Talán nem késő

Követelve, hogy ne a legfőbb törvényhozás, vagyis az Országgyűlés, hanem referendum döntsön az üzletek vasárnapi zárva tartásának ügyéről!

Ha demokratikus beállítottságú valaki, az elvben nem ellenezhet semmiféle népszavazást, tulajdonképpen még a legértelmetlenebbet sem, legfeljebb nem megy el voksolni, ezzel nyilvánít véleményt az adott kezdeményezésről. Itt most viszont valami egészen másról van szó. A balliberális oldal harci kérdéssé akarja avatni a vasárnapi zárva tartás ügyét, hasonlatosan a netadó és az útdíj problémájához, úgy gondolja, elég sokakat érint ez ahhoz, hogy végre komoly tömegeket állíthasson maga mögé.

Bár általában gazdasági érvekkel - forgalomkiesés, profitcsökkenés, létszámleépítés - hozakodik elő a ballib tábor, ezek az érvek azonban már csak azért is sántítanak, mert a törvény nem totális üzletbezárásról rendelkezik, lesznek nyitva tartó boltok, ahol minden szükségeset meg lehet kapni…

A valóságban a dolog szellemi, spirituális oldala bőszíti a balliberális tábort. Az, hogy az Országgyűlés döntése a családok megerősítésére törekszik, márpedig ballib felfogás szerint a család, az abból épülő nagyobb közösség, a nemzet épp olyan korszerűtlen fogalom, mint maga a vasárnap, ez a régről itt maradt keresztény csökevény. Nem tartja sokra ez a tábor a magyar embereket sem. A népszavazás ötlete arra épít, hogy az elmúlt huszonöt évben sikerült igazi konzumidiótává formálni a magyarok széles rétegeit, akik számára a bevásárlócentrumok nyújtják a legtartalmasabb hét végi programot. Azokra, akiknek ez lett a kultúrájuk, a plázákban való kába bolyongás, s akik arra szavaznak, akinek színesebb a szórólapja.
Talán nem késő még bezárni…