Vélemény és vita
Szocialista áristom
Álláspont. Nyakó István – szintén parlamenti képviselő feleségével párban – megdöntötte a felvett költségtérítés világrekordját. Ketten szállásdíj- és utazásiköltség-térítés címén harminchatmillió forintot tettek zsebre 2002 és 2006 között
Lukács Zoltán MSZP-s parlamenti képviselő, egy tatabányai utcafórumon azt felelte az Echo Tv riporterének kérdésére: „Maguknak nem nyilatkozom, mert nácik!” Riporter: „Miért vagyunk nácik?” Lukács: „Mert fasiszták!”
A magát a demokratikus baloldal vezető erejének mondó szocialisták parlamenti frakcióvezető-helyettese így fogadta meg az államfőnek az Országgyűlésben e héten elhangzott intelmeit a politikai közbeszéd elmérgesedésének megfékezésével kapcsolatosan. A korábban – már Horn Gyula is erről beszélt, Medgyessy Péter meg pláne – az árkok betemetését hirdető szocialisták tegnap végképp szentesítették a Komárom-Esztergom megyei elnökük által kirobbantott háborús retorikát. A politikai rasszizmust. A párt szóvivője ugyanis hivatalos sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a jövőben nem nyilatkoznak a „Fidesz pártsajtójának”, csak a „független magyar sajtónak.”
Nyakó István szóvivő meg is indokolta, hogy miért nem. Azt mondta, a „fideszesek által közpénzen rekvirált” médiumok állami támogatásokkal kistafírungozva egy nem létező „álomvalóságot” mutatnak be, miközben folyamatosan elferdítik az ellenzéki politikusok nyilatkozatait.
„Ahhoz asszisztáljunk, hogy manipulált anyagokat gyártsanak?” – jelentette ki az öntudatra ébredt szocialista megmondóember.
Pusztán csak a tények kedvéért, azért azt szögezzük le: nem vagyunk pártsajtó, keresztény, konzervatív, polgári értékrendek mellett hitet tévő lapunk Széles Gábor nagyvállalkozó magántulajdonában áll immáron több mint tíz éve, s az elmúlt évtizedben egyetlen baloldali politikus sem fordult hozzánk olyan panasszal, hogy nyilatkozatát manipuláltuk volna. Olyat sem állított senki, hogy azt elferdítettük volna. Ha pedig tévedtünk, akkor azt helyreigazítottuk, ahogyan azt a becsület és a sajtótörvény megköveteli. Ami pedig az „álomvalóságot” illeti: a bűnünk az, mi sikerként értékeljük például azt, hogy a hazai lakosság nyolcszázhuszonegymilliárd forintot spórolt meg a rezsicsökkentéssel, hogy a jelenlegi miniszterelnöknek – szemben egy korábbi bukott szocialista kormányfővel – nem kell fejvesztve, nagy titokban a Nemzetközi Valutaalaphoz szaladni, tessék minket megmenteni az államcsődtől. Még azzal is egyetértünk, hogy meg kell védeni a határokat az illegális migrációval szemben, ha ma az ország rossz döntést hoz a bevándorlás kérdésében, azt később már bajos lesz korrigálni, s annak tényleg a jövő nemzedékei isszák meg a levét.
Ki ebben, ki másban hisz. Lehet persze hinni s demokratikus vívmányként tekinteni a lakosságot megnyomorító jótékony Bokros-csomagra vagy a Medgyessy-kormány száznapos programjára, a jóléti rendszerváltásra, amelynek közalkalmazotti béremelése három év alatt elillant, „elinflálódott”. Vagy említhetjük például a suttyomban készített 2006-os szocialista költségvetést, nehogy kiderüljön a tízszázalékos államháztartási hiány, amivel még Brüsszelt is átverték – nem szólva a tízmillió magyarról, akiknek megtévesztett többsége újraválasztotta a „demokratikus hazudozót”. S hát ne feledkezzünk meg bizonyos Bajnai Gordon válságkezelő-demokrata emlékezetes, kétszavas, csontig hatoló parlamenti entrée-jéról sem: „Fájni fog!” És lám, ő legalább igazat mondott. Fájt. Nem kicsit. Nagyon. Sokaknak. Főként a nyugdíjasoknak. Csak a „nem álomvalóságban élő független média” erről érdemben elfelejtette tájékoztatni a hazai lakosságot.
A „független demokratikus média” címlapjai most is harsogtak. A napokban például a gödi Topház Otthonban történt „rémtetteket” ragozták. Aztán kiderült, a független jogvédők engedély nélkül mentek oda be, illegálisan fényképeztek, nem volt joguk ahhoz, hogy a gyerekek, a szüleik beleegyezése nélkül róluk fotókat készítsenek, és azt a gyámok engedélye nélkül közzétegyék. És ami még fontosabb: egy szó sem volt igaz a már világgá kürtölt rémtettekből. Ez a „független” sajtó élvezkedik most szinte hétről hétre lelkes „brüsszeli tudósítója”, Ujhelyi István MSZP-s európai parlamenti képviselő tárgyilagos beszámolóin is, amelyek arról adnak számot, miként sikerült újra és újra gyalázni, hazafiasan feljelenteni Magyarországot.
Csak hab ezen a „demokratikus” tortán, amellyel az MSZP szóvivője most előrukkolt – nyilván a pártvezetés egyetértésével –, hogy ez a Nyakó István ugyanaz a Nyakó István országgyűlési képviselő, aki 2002 és 2006 között már beírta nevét a magyar parlamentarizmus történetébe. Ne feledjük, az történt, hogy Nyakó – szintén parlamenti képviselő feleségével párban – megdöntötte a felvett költségtérítés világrekordját. Ketten szállásdíj- és utazásiköltség-térítés címén harminchatmillió forintot tettek zsebre. Évente 164 ezer 876 kilométert utaztak. Az év minden napján – az ünnepeket is beleértve – kétszer tették meg a Miskolc-Budapest távolságot. Külön-külön autóval, és – bár 2003-tól férj és feleség voltak – a szálláson is külön háltak.
Ehhez az arcpirító pofátlansághoz asszisztáltak és teszik ezt a mai napig is a hatalomról álmodozó, évek óta megújuló, újabban Rolex Laci vezetésével régi önmaguktól is elhatárolódó, híveiktől bocsánatot kérő szocialisták, akik most egymillió új szavazópolgár meghódítására készülnek.
Keresik, kutatják őket: most éppen kétmillió olvasó kirekesztésével.
A magát a demokratikus baloldal vezető erejének mondó szocialisták parlamenti frakcióvezető-helyettese így fogadta meg az államfőnek az Országgyűlésben e héten elhangzott intelmeit a politikai közbeszéd elmérgesedésének megfékezésével kapcsolatosan. A korábban – már Horn Gyula is erről beszélt, Medgyessy Péter meg pláne – az árkok betemetését hirdető szocialisták tegnap végképp szentesítették a Komárom-Esztergom megyei elnökük által kirobbantott háborús retorikát. A politikai rasszizmust. A párt szóvivője ugyanis hivatalos sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a jövőben nem nyilatkoznak a „Fidesz pártsajtójának”, csak a „független magyar sajtónak.”
Nyakó István szóvivő meg is indokolta, hogy miért nem. Azt mondta, a „fideszesek által közpénzen rekvirált” médiumok állami támogatásokkal kistafírungozva egy nem létező „álomvalóságot” mutatnak be, miközben folyamatosan elferdítik az ellenzéki politikusok nyilatkozatait.
„Ahhoz asszisztáljunk, hogy manipulált anyagokat gyártsanak?” – jelentette ki az öntudatra ébredt szocialista megmondóember.
Pusztán csak a tények kedvéért, azért azt szögezzük le: nem vagyunk pártsajtó, keresztény, konzervatív, polgári értékrendek mellett hitet tévő lapunk Széles Gábor nagyvállalkozó magántulajdonában áll immáron több mint tíz éve, s az elmúlt évtizedben egyetlen baloldali politikus sem fordult hozzánk olyan panasszal, hogy nyilatkozatát manipuláltuk volna. Olyat sem állított senki, hogy azt elferdítettük volna. Ha pedig tévedtünk, akkor azt helyreigazítottuk, ahogyan azt a becsület és a sajtótörvény megköveteli. Ami pedig az „álomvalóságot” illeti: a bűnünk az, mi sikerként értékeljük például azt, hogy a hazai lakosság nyolcszázhuszonegymilliárd forintot spórolt meg a rezsicsökkentéssel, hogy a jelenlegi miniszterelnöknek – szemben egy korábbi bukott szocialista kormányfővel – nem kell fejvesztve, nagy titokban a Nemzetközi Valutaalaphoz szaladni, tessék minket megmenteni az államcsődtől. Még azzal is egyetértünk, hogy meg kell védeni a határokat az illegális migrációval szemben, ha ma az ország rossz döntést hoz a bevándorlás kérdésében, azt később már bajos lesz korrigálni, s annak tényleg a jövő nemzedékei isszák meg a levét.
Ki ebben, ki másban hisz. Lehet persze hinni s demokratikus vívmányként tekinteni a lakosságot megnyomorító jótékony Bokros-csomagra vagy a Medgyessy-kormány száznapos programjára, a jóléti rendszerváltásra, amelynek közalkalmazotti béremelése három év alatt elillant, „elinflálódott”. Vagy említhetjük például a suttyomban készített 2006-os szocialista költségvetést, nehogy kiderüljön a tízszázalékos államháztartási hiány, amivel még Brüsszelt is átverték – nem szólva a tízmillió magyarról, akiknek megtévesztett többsége újraválasztotta a „demokratikus hazudozót”. S hát ne feledkezzünk meg bizonyos Bajnai Gordon válságkezelő-demokrata emlékezetes, kétszavas, csontig hatoló parlamenti entrée-jéról sem: „Fájni fog!” És lám, ő legalább igazat mondott. Fájt. Nem kicsit. Nagyon. Sokaknak. Főként a nyugdíjasoknak. Csak a „nem álomvalóságban élő független média” erről érdemben elfelejtette tájékoztatni a hazai lakosságot.
A „független demokratikus média” címlapjai most is harsogtak. A napokban például a gödi Topház Otthonban történt „rémtetteket” ragozták. Aztán kiderült, a független jogvédők engedély nélkül mentek oda be, illegálisan fényképeztek, nem volt joguk ahhoz, hogy a gyerekek, a szüleik beleegyezése nélkül róluk fotókat készítsenek, és azt a gyámok engedélye nélkül közzétegyék. És ami még fontosabb: egy szó sem volt igaz a már világgá kürtölt rémtettekből. Ez a „független” sajtó élvezkedik most szinte hétről hétre lelkes „brüsszeli tudósítója”, Ujhelyi István MSZP-s európai parlamenti képviselő tárgyilagos beszámolóin is, amelyek arról adnak számot, miként sikerült újra és újra gyalázni, hazafiasan feljelenteni Magyarországot.
Csak hab ezen a „demokratikus” tortán, amellyel az MSZP szóvivője most előrukkolt – nyilván a pártvezetés egyetértésével –, hogy ez a Nyakó István ugyanaz a Nyakó István országgyűlési képviselő, aki 2002 és 2006 között már beírta nevét a magyar parlamentarizmus történetébe. Ne feledjük, az történt, hogy Nyakó – szintén parlamenti képviselő feleségével párban – megdöntötte a felvett költségtérítés világrekordját. Ketten szállásdíj- és utazásiköltség-térítés címén harminchatmillió forintot tettek zsebre. Évente 164 ezer 876 kilométert utaztak. Az év minden napján – az ünnepeket is beleértve – kétszer tették meg a Miskolc-Budapest távolságot. Külön-külön autóval, és – bár 2003-tól férj és feleség voltak – a szálláson is külön háltak.
Ehhez az arcpirító pofátlansághoz asszisztáltak és teszik ezt a mai napig is a hatalomról álmodozó, évek óta megújuló, újabban Rolex Laci vezetésével régi önmaguktól is elhatárolódó, híveiktől bocsánatot kérő szocialisták, akik most egymillió új szavazópolgár meghódítására készülnek.
Keresik, kutatják őket: most éppen kétmillió olvasó kirekesztésével.