Szocialista dollárpapa

A gazdagoknak mostanság nekirontó, a szegények gyámolítására felesküdött Vörös-tengeri búvár önkéntes felajánlkozása nélkül ugyanis az egész Szeviép-ügy szépen elcsordogált volna a vég­kifejletekig, a bűnösök kapnak egy kis ejnye-bejnyét az eltüntetett másfél milliárdos borravalóért, amely okán jelenleg büntetőeljárás folyik ellenük. Persze az ejnye-bejnyét is felfüggesztve, a tizenegymilliárd forinttal kifosztott szegedi kisvállalkozóknak pedig soha a büdös életben esélyük nem lett volna arra, hogy egy fillért is lássanak az eltüntetett pénzükből.

Ahogy a városban hírlik, a száz leggazdagabb magyar közé sorolt Szeviép-oligarchák mostanság már kezdik újjászervezni életüket, kávézókat nyitnak, Lamborghinik rendszámait cserélik át, a kifosztásban segédkezők, köztük Ujhelyi István európai parlamenter sofőrjei újabb tisztségeket kapnak majd a városházán valamelyik önkormányzati cégben. Botka László szocialista polgármester is jókedvvel-bőséggel pihenhetné ki a felelős demokratikus közéleti léttel együtt járó fáradalmakat, Zanzibár és Maldiv-szigetek és az egzotikus korallzátonyok szabdalta Vörös-tengeri szabadságok után elrepülhetne a még ennél is festőibb Seychelles vagy Belize-szigetekre. Ide eddig Szegedről élő ember nem, legfeljebb csak a szegedi kifosztottak pénze juthatott el.

Nem így alakult, Botka László inkább bejelentkezett aspiránsként a miniszterelnöki székre, s ezzel szinte magára hozta a bajt. Amiről hét évig az országos médiumokban hallani sem nagyon lehetett, az most lavinaszerűen omlik Botkáékra és a mintavárosra. Rövidesen azt is kijelenthetjük: Szeged Magyarország legkorruptabb városa. A közfigyelem, a történtek boncolgatása odáig fajulhat, hogy újabb büntetőeljárások indulhatnak, amelyek rávilágíthatnak, hogy az anyagmegmaradás törvényei szerint merre és kihez vándoroltak az eltűnt milliárdok. Ehhez még el sem kell utazni a korallzátonyokhoz búvárkodni a Vörös-tengerig, hála a nemzetközi jogsegély-egyezményeknek. Még az is kiderülhet, kiket rejtegetnek a dallamos nevű cégek, amelyek kézbesítési megbízottjai szegedi ügyvédi irodákban írtak alá különös tranzakciókat. A gazdagokkal szemben statáriumot hirdető Botka Lászlónak azt is meg kell majd magyaráznia,
miért volt annyira sürgős 2010 májusában két nap alatt négy részletben kétmilliárd forintot átutalni a Szeviép közpénzszivattyúnak? Hiszen ezek a milliárdos urak már áprilisban csődvédelmet kértek, s tudható volt, ebből a pénzből a kifosztott szegedi emberek (a kisvállalkozók ötezer szegedinek adtak munkát) egy fillért sem fognak látni.

Ráértek volna átutalni ezt a pénzt három hónap múlva a felszámolónak is, jusson több a meglopottaknak, ám azokért annyira nem aggódtak a helyi szociáldemokraták. Az MSZP-s polgármester a mostani botrány kapcsán csak egyetlen dologról nem beszél, arról, hogy a város megválasztott vezetőjeként miért nem állt soha, egyetlen pillanatra sem a kiraboltak, az elesettek pártjára? Úgy sem beszél erről, hogy – és erről harsog és hazudozik nap mint nap a pártja –, nekik pedig semmi közük nem volt ehhez a tolvaj bandához és annak galád vezetőihez. Hiszen a Szeviép-cégvezérek a szegediek és minden magyar közpénzét, sőt az európai unió polgárai­nak adójából fedezett beruházásokra adott pénzt lopták el. Horribile dictu „kényszermunkára” ítélték a szegedieket, akik a közpénzt bezsebelők helyett elvégezték a városépítő beruházásokat. Szeged ma tehát elmondhatja magáról, hogy Botka László polgármester és Ujhelyi István parlamenti alelnök országlása idején Gulág-munkatábornak nézték a várost, ahol ingyenmunkára kényszerítették emberek ezreit.

Ilyennel még a dicső előd, a „Haza és Haladás” bajnoka, Bajnai Gordon, az MSZP korábbi miniszterelnöke sem dicsekedhetett, amikor a Hajdú-Bét libatenyésztőit – kísértetiesen hasonló vagyonkimentési trükkök százaival, mint a Szeviépnél – kifosztották. Hiszen a Hajdú-Bét mégiscsak magántőkéből működött, s nem az adófizetők tízmilliárdjaiból osztotta vissza a mannát, mint a Szeviép Botkáéknak, amelyet aztán saját dicsőítésükre használtak fel. A polgármester egyszer el is szólta magát, azt találta mondani, hogy Szeged városa veszített a legtöbbet a Szeviép-csődjével, egymilliárd forint esett ki a város büdzséjéből, amivel eddig az építőipari cég támogatta a várost. Tegyük hozzá, annak  sportéletét, újságjait, tévéjét, s amely médiumok aztán Kim Ir Szen-i magasságokban zengedezték a csodálatos szocialista város fejlődésének históriáját.

Néhai Bárándy György ügyvéd, aki 2010-ben még a kirabolt Szeviép-hitelezők képviselője volt, s akit Botka egy órán keresztül előszobáztatott, azt mondta a szegedi városháza előtti demonstráción: „Ha az az ár, hogy az alvállalkozók megkapják a pénzüket, akkor a bűnözők kerüljenek börtönbe, elég nagy ehhez Szegeden a Csillag-börtön, a politikusok pedig bukjanak meg. De mindenkinek meg kell tanulnia, hogy a szerződést be kell tartani.”

Botka és az őt most pajzsra emelő szocialisták nem hallgatták rá...

Helyreigazítás
A fenti cikkben "A gazdagokkal szemben statáriumot hirdető Botka Lászlónak azt is meg kell majd magyaráznia, miért volt annyira sürgős 2010 májusában két nap alatt négy részletben kétmilliárd forintot átutalni a Szeviép közpénzszivattyúnak?" közlés valótlanul állítja, hogy Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata 2010 májusában két nap alatt négy részletben kétmilliárd forintot átutalt a Szeviép Zrt-nek.
A valóság ezzel szemben az, hogy Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata az Európai Unió Közbeszerzési Hatósága és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség közreműködésével nyílt közbeszerzési eljárást folytatott le "Szeged elektromos tömegközlekedés fejlesztése" projekt keretében az 1-es villamos pálya és felső vezeték, valamint kapcsolódó építmények építési munkálatainak elvégzésére, melynek nyertese az A-SZ-E Konzorcium (A-Híd Építő Zrt., Szeviép Zrt, Euroaszfalt Kft.) lett. A konzorcium vezetője, s így 2009. július 9-én létrejött vállalkozási szerződés aláírója az A-Híd Építő Zrt volt.
A projekt az Európai Unió és Magyarország Kormánya által támogatott és szállítói finanszírozású volt, a vállalkozói díj 13,65 %-át saját részként Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, a további 86,35 %-ot az állam által kijelölt közreműködő szervezet, a KIKSZ Közlekedésfejlesztési Zrt. volt köteles átutalni a vállalkozó számlájára.
Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata 2010. február 3-án és 2010. április 1-én két részletben mindösszesen 253.552.238 Ft-ot utalt át a vállalkozási szerződésnek megfelelően az A-Híd Építő Zrt. számlájára, a KIKSZ Zrt. 2010. május 14-én a vállalkozó négy számlájának 86,35%-át egyenlítette ki.