Kristály Lehel

Vélemény és vita

Született biztosok

Álláspont. Van egy rossz hírem Molnár Csabának, Rui Tavaresnek, Szanyi Tibornak, Ulrike Lunaceknek, Jávor Benedeknek és Viviane Redingnek

Navracsics Tibor tagja lesz az Európai Unió kormányának. Tagja lesz, bár nem önmagát jelölte az Európai Bizottságba, mint azt a szlovén Alenka Bratusek tette. De Navracsics Tiboron az sem kérhető számon, hogy az energiaszektorban való érdekeltségei miatt összeférhetetlenség gyanúja merülne fel, ami a spanyol Miguel Arias Canete alapvető problémája volt a biztossá válás útján.

Menjünk tovább, például Nagy-Britanniába. Ahol nemzettársai azért aggódhattak Jonathan Hill sorsáért, mert meghallgatásakor egyszerűen nem adott konkrét válaszokat a képviselők kérdéseire, tehát személyében nem bizonyult eléggé alkalmasnak a biztosi munkára. (Más kérdés, hogy egykori lobbistaként többen inkább a londoni City érdekeinek a képviseletét féltették tőle az európai érdekek felvállalásának ellenében.)

Ugyancsak személyében kérdőjelezték meg a cseh Vera Jourovát, aki többek szerint nem adott eléggé konkrét, egyenes válaszokat, s bizonyos területeken nem mutatott elég érzékenységet, nem volt víziója a neki szánt szakterületről. Navracsics ugyanakkor még csak nem is Pierre Moscovici. A franciák jelöltjével szemben azért támadtak kételyek, mert párizsi pénzügyminiszterként nem sikerült leszorítania három százalék alá a költségvetési hiányt.


Ugyan Navracsicson többször és többen is próbáltak fogást találni, támadói rendre alulmaradtak, az ügyében illetékes szakbizottság pedig kimondta: a magyar jelölt alkalmas EU-biztosnak, de a testület nem támogatja, hogy a kultúra, az oktatásügy, az ifjúságpolitika és az uniós polgárság portfólióját kapja meg. A baloldali többségű szaktestület éppen csak azt nem mondta ki, hogy Navracsics Tibor egy született biztos. Pedig az.

Egyszerű. Nem? Mit nem adott volna Bratusek, Canete, Hill, Jourova vagy Moscovici egy ilyen döntésért! Hogy szakbizottságaik kimondják a tutit: ők is született biztosok. Az eddigi leosztás ihletettsége miatt pedig főjön csak Jean-Claude Juncker feje. Navracsics Tibor sem pont a kultúra, az oktatásügy, az ifjúságpolitika vagy az uniós polgárság élén képzelte el biztosi munkáját, de alázattal tudomásul vette, amit hazánknak mértek, és megküzdött érte.


Kilóg a lóláb. Látjuk, kik ülnek a szekéren: néhány anyaszomorító, vállalhatatlanul kretén és nemzetietlen baloldali, továbbá a hozzájuk csapódott zöld meg liberális, volt meg jelenlegi európai parlamenti képviselők. Olyanok, mint az MSZP-s Szanyi Tibor vagy Gyurcsány Ferenc házi kedvence, a DK-s Molnár Csaba, akik szemérmetlenül élcelődtek a bizottság hétfői döntése után, s közülük utóbbi egészen őszinte hitvallással állt elő kedden Brüsszelben, magyar újságírók előtt: „A nemzeti szuverenitás egy 19. századi mítosz, ideje leszámolni vele.”

De ott ül azon a szekéren Viviane Reding volt luxemburgi uniós biztos is, aki szerint a magyar jogállam destabilizálása és a sajtószabadság elleni támadások nyomot hagytak, s az EP ezért nem akarta a volt igazságügyi miniszternek adni a kulturális tárcát.


Pedig szó sem esett arról, hogy Navracsics mit nem tarthat meg az eddig neki szánt csomagból. Még az is megtörténhet, hogy az Elnökök Értekezlete félresöpri a szakbizottsági részleges elutasítást, és jelöltünk hatásköre legfeljebb az uniós polgárságra nem terjed majd ki.

Éppen ezért szomorú a hírem a kárörvendők számára. Ha nem is visz majd mindent, de Navracsics Tibor ott lesz az Európai Bizottságban. Bármennyire is fáj a nevezetteknek, hogy a szuverén és az erkölcsi fertőt elítélő Magyarországot, ahol a Fidesz bátorkodott kétszer is kétharmaddal nyerni és ezzel egy biztonságos, konzervatív és kulturált társadalmi berendezkedést megteremteni, nem nyomták a víz alá.


A bolondok szekerén a gyeplőt egyébként az az Ulrike Lunacek (az Euró­pai Parlament osztrák, zöldpárti alelnöke) kapkodja ki a hazánkat elítélő jelentést szerző Rui Tavares kezéből, aki szabadidejében az egyik házigazdája annak a koncertnek, amelyet Conchita Wurst, az osztrák szakállas nő ma az uniós törvényhozás épülete előtt ad.

Addig jó nekünk, amíg ezek hazánktól jó messzire csápolnak egymásnak. Ártani a magyaroknak úgyis egyre kevésbé tudnak, s azt is csak akkor, ha megindulnak errefelé. Akkor viszont remélhetőleg még valahol a Lajtán túl kitörik a szekerük kereke. Ha nem, eltakarjuk kicsinyeink szemét.

 

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom