Vélemény és vita

Tájkép csata előtt

Álláspont. Akár tetszik, akár nem, szeptemberrel nemcsak a tanév kezdődik meg Európa-szerte diákok tízmilliói számára, de az unióban zajló, többfrontos politikai küzdelem újabb szakasza is

A következő nagy csata a kevesebb mint háromnegyed év múlva esedékes európai parlamenti választás, amelynek kampánya máris elindult. Orbán Viktor és Matteo Salvini múlt keddi milánói találkozója vörös posztó volt a brüsszeli birodalmi központ és a balliberális európai politikusok szemében, mivel a magyar miniszterelnök és az olasz belügyminiszter teljes egyetértésben deklarálta, milyen Európát akar, miért kíván küzdeni, és kit tart a fő ellenfélnek.

Amikor Orbán Viktor kijelentette, hogy ma a migráció a legfontosabb kérdés a kontinensen, s az európai parlamenti választási kampány a bevándorláspárti és a bevándorlásellenes erők harca lesz, továbbá új szellemi alapokon álló Európára van szükségünk, voltaképpen megerősítette a magyar kormány jól ismert álláspontját és több mint három éve következetesen folytatott politikáját. Mint az idei Tusványoson már világosan kifejtette, a jövő évi EP-választások fő tétje az, hogy a liberális nem-demokrácia vagy a kereszténydemokrácia kerekedik-e felül, s jó esélyünk van arra, hogy májusban a ’68-as elitnek is búcsút mondjunk. Ha sikerül, jönnek a ’90-esek: az antikommunista, keresztény elkötelezettségű, nemzeti érzelmű nemzedék következhet az európai politikában.

Ezt a helyzetértékelést most azzal az új elemmel egészítette ki, hogy fő ellenfélként megnevezte a bevándorláspárti tábor vezetőjét Emmanuel Macron szemé­lyében. Erre a francia elnök ingerülten úgy reagált, hogy Orbán és Salvini jól teszik, ha őt tartják a fő politikai ellenfelüknek, és egyúttal hadat üzent nekik mint a „nacionalista”, „populista” erők vezetőinek. Hogyan lehet az 1977-ben született Macron a ’68-as elit képviselője? Többek között úgy, hogy (friss hírek szerint) be akarja venni kormányába a ’68-as franciaországi diáklázadások egyik főkolomposát, a még az akkori francia kommunisták által is túl szélsőségesnek tartott anarchistát, Daniel Cohn-Benditet, aki nem is oly rég még az Európai Parlamentben ordítozott, és aki még mindig forradalomról álmodozik. Nyilván ez is tetszik a balliberális Macronnak, aki Forradalom címmel pár éve megjelent könyvé­ben „demokratikus forradalmat” ígért. Hogy a hazájában egyre népszerűtlenebb elnök mit is ért ezen? Néhány napja dán egyetemistáknak kifejtette, hogy nincsenek igazi dánok meg igazi franciák, csak igazi euró­paiak. Azzal is megsértette honfitársait, hogy szerinte a franciákat mindig is jellemezte egyfajta „gallos viselkedés”, midőn ellenzik a „progresszív” változásokat.

A befektetési bankárból politikai befektetővé avanzsált Macron szerint a nemzetek idejétmúltak, csak akadályai az általa óhajtott európai egyesült államoknak. A meggyengült, politikai túléléséért küzdő Merkel helyébe lépve Európa erős embere szeretne lenni, aki valamiféle nemzetek fölötti, multikulti, egy központból vezérelt, bár színes, de arctalan és azonosíthatatlan masszává formálná Európa kultúrnépeit. Ebben nemcsak a magyarok, lengyelek, csehek, olaszok, osztrákok, bajorok stb. fogják útját állni, hanem remélhetőleg saját nemzete is.

A májusig tartó nagy csata megkezdődött, a következő részütközet a globalista birodalmiak és a nemzeti szuverenisták között vasárnap Svédországban lesz, a jövő héten pedig az EP-ben, ahol a Sargentini-jelentésről vitáznak és szavaznak. Virág elvtárs felejthetetlen bonmotja ma is érvényes: „A nemzetközi helyzet egyre fokozódik.” Ezért jó, ha megőrizzük a nyugalmunkat, erőnket és derűnket – nagy szükség lesz rá.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom