Szuverenitás, méltóság

Csakhogy szemben azokkal, akik itthon kitartóan Orbán Viktor elszigetelődését vizionálják, a New York Times nem hallgatja el az igazságot ebben a kérdésben. A cikk szerint nagy győzelem a magyar kormánynak az amerikai külügy régi káderei által kiírt, „független vidéki sajtót” támogató pályázat eltörlése, és általánosságban is mutatkozik egy irányváltás. Megjegyzik, Trump kedveli az erős vezetőket, és ebben az esetben nem csak egyéni ízléséről van szó, hanem az új amerikai diplomácia is irányt váltott vele együtt. Látványosan megváltozott a hangnem Washingtonban, magasabb szintűek lettek a találkozók, maga Trump és fehér házi köre is tisztában van a magyar kormány politikájával.

Elemzők sietnek megmagyarázni, hogy Trump Orbán iránti szimpátiája tulajdonképpen az Európai Unió elleni támadás, hiszen a Brüsszellel szemben kritikus tagállami vezetők támogatása nem is szólhat másról. Ez több szempontból is téves megállapítás. Egyrészt az euró­pai politika alakulását csak kis mértékben befolyásolja Trump ízlése, másrészt pedig éppen akkor lenne az Európai Unió, vagy inkább fogalmazzunk úgy, Európa ellensége, ha teljes mellszélességgel Brüsszel törekvé­seit támogatná.

A jelenlegi uniós vezetés ugyanis – beleértve az Euró­pai Bizottságot és a Parlament jó részét – kisgömböcként próbálja bekebelezni az újabb és újabb jogköröket. Uniós biztosok, mint például a német Günther Oettinger nyíltan felvetik, hogy értelmetlen a jelenleg Lengyelországot és talán majd hazánkat is érintő, szavazatmegvonással való fenyegetőzés, hiszen egy tagállami vétón elbukhat a fő büntetés. A következtetése pedig természetesen az, hogy nyirbáljuk meg a kellemetlen nemzetállami jogköröket, több hatalmat a Bizottságnak! Folyamatos a törekvés arra, hogy minél több ügyben lehessen többséggel dönteni, keresztülerőltetni a nagyok akaratát. Az ilyen hozzáállás pedig jól láthatóan rombolja az unióba vetett bizalmat, ellenállást szül, hiszen éppen az évek óta napirenden tartott kötelező elosztási kvóta kapcsán láthatjuk, milyen veszélyei vannak annak, ha egy rossz ötletet minden áron át akarnak vinni. Ilyenkor van szükség a Trump által is értékelt egyenes kiállásra. A kvóta ügyében pél­dául nem szabad alkudozni, mert az egyszeri és önkéntes ötletekből maholnap általános szabály lesz, a migráció utánpótlása pedig szinte végtelen.

A terjeszkedő brüsszeli bürokráciával szemben sorra fognak kinőni Európában az erős vezetők és mozgalmak, akik és amelyek visszaadják majd Európa világpolitikai státuszát. Erős Európa ugyanis csak erős nemzetállamokra épülhet, ezt mondja a magyar kormány és egyre több a magára talált, vagy újonnan létrejött politikai erő. A szuverenitás felszámolására való törekvés eddig sem tette erősebbé Európát, és nem is törődhetünk bele olyan jövőbe, ami az Európai Egyesült Államok felé vezet.

Donald Trumpot erős vezetőnek választották meg, és egészen biztosan nem fog szürke hivatalnokokat, percembereket, klónozott technokratákat tisztelni. A világpolitikai játszmákba csak méltósággal, önbizalommal lehet beleállni, a kis Magyarországnak ugyanúgy, mint a regionális és világhatalmaknak. Nem minden erős vezető szükségszerűen a barátunk, de nem is az ellenségünk, a bölcsesség abban rejlik, hogy saját érdekeink képviseletével tiszteletet vívjunk ki. Jól kössük meg a szövetségeinket, ne veszítsük el az iránytűnket. Merjünk nagyok lenni.