Sinkovics Ferencă

Vélemény és vita

Szomorúbb részek

Megy a harc, a hazai balliberális politikai tábor talán még mohóbban sóvárog a hatalom után, mint valaha.

Most épp a Quaestor-ügyet boncolja és trancsírozza, igyekszik rátolni az egészet a Fideszre, tokkal és vonóval együtt.

De ez már csak természetes a részéről. A lárma és a nagy sürgés-forgás átmenetileg eltereli a figyelmet a másik nagy „ütőkártyájáról”, a vasárnapi zárva tartás kérdéséről, pedig a valóságban ezt tekinti a legerősebb lapnak az Orbán-kormány megbuktatásáért folytatott harcában a balliberális oldal. És ezt az adut hamarosan újra elő fogja venni…

Terjedelmi okok miatt nincs most mód elsorolni és elemezgetni az Orbán-buktató terveket és kezdeményezéseket, amelyeket a balliberális politikai tábor eszelt ki a hatalomváltás kierőszakolására. Legyen most elég annyi, hogy reményeinek és várakozásainak jelentős részét abba a hadüzenetbe foglalta össze, amelyet a vasárnapi zárva tartás kapcsán küldött a kormánynak. A balliberális oldal felmérései és kalkulációi szerint ugyanis ez a kérdés mozgatja meg a legnagyobb tömegeket, ezen a téren a legnagyobb az emberek Orbán-ellenes felháborodása és talán cselekvési készsége is.

Annak ellenére sem tesz le tervéről a balliberális oldal, hogy a vasárnapi zárva tartással kapcsolatos riogatásai és meglehetősen „félrehordó” gazdasági és szociális előrejelzései nem igazolódtak be. A társadalom simán „túlélte” az első két zárva tartó vasárnapot. Méghozzá úgy, hogy hét közben vásároltak be az emberek, és ha kifelejtették a lisztet vagy a cukrot, azért elküldték a gyereket a vasárnap is nyitva tartó kisboltba, mert a ballib sajtótudósításokkal ellentétben bőven lehet találni ilyeneket. Érdekes módon a kihalt Tesco-parkolókról közölt fényképek sem hatottak meg senkit, különösen nem a negyvenesek, ötvenesek vagy a még idősebbek korosztályát, ők még emlékeznek fia­talkoruk vasárnapjaira, amelyeken megnyugtató csend ült mindenütt.

Persze, ha nem hatnak a primer effektusok, akkor nyilván olyan eszközökkel él majd balliberális oldal, amilyenekkel élt már például Tóbiás József, az MSZP elnöke. Szerinte a vasárnapi zárva tartás az emberek szabad választásába való súlyos beavatkozás. Hoppá! Ez már a filozófia éteri magassága – vagy mélysége? –, még megérjük, hogy Tóbiás Spinoza vagy Kierkegaard téziseit elemzi majd az Országgyűlésben. Újabban két radikális elem került a balliberális stratégia tengelyébe az ügyben.

Az egyik az a kijelentés, amely szerint a kormány és a fideszes parlamenti többség szándékosan szembement az emberek akaratával, amikor a vasárnapi boltbezárásról döntött. A másik pedig az a népszavazási kezdeményezés, amelyben a Liga Szakszervezeteket, valamint a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségét tolja maga előtt a ballib tábor. (Friss hír, hogy most az Alkotmánybírósághoz is elküldte őket a kérdésben.) Világos, hogy a ballib oldal áll a dolog mögött, mert sok kisebb vállalkozónak, azaz kisboltosnak éppenséggel előnyére lehet a nagyok vasárnapi zárva tartása. Mármint azoknak, akik az elmúlt években talpon tudtak maradni egyáltalán, s nem nyomták őket agyon az áruházláncok a fene nagy versenysemlegesség jegyében. Mellesleg sokan jogosan hiányolják a kormány kommunikációs tehetségét. A vasárnapi zárva tartásnak – kis túlzással élve – semmi köze gazdasági számításokhoz és ilyen-olyan profitrátákhoz, megtérülési mutatókhoz. A fogyasztói kultúra terjeszkedésének, a társadalom atomizálódásának akart véget vetni vele a KDNP. Azaz visszavezetni az embereket eredeti közösségeikbe, és megerősíteni ezeket a közösségeket a hozzájuk tartózó hagyományrendszerrel és kultúrával együtt.

Ha igaz, hogy nehéz idők jönnek a világban, akkor annál fontosabbak lesznek az egyes ember számára ezek a biztonságot adó közösségek, kötelékek. Mint például a család vagy a rokonság, a jó szomszédság... (Ugyan ki merné immár állítani, hogy nem szándékosan és tervszerűen igyekszik a globális pénzosztály – ez Orwell kifejezése – leszoktatni a családról és a közösségekről nemcsak minket, magyarokat, de az egész civilizá­ciót.) Abban reménykedik a balliberális oldal, hogyha a konzumkultúrára – azaz a teljes gondolat- és érzelemnélküliségre – szoktatott tömegek „népszavazhatnának” a kérdésben, akkor nemet mondanának a vasárnapi zárva tartásra.

Ha így is történne, attól ugyan még nem kellene lemondania az Orbán-kabinetnek. De a ballib tervek szerint lenne már egy felhangolt, felheccelt tömeg, amelynek indulatait pillanatok alatt politikai frekvenciákra lehetne hangolni. Ahogy történt ez már itt-ott, a világ szomorúbb részein.