Szocialista számmisztika

A sokadik megújulására készülő szocialista párt azonban időről időre megpróbálkozik ezzel, hiszen elég csak a számokat egy hazug szövegkörnyezetbe helyezni, néhány tényt elmaszatolni és készen is áll a politikai bűvészmutatvány. Ezúttal Bangóné Borbély Ildikónak sikerült demográfiai kérdésekről, népesedéspolitikáról, konkrétabban az élve született gyermekek számáról egy olyan varázslatos műsort bemutatnia, amely után még Rodolfó is megveregette volna a vállát. Csak a mesterrel szemben nem mondta, hogy vigyázat, csalok!

A szocialista képviselő szerint a Fidesz „elhibázott és torz gazdaságpolitikájának, szociálpolitikájának és oktatáspolitikájának következményeként ma már kijelenthetjük, hogy a kormány demográfiai harca megbukott: tragikusan kevés gyermek születik (…) míg a válság kirobbanásakor 99 ezer 149 gyermek született, addig 2011-ben már csak 88 ezer 149 gyermek látta meg a napvilágot Magyarországon.” Majd azért kissé maszatolva hozzátette, hogy ugyan „2015-re sikerült négy százalékkal több gyermeknek születnie, mint 2011-ben, de 2016 első öt hónapjának összesített adatai azt mutatják, hogy újra kevesebb gyermek születik”. S mindebből sikerült azt a nyakatekert konklúziót levonnia, hogy a népességfogyás megállítása csak álom maradt, a kormány törekvése megbukott.

Platón azért szapulta az ókori, közvetlen demokráciát, mert a minőségi ítéleteket, a jó és a rossz eldöntését egy olyan szavazásra bízták az athéniak, ahol a retorika eszközével le lehetett győzni az igazságot. De a számokat nem! A mai, „mediatizált társadalmakban” azonban már erre is képesek a politikusaink. Óriási fejlődés – mondhatjuk! Azokban az emberi közösségekben, ahol az egyén a tömegtájékoztatási termékeken keresztül informálódik, egyre kisebb lesz a valóságról való közvetlen ismerete, és ha egy-egy üzenetre nincs közvetlen tapasztalat vagy válasz, már nemcsak a minőségről, hanem a mennyiségről, a számokról is könnyedén lehet hazudozni, csupán úgy kell „előadni”.

Bangóné bűvészmutatványának azonban van egy titka. A népesedés- és családpolitikai döntések hatásai ugyanis csak több év múlva látszódnak meg. Ebből pedig az következik, hogy a 2011-es mélypont inkább tudható be a gazdasági válságnak és az azt hibásan kezelő Gyurcsány-, majd Bajnai-kormánynak, pontosabban az akkori családtámogatási megszorításoknak, nem pedig az Orbán-kormánynak. Ráadásul ha a számokat nézzük, akkor 2011-től kezdve (a 2013-as évet kivéve) folyamatos a növekedés. Tavaly ugyanis már 92 135 gyermek jött világra, ami négyszázalékos növekedés, és amiről Bangóné csupán kissé homályosan emlékezett meg mondandója közben. Mert vagy olyan butának néz bennünket, hogy azt hiszi, ha hamisan „csomagolja be” az információ­kat, akkor majd bedőlünk a külcsínnek; vagy ő veszett el tényleg abban az esztelen törekvésében, hogy az összes számot úgy kell értelmezni, hogy az elmúlt hat évben minden rosszabb lett. Ez az állítás pedig a matematika és a logika törvényei felett áll.

Pedig ebben a bizonyos hat évben visszakaptuk a kétéves időtartalmú gyedet, amely majdnem másfélszeresére növekedett, bevezették a gyed és a gyes extrát, ami a munkába álló kismamákat támogatja, emelkedett a családi pótlék és létrejött a gyermekek után járó adókedvezmény intézménye is. De nyilván ezek a tények Bangóné és a szocialisták szerint nincsenek összefüggésben a megszületett gyermekek számának növekedéssel, mert az nem igazolná az előzetes hipotézist. Szegény Platón meg – elnézve a demokrácia fejlődését – fordulhat egyet a sírjában.