Vélemény és vita

Szülő egy, szülő kettő

A politikailag korrekt közbeszéd diktatúrája és a liberális hegemónia, kulturális és társadalmi értelemben ismét adott egy jókora pofont a normalitásnak

És ismét – a nagy francia forradalom óta minden „haladó” gondolatban élen járó – galloknál ütöttek rést az épelméjűség páncélján; új és új lépéseket téve ezzel a senki földje felé. Egy olyan szép új világ irányába, ahol mindent, ami a józan ember számára természetes, ilyetén módon felforgathassanak. Ahol a családok szent kötelékét szétszakíthatják, és ahol egy férfi és egy nő gazdasági, érzelmi, szellemi közösségét atomjaira robbanthatják. Azért, hogy a természetes közösségek eltörlésével gyökértelen és atomizált fogyasztókat neveljenek fel, akik feloldódnak a globális világ szivárnyszínű lötyijében, míg nem falja fel ismét önmagát a modern liberálisok agyament forradalma. Rosszabb esetben – ha követőik akadnak – nem pusztul el minden olyan érték, amely a nyugati ember számára biztonságos életteret jelentett.

A francia nemzetgyűlés a minap megszavazta a „progresszív” Macron-párti Valérie Petit törvényjavaslatát, ami szerint az iskolai adminisztrációban a jövőben az „anya” és az „apa” megjelölést felváltja az érzelemmentes, a végtelen szabadságot (szabadosságot) tükröző, semmilyen kisebbséget nem sértő, de a többség akaratával és az évezredes hagyományokkal ellentétes szamárság. A kormánypárti képviselő indoklása szerint az eddig használt „jelölések” nem veszik figyelembe az azonos neműek alkotta családokat, ezért a jövőben a „szülő 1” és „szülő 2” („parent 1” és „parent 2”) megnevezéseket kell majd használni apa és anya helyett. És a hülye franciák (a francia hülyék), a haladáspárti liberálisok és a baloldaliak, no meg a posztmarxista hatvannyolcasok fiai és unokái mellé álltak ennek az esztelenségnek. Annak ellenére, hogy nem minden francia idióta, így a többségi társadalom és a jobboldali képviselők már el is kezdtek dolgozni azon, hogy a szenátus segítségével vagy egy polgári mozgalommal elejét vegyék annak, hogy a világ normális fele kiröhögje őket. (Bár beszédes, hogy a statisztikák szerint Franciaországban ma már közel háromszázezer gyermek él homoszexuális párkapcsolatú családban!)

Mert miről is szól ez az egész politikailag korrekt, önmagát progresszívnek vélő sületlenség? Első ránézésre az individuum korlátlan szabadságának növeléséről, ami tovább rombolja az összes közösségi együttlét értékét. Ami hamiskás módon a kozmopolitizmus (világpolgárság) csalfa hívószavával és az „örök béke” megteremtésének (no meg a történelem végének) vágyával felvértezve veri széjjel a történelmünk összes működő és döntéseinkben valódi iránytűként szolgáló értékrendszerét. Minden felelősség nélkül, ifjakat tévesztve meg valamiféle entellektüel divattal.

Másrészről komoly társadalompolitikai célok felé is mutat eme út követése. Kis lépés a franciáknak, nagy lépés az emberiségnek – mondhatnók. A nyugati kultúra ugyanis önmagában hordozza a felvilágosodás naiv hitében rejlő önsorsrontó elveket. Azokat, miszerint a természet legyőzhető, és az emberi élettér mesterségesen átalakítható – és ez jó. Hogy mindennel le kell számolnunk, ami a történelmünk kulturális normáit illeti – mert ez jó. Hogy mindent, de mindent az egyén szabadságának végtelenségéből meghatározni a kizárólagosan jó ideológia, és aki ezt nem fogadja el, annak homlokára valamilyen billogot égetni – Fasiszta, náci, xenofób, homofób, rasszista és „mittudommégmi”…

Pedig az értékek nélküli individuum, amelynek semmiféle közösségi gyökere és semmiféle társadalmi korlátja vagy éppen a többiekkel szembeni kötelessége nincs – csupán boldogtalan és gyűlölködő, esetleg a hübrisz (gőg) bűnében szenvedő világcsavargó, nem pedig világpolgár.

De ha a jogalkotás hatalma egy kisebbség kezébe kerül, könnyen gondolhatja azt, hogy a többséggel szemben nála van a bölcsek köve. Az univerzális és meliorista (azaz a földi életet a jövőben jobbá tehető mesterséges konstrukciójú) ideológia már szellemi és gazdasági erőszakkal is terjeszthető a világban. Az egyén nagy szabadságának tágítása során viszont nem veszik észre azt, hogy átlépik a normalitás határait, hogy több pusztítást végeznek, mint haladást. Mert az ilyen és effajta társadalompolitikai célok önmagukban hordozzák az európai értékek további rombolását. És ne felejtsük azt sem el, hogy ha már „apa” helyett „szülő 1” és „anya” helyett „szülő 2” jelölés lesz az iskolákban, akkor hol érvényesül majd a gyermekek egészséges testi-lelki fejlődéshez való joga? Vagy az már lehúzták a WC-én? Ahogy minden más értékes dolgot, amelyért érdemes élni, amelyben biztonságos és boldog élet lehetősége nyílik meg a valódi férfinak és nőnek, és persze a normális gyerekeknek? Valamit tenni kell, cselekedni kell, mert ha szétesik a család intézménye, ha elpusztul minden természetes közösség, legyen az a család, a nemzet vagy egy hitbéli társulás, amely transzcendens normák követését teszi lehetővé, akkor mi lesz a férfiból és mi lesz a nőből? És mi lesz az emberből? Ember egy, kettő, három, X?

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom