budapest azok közül, akik ide jönnek? Nemcsak nyaralni, hanem élni. Van, aki a saját helyét nem találja abban a társadalomban, ahova született, vagy mert ő más, mint ők, vagy mert a társadalom vált felismerhetetlenné körülötte. Budapest szép város és nem is drága, az emberek pedig kedvesek – mondják sokan, akiknek Budapest lett az új otthonuk Párizs, Brüsszel vagy Stockholm helyett. Azt már kevesebben mondják ki, hogy „migrációjuk” tulajdonképpen az addig csak városon, országon belül megvalósuló „white flight” része - szóval az, amikor az európai „őslakosság” előbb kerületet, majd várost, majd országot vált. Félve írom ezt le, de létező terminusról beszélünk, és csak a burokban élők számára kényelmes magyarázat simán rasszistának nevezni azokat, akik családostul váltogatják a lakóhelyüket. Persze tudom, velük van a baj, hogy nem érzik a multikulturális társadalom frissítő szellőjét az arcukon.
Óvatosságra intem azért azokat, akik illúziókkal érkeznek Budapestre. Aki nem tud magyarul és nem tud kínjában nevetni, amikor a kelleténél gyakrabban jut eszébe Kafka – hát annak nehéz. Persze mi úgy tudjuk, hogy példásan kedvesek vagyunk a külföldiekkel, de ez azért csak félig igaz. Többen megerősítették, lehet valaki vikingek leszármazottja, egy nyűgös kisbolti pénztárosnő erőfeszítés nélkül úgy megalázza a magyartudás hiánya miatt, hogy legközelebb az utcát is elkerüli. Ezenkívül Budapest nemcsak a belváros vagy a VIII. kerület barátságosabbik része. Aki nyugati nagyvárosban él, az nem vizionálja horrorgettónak a VIII. kerület külső részét sem. Igaz, a Hős utcába azért a párizsi éjszakában edződötteket sem küldeném be nyugodt szívvel.
„Ha van régi Európa, akkor az itt van, arról nem is szólva, hogy ha arról beszélünk, hogyan képzeljük el Európa fővárosát, akkor gyakrabban jut eszünkbe Budapest, mint Brüsszel” – sokan megerősíthetik Orbán Viktor idei tusványosi beszédének mondatát. Budapest, Pozsony, Prága, Varsó ma tényleg a régi Európa. Csakhogy miközben minden egyéni sorsot meg lehet érteni, Budapestről nem lehet egész Európát megmenteni. Magától ugyanis nem vesz más irányt Nyugat- és Észak-Európa „fejlődése”, és bár Magyarország idealizálása jó arra, hogy erőt merítsünk belőle, aligha oldja meg a problémát, hosszú távon egészen biztosan nem. Szedjétek össze magatokat!
Nagyon szeretnénk Európát tíz, húsz, ötven év múlva is felismerni.
Magyarországra költöző franciáknak - mert több van, mint gondolnánk – segítő barátom mesélte a minap, hogy a mobilszolgáltató munkatársa, amikor megtudta, hogy Franciaországból ideköltözöttek a leendő ügyfelek, csak ennyit kérdezett: biztonsági okokból?
Meg sem lepődtem, amikor egy svéd azt mondta, most főleg nyaralni jött és olcsón inni, de lehet, hogy visszajön és marad is. Az olcsó ital miatt önmagában azért nem lenne érdemes. Azért jönne, mert úgy érzi, ha valahol valaha be tud majd illeszkedni, az Budapest lesz. Súlyos mondat – azóta sem hagy nyugodni.
Kinek mit jelent Budapest azok közül, akik ide jönnek? Nemcsak nyaralni, hanem élni. Van, aki a saját helyét nem találja abban a társadalomban, ahova született, vagy mert ő más, mint ők, vagy mert a társadalom vált felismerhetetlenné körülötte. Budapest szép város és nem is drága, az emberek pedig kedvesek – mondják sokan, akiknek Budapest lett az új otthonuk Párizs, Brüsszel vagy Stockholm helyett. Azt már kevesebben mondják ki, hogy „migrációjuk” tulajdonképpen az addig csak városon, országon belül megvalósuló „white flight” része - szóval az, amikor az európai „őslakosság” előbb kerületet, majd várost, majd országot vált. Félve írom ezt le, de létező terminusról beszélünk, és csak a burokban élők számára kényelmes magyarázat simán rasszistának nevezni azokat, akik családostul váltogatják a lakóhelyüket. Persze tudom, velük van a baj, hogy nem érzik a multikulturális társadalom frissítő szellőjét az arcukon.
Óvatosságra intem azért azokat, akik illúziókkal érkeznek Budapestre. Aki nem tud magyarul és nem tud kínjában nevetni, amikor a kelleténél gyakrabban jut eszébe Kafka – hát annak nehéz. Persze mi úgy tudjuk, hogy példásan kedvesek vagyunk a külföldiekkel, de ez azért csak félig igaz. Többen megerősítették, lehet valaki vikingek leszármazottja, egy nyűgös kisbolti pénztárosnő erőfeszítés nélkül úgy megalázza a magyartudás hiánya miatt, hogy legközelebb az utcát is elkerüli. Ezenkívül Budapest nemcsak a belváros vagy a VIII. kerület barátságosabbik része. Aki nyugati nagyvárosban él, az nem vizionálja horrorgettónak a VIII. kerület külső részét sem. Igaz, a Hős utcába azért a párizsi éjszakában edződötteket sem küldeném be nyugodt szívvel.
„Ha van régi Európa, akkor az itt van, arról nem is szólva, hogy ha arról beszélünk, hogyan képzeljük el Európa fővárosát, akkor gyakrabban jut eszünkbe Budapest, mint Brüsszel” – sokan megerősíthetik Orbán Viktor idei tusványosi beszédének mondatát. Budapest, Pozsony, Prága, Varsó ma tényleg a régi Európa. Csakhogy miközben minden egyéni sorsot meg lehet érteni, Budapestről nem lehet egész Európát megmenteni. Magától ugyanis nem vesz más irányt Nyugat- és Észak-Európa „fejlődése”, és bár Magyarország idealizálása jó arra, hogy erőt merítsünk belőle, aligha oldja meg a problémát, hosszú távon egészen biztosan nem. Szedjétek össze magatokat!
Nagyon szeretnénk Európát tíz, húsz, ötven év múlva is felismerni.